---

Tartalom

Előszó
Elmélkedés
Discursus I. Az királyokról
Discursus II. Király képe, vagyis Locumtenensekről
Discursus III. Az Érsekrül
Discursus IV. Az Palatinusrol
Discursus V. Az Ország Bírájárul
Discursus VI. Az Tárnok Mesterrül
Discursus VII. Az Kincstártartórúl, vagyis Camera Praesesérül
Discursus VIII. Három Ország Generalisirol
Discursus IX. Curiae Magister
Discursus X. Magister Cubiculariorum
Discursus XI. Magister Agazonum
Discursus XII. Magister Dapiferorum
Discursus XIII. Magister Pincernarum
Discursus XIV. Magister Janitorum
Discursus XV. Magister Culinarum
Discursus XVI. Magister Postarum
Discursus XVII. Magister Venatorum
Discursus XVIII. Az Cerimoniákrul
Discursus XIX. Az Contributiorul és másféle Hadi subsidiumrul
Discursus XX. Az generalis insurectiórul
Discursus XXI. Az titulusokrul
Discursus XXII. De Curia Militari. Az hadi Tanácsrul
Discursus XXIII. Az Proffont Mesterrül
Discursus XXIV. Az Fő Mustra Mesterrül
Discursus XXV. Az Fő Hadi Birórul
Discursus XXVI. Armamentariorum Magister, vagy Fegyveres Háztartó Mester
Discursus XXVII. A Referendariusrul, Directorrul és Secretariárul
Discursus XXVIII. Az Hadakrul
Discursus XXIX. Az fizetésrül és ruházatrul
Discursus XXX. Az fegyverrül
Discursus XXXI. Az recrutákrul
Discursus XXXII. A Prorex mellett leendő Corpusról
Discursus XXXIII. Az részpénzrül és annak szükséges voltárul
Discursus XXXIV. Az Ausztriai Házrul
Discursus XXXV. Az Hadakozásrul
Manifestum Principis Francisci Rákóczy, ex impresso Patentali descriptum

---

Előszó

Ugyan csudálkozásra való dolog, hogy s miképen volt és mint változott Magyarország dolga (ha elhagyom is ennek az Országnak mivoltát, minekelőtte a Scythiai Magyarok kijöttek volna, melly akkor Pannonia nevet viselt, és ugyan nagy és régi familiák által, kik közül most is sokan vannak, biratott, és a Scythiai Magyarok első kijövetelét is, ha félreteszem) csak a keresztyén királyok alatt való rettentő és iszonyu veszedelmes változásit ha elő forgatom, emberi elme azt meg nem foghatja, hogy lehetett ennek eddig is megmaradása: mert ebben az országban ritkán vagy soha is az nem találtatott, a mi az országokat meg szokta tartani és gyarapítani, azaz t. i. az elmék és szivek egyezése.

Ennek a Magyar nemzet és ország egyenetlenségének pedig sok okait adhatnánk, de félre tevén a' többit, legnagyobb és főbb oknak találom a királyok és az ország között támadott és mind eddig is folyó kérdést, ugymint: a' király méltóságáról, hatalmáról és successiojáról; mert tagadhatatlan, hogy sz. István királytól fogva mind eddig is a' királyok, mind a szabados uralkodást, vagyis monarchiam, hasonlóképen a' fiokra való successiot praetendáltak. Az ország pedig, noha ennek látszatott mindenkor ellentállani, de ugyancsak arrul való világos végezés, vagy is decisio sehol a törvényben nem találtatik. Mert sz. István király törvényében mindjárt eleintén olvashatni, hogy a fiát herczegnek nevezi, kitetszik világosan, hogy monarchiának tartotta regnálását ugyanottan. Hasonlóképen más királyok törvényeiben is ezek föltaláltatnak: a' többi között a királynak monárchiája, kitetszik az ország törvényéből, Part. II. Trip. tit. 3. az ki így szól: sed quaestio occurrit pertractanda, utrum Princeps per se possit condere leges et statuta, etc. Ebben a törvényben, noha az ország consensusáról is szól, de igen gyöngén, a királynak pedig nagy szabadságot ad, és monárchiáját erősiti.

