---

Tartalom

I. TÁRSADALMI, MÍVELŐDÉSI ÉS MŰVÉSZETI VISZONYOK HAZÁNKBAN II. RÁKÓCZI FERENCZ FEJEDELEMSÉGE ALATT
Bevezetés: A régi magyar társadalamról átalában. Annak újabb fellobbanása II. Rákóczi Ferenczczel

II. Rákóczi Ferencz udvartartása. - Az udvar magyar szelleme nyelvben, szokásokban és öltözékben. - Országos és társadalmi ünnepélyek. - Fényűzés. Bercsényi unghvári palotája és a többi országnagyok házai
Gazdasági, kereskedelmi, pénz- és iparügyek
Iskolai, tudományos, közmívelődési és művészeti állapotok

II. JÓSLATOK ÉS BABONÁS HIEDELMEK A RÁKÓCZI-KORBAN (CULTURTÖRTÉNETI TANULMÁNY)
III. AZ ELSŐ MAGYAR KÖLTŐNŐ BÁRÓ PETRŐCZY KATA-SZIDÓNIA GRÓF PEKRY LŐRINCZNÉ ÉLETE ÉS VERSEI (1658-1708)
IV. GHYMESI GRÓF FORGÁCH SIMON TÁBORNOK MINT ÍRÓ
V. MAGYAR KATONAI IRODALOM A XVIII-IK SZÁZAD ELEJÉN

VI. KURUCZVILÁGI ÉNEKEK (1666-1716)
Bátoritó ének (cantio militaris) 1666
Gondolkodjál szegény magyari ... (Cantio alia) 1666-1670
Magyarország utolsó romláshoz közelgető állapotját kesergő ének (Anno 1670. die 28. Aprilis)
Unghi lakodalom (Latin-magyar gúnyköltemény) 1675
Az világhoz szabott ének (1676)
Egy Istenében reménylett szegény bujdosónak alázatos könyörgése (1674-1680)
Lipóczi Keczer Sándor elestéről (1697)
Valedictio funebralis
Zólyom vára megvételéről (1703. nov. 15. - dec. 10)
I. Mint folyt Magyarország dolga in Annis proxime elapsis 1703, 1704 et 1705, azokrúl irt rövid rythmica historia szakaszszai
II. Anno 1703. die 8. Mensis Decembris Zólyom vára feladattatván és másnap a német belőlle kitakarodván, die 10. ejusdem ez az háláadás mondattatott, de solutus stylussal
Patyolatos a kurucz (1705)
Abcdarium hungarorum sub motibus Rákóczianis, anno 1706
Buzdító (1708-1708)
Beniczky Gáborról (1708)
Labancz Gúnyvers az Unghvármegyei kuruczokra (Pálóczon, 1711. május közepén)
Pálóczi Pasquillusnak replicája (1711. május 20-25)
Bujdosó Rákóczi (régi népballada)
Rákóczi Ferencz búcsúdala (1711)
Egy bujdosó szegénylegény (Alia cantio, valde dolorosa) 1711
Bujdosó éneke (Cantio peregrini) 1711 után

---

Előszó

Korunk egyik legkedveltebb tudománya az emberi nem, vagy egyes nemzetek - illetőleg korszakok - mívelődésének, a szellemi fejlődésnek, culturai haladásnak története; mely a mai kor magasabb míveltségű, emelkedettebben gondolkozó olvasóit, méltán, sokkal inkább érdekli és hasonlíthatatlanúl több tanulságot nyújt, mint a dynastiák népfogyasztó, országpusztító versenygéseinek, vagy egymást kölcsönösen elámítni törekvő diplomatáik szövevényes machinatióinak krónikaszerű történetei. A hadtörténetet szándékosan nem állítjuk föl példaként; mert ez, - mai felfogás szerint tárgyalva: vagyis nem a puszta eseményeket a magok nyerseségökben, hanem a hadműködések vezetésében nyilvánúló szellemet s tényezőik állapotát kutatva és bírálva, - szintén a mívelődéstörténet egyik ágát képezi; s éppen e tudományszak jelentékeny fejlődését mutatja, hogy azt képezi. Ugyanis a felfogás és tárgyalás módja e téren teljesen elüt a régitől; a mai hadtörténetíró egészen más rugókat keres, más szempontokat követ, más viszonyokat mérlegel, mint példáúl a 30-40 év előttiek tették volt.

Legszorosabb értelemben vett tárgya azonban a culturhistoriának az irodalom, iskolaügy, képzőművészetek, iparágak, közlekedés, kereskedelem, találmányok, továbbá a társadalmi állapotok és intézmények, erkölcsök, szokások, viseletek, babonaságok, stb. története, - egy szóval az emberi szellem fejlődése fokozatainak s mind e különböző téreken nyilvánúló tüneteinek gondos megfigyelése és observatióinknak rendszerbe öntése. Bámúlatos a mi e tudományszakban a nagy nemzetek: angolok, németek, francziák irodalmában a legutóbbi évtizedek alatt történt; bámúlatos az összehordott új anyag kábító gazdagsága, s méginkább azon magasratörő szellem által, a melylyel némely világhírűvé vált lángeszű íróik ez anyagot uralják és életet lehelnek belé. Alig képzelhető nagyobb biztatás, nagyobb biztosíték az emberiség jövőjére nézve, mint az ő műveik.

