---

Tartalom

Mintha életfogytiglanra ítéltek volna
A kordont áttörve
Elcsigázva, összetörve,
Valahogy átvészeltem az éjszakát
Másnap már
Végre láztalanul
Szárnycsattogtatással
Egy hétvégén
D... nővérei igen kedvesen,
Izzik az ég,
Ez sem az én napom!
Végre úgy tűnik
Másnap
Egyik délelőtt
Örömnapra virradtam!
Lassan közeledett
Elérkezett a nagypéntek
Húsvét hétfőre
Aranycsíkot vetett
Pár nap és..
Szikrázó délelőtt
Kora reggeli indulás
Gyönyörű lenne
Az afrikai égbolt
Minden hiába
Még valamikor
Ami szép,
A kelő nap
Az elkövetkező
Meghallgatásra találtam
Afrikában
Ezen az estén
Az utolsó forró
A maradék pár napot
A sors fintora
Különös zajok
D... a repülőtéren

---

Fülszöveg

Mi magunk, vagy mások teremthetnek falat körénk, esetleg mindkettőnek szerepe lehet abban, ha a kilátástalanság reményvesztett állapotába kerülünk? A regény főszereplőjét, az eseményszálak finom szövete szinte észrevétlenül hálózza be, mígnem védekező reflexei, a kezdeti bénultságból ébredezni kezdenek. Amikor már majdnem késő, és a kiszolgáltatottság érzése az őrület határáig fokozódik. A történések előre nem látható menetében, legmélyebb ösztöneit tudja mozgósítani, így túlélve a még nagyobb tragédiáját.

Bolyki István

---