Az királyi fiaknak successiojok is kitetszik az Palatinus instructiojából is - ex constitutionibus anni 1485. art. 2. az ki így szól: si quispiam regum heredem in tenera aetate reliquerit etc. Igaz dolog, hogy találkoznak ismég olly törvények, az kikből kitetszik, hogy a királyi méltóság és király meg vagyon határozva és környülvéve az Aristocratiával. Hasonlóképen vannak olly törvények is, az kik a szabad királyi választást mutatják, mindazon-által ezek pro et contra ha meg vannak, semmi bizonyos determinatiot és annak határait nem találni az törvényekben, és ezen kérdés és villongás pedig azért nem vitetett semmi nemeö meg határozott czélra, mert ha jó király volt, tehát ez az magyar nemzet bona fide, minden előbb elgondolt consequentiák és consideratiok nélkül, egész monarchiára és szabados uralkodásra való hatalmat engedtek az királynak; nem vigyázván arra az igaz példabeszédre: cui plus licet, quam par est, plus libet, quam licet. Se pedig ezen regulát nem observálták: nunquam deest Principibus ambitio ad augenda ea, quae habent, nunquam igitur deesse debet lex, froenum nocentissimae ambitionis. Ha pedig az királyok megbántották, akkor ismég mindennemü hatalomból levetkőztették volna a királyjokat; és igy ezen zűrzavarban és szélvészben sok hajótörést szenvedett az ország és annak szabadsági, ennek a mérgeskedések és veszekedéseknek habjai között nagy veszélyben voltanak, melly miatt mind eddig is soha az országnak regnálása és statusa valamelly formalis rendben nem volt, hanem diribben darabban, hellyel hellyel, egyszer is másszor is csinált törvények találtatnak, az kikből egy szép országlást össze csinálhatni.

De hogy valaha lett volna az Magyarországnak, mint más országoknak valamelly regulált országlása és guberniumja, az se az ország törvényeiböl, se az historicusokból ki nem tetszik: és igy mind az Politica, Juridica, Oeconomica, Bellica csak ugy folytak, a mint az akarta, az ki az országot birta, sőt az ki nagyobb: noha az ország a szabados uralkodás ellen sokszor fegyvert fogott, uniokat, confoederatiokat csinált, mindazon-által soha (noha módjok lett volna ollyankor magokat valamelly formalitásba helyheztetni) elrendelt és regulált statusban nem tették magokat, hanem akkor is valamelly fejedelmet választván magoknak, annak discretiojára hagyták magokat; az ország kincsét, fegyverét annak kezébe adván, melly miatt soha a jól föltett czélra nem juthatott az ország, mert az illyetén fejedelmek is az szabados uralkodásnak és az magok interesse alkalmatosságának idejét látván, az magok privatumát inkább, mintsem az publicumot keresték, és igy az ország soha az maga authoritását nem manuteneálta, és nem szabott magának olly rendet, hogy mind az királyok és fejedelmek, 's mind pedig az ország ahoz tartotta volna magát. Azért én, Hazámhoz való szeretetemtől viseltetvén, keserves, ártatlan és törvénytelen rabságomban az ország regnálásáról való gondolatomat pennára vevén, az papirosra tettem: tudom s ismerem, hogy az illyen országos dolognak folytatásáról való opiniom igen gyenge, csekély és elégtelen s fogyatkozott; de igaz kötelességemnek, szeretetemnek és nemesi szabadságomhoz való hivségemnek megnyugtatására kész voltam gyarló elmélkedésemet kiterjesztenem, és országunk törvénye szerint ugy az historiákból is, mind az királyokról, fejedelmekről, palatinusi és más országos méltóságokrol discursust formálnom, azoknak hivataljokat rendbe vennem, hogy az ország guberniumjának legyen hizonyos ideája mind az politicumokban, oeconomicumokban, ugy az bellicumokban.

Qui meliora facis, per me licet, ut mea carpas.
At tua reprendet, qui meliora facit.

---