E szellemóriások korszakalkotó munkáihoz képest a magyar irodalom e téren fölmutatható termékei még nagyon hátra állanak ugyan: mindazáltal tagadhatatlan, hogy kivált a legújabb évtizedekben, - nevezetesen a családi és hatósági levéltárak megnyílta óta, - örvendetes munkásság fejlett ki nálunk is, főként az anyaggyűjtést s czéltudatos kiválasztást tekintve. Sőt már egyes kitűnő feldolgozásokkal is dicsekedhetünk.

Alólirott e törekvésekhez - habár csekély erejéhez képest csak némi szerény adalékokkal is - járulandó: már szinte egy negyedszázad óta folytatott történelmi búvárlataiban folytonosan kiváló figyelemmel volt az irodalom-, művészet- s míveltségtörténeti mozzanatokat tartalmazó adatokra, s ezeket nemcsak a legnagyobb szorgalommal igyekezett gyűjteni, - de immár kötetszámra közzé is tett s kisebb-nagyobb műveiben, tanúlmányaiban, értekezéseiben föl is dolgozott ilyeneket. Természetesen, leginkább a sajátlagos tanúlmányaink tárgyát képező Rákóczi- és Thököly-korból. Engedtessék meg e helyütt példa gyanánt csak az "Adalékok a Thököly- és Rákóczi-kor Irodalomtörténetéhez" czímű két kötetes kiadványunkra utalni, (Budapest, 1872. Ráth Mórnál,) s hivatkozni a halhatatlan Toldy Ferenczre és újabb irodalomtörténészeinkre, kik ama kiadványunk megjelenése óta irodalomtörténeteikben a "kurucz költészet"-nek önálló szakaszokat szenteltek és szentelnek. E nem reménylett szép siker, önként érthetően csak buzdítólag hathatott további kutatásainkra e téren.

A Rákóczi-kor míveltségi viszonyairól több, kisebb-nagyobb tanúlmányt írtunk; melyek közűl a terjedelmesebbeket s önállókat - nem éppen teljes számban - itt összegyűjtve veszi az olvasó. E tanúlmányok első kidolgozásai megjelentek ugyan már itt-ott, - többnyire számos év előtt, - de jobbadán oly szűkkörű szakközlönyökben, melyeket csak igen kevés olvasó ismer; pl. az I. alatti tanúlmány a pozsonyi Toldy-kör évkönyvében, a III. alatti a néhai "Athenaeum"-ban, s az V. alatti a Ludovika Akadémia közlönyében, hol ma már nehezen hozzáférhetők. Ezen fölűl mindenik tanúlmányhoz, azóta a mióta irattak és közzétettek, az utóbbi években folytatott búvárlataink annyi új adatot tártak vala elénk, hogy azok keretébe ez adatokat beillesztendők, - némely tanúlmányt egészen át kellett dolgoznunk, nemcsak lényegesen kibővítenünk. Így pl. a Rákóczi-kor társadalmi, mívelődési és művészeti viszonyait ismertető (s a kötethez mintegy bevezetésűl szolgáló) I. alatti tanúlmányt annyira átdolgoztuk, hogy alig maradt tán egy sora változatlanúl. A II. és III. alatt közlöttekhez is tetemes bővítések, kiegészítések járúltak; az V-ikhez pedig apróbb változtatások mellett egész új fejezet, (a végrész). Aránylag legkevesebb változást szenvedett a IV. alatti tanúlmány, (gr. Forgách Simonról szóló); ez lévén a legújabb.

Végre különösen meg kell emlékeznünk a VI-ik fejezetről. Ez a kuruczvilágból származó ama költői ereklyéket tartalmazza, melyeket az 1872-ben szintén a jelen mű kiadójánál megjelent Thököly- és Rákóczi-kori irodalomtörténeti köteteink közzététele óta sikerűlt gyűjtenünk; melyek tehát ez idézett régebbi gyűjtemény kiegészítéséűl szolgálnak. Azt hiszszük, hogy a nemzeti költészet és irodalomtörténet minden barátja, a ki az említett köteteket bírja, - örömmel fogadandja e mostani pótlékot is. Van benne nehány örökszépségű bujdosó ének és ballada, s több történelmileg nagybecsű, a kort élénken jellemző versezet. Összesen 18 darab; találtunk ugyan ezeknél többre is, - de a selejtessét elhagyjuk. A forrásokat, mit honnan meríténk? minden darabnál külön jeleztük; valamint történelmi tájékoztató jegyzeteket is csatoltunk oda, a hol szükségét láttuk. -

Budapesten, 1884. őszszel

Thaly Kálmán m. k.,
a magy. tudom. Akadémia r. tagja

---