Jelen propositio, illetőleg második Rákóczi Ferencznek Erdély háromnyelvü népéhez intézett szózata, mind historiai, mind diplomaticai érdeménél fogva különös érdekü lehet. Úgy hiszem, ha nem volna is annyira nagy ritkaság, mikép ez még a nevezetesb könyvtárakban sem találtatik, érdemelné, hogy magyar hazánkban sok ezer példányban ismértessék. Megvallom azonban, mikép magamra a tolakodás gyanuját véltem hárulni, ha tudom, hogy a birtokomban lévő nyomtatvány nemzetünknél vagy csak húsz példányban is fennvan, ha mind a mellett is az említett szózatnak újranyomatásával lépek-elő. Ehezképest szorgosan tudakozódtam: hol találathatnak még az országban a jelen propositiónak példányai? Minek következtében most már hitelesen mondhatom, hogy habár egykori régiségbuvárunk Sándor István emlékezik is munkájában éppen az itteni propositiórul, ugyanaz sem a pesti magyar egyetem, sem a magyar academia birtokában nincs, sem a marosvásárhelyi nagy könyvtárban nem találtatik; innen a legritkább nyomtatványok közé tartozik.

Ne legyen, gondolám, véka alá rejtett világ a sajtó szabadlétében igenis közzétételre méltó szózat, mellynek napjainkban teljes korszerűségét, hiszem, egy igaz hazafi sem fogja tagadni. Különben is második Rákóczi Ferencznek némelly maradványa ugyancsak jelen harczias epochánk kezdetekor közöltetett. Társuljon azzal ezen propositió, melly a fejünkre nőtt dynastiát úgy tükrözi elő, mint mellynek nemzetünkre ható fondor természete magyar királyságra jutásával egykoru.

De hadd mondja-el maga Rákóczi nekünk azt, mit idejében tapasztalt. Az érdemes olvasó igenis látni fogja, miként Rákóczi úgy beszél, valamintha napjainkra szólott volna. De nem csoda, ha megfontoljuk, mikép az említett dynastiát ugyanazon lelkület vezérlé még előbb is, mint ma. Nem szükség itt pragmaticai leczkéket tartani erre nézve: tekintsen bárki ha nem odább, vagy csak első Lipót életébe, a Lobkoviczok és Montecuculliak, ezen csúszó mászó állatok, mételyes korába: meg fog győződni.

Rákóczit talán némellyek teljesen elkeseredett és sorsán kétségbeesett embernek s igy elfogultnak gondolhatnák. De félre az illy föltétellel! A mi Rákóczink vallásos, emberszerető, balsorsán felülemelkedő, erős lelkü férjfiu volt. Híven festi őt mint bujdosót az ő leghűbb embere Mikes Kelemen; melly őszinte előadás után nem lehet második Rákóczi Ferencznek tiszta lelkületét nem dicsérnünk.

Legyen itt meg néhány vonás életéből.

II. Rákóczi Ferencz, fia I. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemnek és Zrinyi Ilonának, született Borsiban, Zemplény megyében 1674. szept. 4-kén. Mielőtt fejdelemmé választatnék, már még előbb a szécsényi gyülés őt a híres confoederatio vezérének választá. Kazinczy, erdélyi levelei elébe függesztett előszavában más valaki után úgy adja-elő, hogy éppen az 1707-dik évi márczius 28-kán tartatott marosvásárhelyi hongyülés választá meg II. Rákóczi Ferenczet erdélyi fejdelemmé; éppen azon hongyülés, mellynek propositiójául tűzte volt ki a fiatal fejdelem az itt kiadott szózatot; hanem, mint ennek latin cziméből is látható, Rákóczi Ferencz már ekkor magát többek közt erdélyi fejdelemnek is írta, amint is már azelőtt három évvel arra meg volt választva, mint itt a 7-dik lapon látható. Majd a híres ónodi gyülésen, melly a m. vásárhelyit követte, jelent-meg Rákóczi seregének legszebb férjfia, mint Kazinczy irja; deli szálas termetben, lobogó fekete hajjal, bajuszszal, szemekkel, liliomfejerségü homlokkal, rózsapiros arczczal.

Már előbb II. Rákóczi Ferencz a császári párt ellenében keletkezett szövetséges rendeket jó sikerrel vezérlé. Nagy része Magyarországnak Rákóczi által meg vala hódítva. De majd egy némi zavar s rosz vezérek miatt Rákóczi szerencséje ellenfordulatot vőn, mig végre I. József császárral a rendek által 1711-dik évben béke köttetett. Rákóczi azonban a békeczikkelyeket el nem fogadta, s dolgainak a viszályos honban biztos czélpontot nem találhatván, bujdosásnak indult. Megjárta Lengyelországot, Angliát; majd Párizsba térvén-által, a maga, úgy családa s nemzete történetét megírta (Hist. des revol. de Hongrie). Végre a török birodalomba költözött, s majd a marmorai tengernél Rodostóban 1735. apr. 8-kán meghalt.

Az itteni propositio több oldalról méltó becsülésre. A szépiralmi kincsek buvára különösen rethoricai gyöngyöket szemelhet-ki abból. De most illyekre alig van idő. Azonban ezek mellőztével is Rákóczi szózata minden igaz magyart lelkesíthet.

Írám Debreczenben, marczius 3-án 1849.
a kiadó.