---

Tartalom

AJÁNLAT
BEVEZETÉSÜL
RÁKÓCZY ÉS PÁZMÁNY. TÖRTÉNETI RAJZ
RÁKÓCZY ÉS PÁZMÁNY LEVELEZÉSE 1632-1636

OKLEVELES TOLDALÉK
I. Prépostváry levele Zólyominak, melylyel csatlakozásra hivja fel. Bélke 1631. oct. 11
II. Ugyanaz, ugyanannak hasonló tárgyban. Bélke 1631. oct. 19
III. Rákóczy utasitása Ősz István lengyel követhez. 1634. marcz. 23
IV. Rákóczy utasitása Csernel és Hrabec lengyel követekhez. Fehérvár 1634. jun. 21.
V. Bethlen István levele Rákóczyhoz Szunyog Gáspárnénak adott 4000 tallér ügyében. Ecsed 1635. jul. 28.
VI. Rákóczy Bethlen Istvánnak ugyan e tárgyban. Fogaras 1635. aug. 6
VII. Bethlen István Rákóczynak szolgái kitiltása miatt. Ecsed 1635. dec. 31.
VIII. Rákóczy frigylevele Eszterházynak. Kolozsvár 1636. jau. 1.
IX. Rákóczy válasza Bethlennek szolgái kitiltása ügyében. Gyalu 1636. jan. 4.
X. Rákóczy Bornemisza Jánosnak Bethlen István menekülése ügyében. Szamosujvár 1636. jan. 19.
XI. Bethlen István Ferdinánd királynak ugyanez ügyben. Szamosujvár 1636. jan. 29.
XII. Rákóczy körlevele a magyarországi megyékhez, melyben Bethlen Istvánnal versenygését leirja s ennek vádlevelére felel. Szamosujvár 1636. febr. 1.
XIII. Rákóczy utasitása a Szathmár vármegyébe küldött Sulyok Istvánnak. Szamosujvár 1636. febr. 11.
XIV. Ferdinánd levele Rákóczynak a Bethlen-féle ügyben. Bécs 1636. marcz. 12.
XV. Rákóczy levele Barcsay Ákoshoz szolgája Kengyel Mihály kézhez keritése ügyében. Fehérvár 1636. apr. 14.
XVI. Eszterházy Rákóczynak, tudatja Knezevich küldetését. Fraknó 1636. jun. 4.
XVII. Bethlen István a nádornak a Rákóczyval fennforgó ügyben. Pest 1636. jun. 11.
XVIII. Torday Miklós Réthy Orbánnak a moldvai hadak megindulása hiréről. Szigeth 1636. jul. 5.
XIX. Ugyanaz ugyanannak a Huszt körüli dolgokról U. o. jul. 17.
XX. Bornemisza János Pázmány Péternek a fennforgó ügyekről. Kassa 1636. jun. 25.
XXI. A Knezevich által Rákóczynak hozott szövetkezési feltételek. Fehérvár 1636. jul. 28.
XXII. Bethlen Péter inti Barcsay Sándort, hogy hagyjon fel Huszt ostromával. Ecsed 1636. sept. 16.
XXIII. Bethlen István kiegyezési feltételei az arra adott válaszszal. 1636. oct. vége felé
XXIV. Lippai György tudatja Rákóczyval Pázmány halálát, s ajánlja hivatalos szolgálatát. Bécs 1637. apr. 30.

---

Bevezetés

A Rákóczy és Pázmány közt váltott levelezésből több mint félszázat mutatok be egy történeti rajz kapcsában, melynek czélja tájékozni az olvasót az ezen levelek alapját tevő eseményekre nézve.

E levelezésnek kettős becse van: irodalmi és történeti. Fölösleges megjegyezni az elsőre nézve, hogy Pázmány prózája a magyar irodalomban kiváló helyet foglal el, s a másodikra vonatkozólag, hogy e két államférfiu azon kor történeteinek első rangu szereplői -, kiknek bizalmas levelezése a legnevezetesb kutfők közé tartozik, mert sok államtitokról vonja le a lepelt - melyekről más különben sejtelmünk is alig lehetne.

Vallási kérdés tekintetében bármily nagy űr volt is e két férfiu között, a politikára az legkevésbbé sem terjedt ki. Sokkal öszhangzóbbak voltak itt nézeteik, mint azt első pillanatra hinni lehetne, s azon időben, midőn a vallásos háboru kérdése Europát két táborra osztá, sokkal bizalmasabbak és őszintébbek egymás irányában, hogy sem két ellenkező vallási elvnek hódoló államférfiutól várni lehete.

Igen - mert mindkettőnél a legmagasb szempont szerepelt, mi államférfit vezethet: a haza megtartásának kérdése. Nézeteikben - eltérők különben sokban az Eszterházyétól - a felfogás egysége okozá a jó viszonyt, jellemök hasonlatossága fokozá azt, a körülmények pedig állandósiták. A magyarság égető kérdése volt Erdély fenntartásának szüksége, s Pázmányról egy részről el kell ismernünk, hogy ő e kérdés fontosságát nemcsak teljes mértékben tudá méltányolni, hanem hogy türelmetlen vallásos fanatismusát ennek képes volt teljesen alárendelni: el más részről azt is, hogy Rákóczy volt leginkább képes Bocskay, Bethlen kezdeményét folytatni; el, hogy a pártfegyelem oly szigoru volt, mint e két nagy ember idejében.

Méltánylandó körülmények mindannyian.

Mert nem kell felednünk, hogy nem mindennapi belátás kivántatott hozzá, átérteni, hogy Erdélyre nézve a Báthoryak korát visszaállitani lehetetlenség, s nem csatlakozni csábitó kisérletek végett Csákyhoz, Prépostváryhoz vagy épen Zólyomihoz, hanem bizalommal követni Rákóczy lépteit; s viszont másik oldalról az első kétes pillanatban felismerni, hogy kitől remélhet legőszintébb szövetséget. Nem kis horderővel bir bizonynyal, hogy mindkét oldalon ugyanazon ellenféllel álltak szemben t. i. Eszterházyval, de épen e viszonyhoz nyújt e levelezés meglepő világot.

Tudom, hogy e levelezés azon időre nézve is, melyről szól nem teljes: s hogy még előbb utóbb sok fog napfényre kerülni. De a buvár nem várhat, hogy mindig teljest nyujtson. Fokozatos haladás szükséges a kutatás terén is, s elég nekem, ha gyűjteményem ez igénynek megfelel.

Végül fogadják azok, kik buvárlatomban elősegitettek, s kik közül Szabó Károlyról kivánok kiválóan megemlékezni, hálás köszönetemet.

Budán, 1869. julius havában
A kiadó

---