---

Tartalom

I. KÖTET

1. Előszó.
2. Rákóczi imádsága. (1703.)
3. Beniczky Gáspár naplója. (1707 - 1710.)
  1707
  1708
  1709
  1710
4. Szathmári Király Ádám napló-könyve. (1711-1717.)
  1711
  1712
  1713
  1714
  1715
  1716
  1717
5. Ráday Pál napló-irása. (1677-1720.)
  I-ső része. (Önéletirás.)
  II-ik része. (Benderbe menő utazásának diariuma. 1709.)
6. A szécsényi országgyülés naplója és törvényczikkei. (1705.)
  I-ső része. (Memoriale.)
  II-ik része. (Instrumentum Confoederationale Hungarorum.)
  III-ik része. (Rákóczi hitletétele.)
  IV-ik része. (A törvényczikkelyek.)

II. KÖTET

Bevezetés.
Gróf Bercsényi Miklós levelei báró Károlyi Sándorhoz. (1703-1711.)
  1703.
  1704.
  1705.
  1706.
  1707.
  1708.
  1709.
  1710.
  1711.
Toldalék.
  I. Bercsényi fiának Lászlónak levele a gr. Károlyi-levéltárban.
  II. Bercsényi leánya Zsuzsána, Vázsonykői gróf Zichy Péterné levelei gróf Károlyi Sándorhoz és Ferenczhez.

---

Előszó

Hazánk történetének kétségkivül egyik legérdekesebb, s e mellett legtanulságosabb korszaka II. Rákóczi Ferencz ideje. Már maga a főszereplő: a Vezérlő-Fejedelem kimagasló alakja, megnyerő egyénisége, határozott, nemes jelleme, lángoló hazaszeretete, s mégis oly tragicai sorsa annyira leköti az elfogulatlan vizsgáló figyelmét, hogy ha egyszer mélyebben reá tekintett: alig bír többé megválni e vonzó alaktól. Akár dicsősége fénypontján szemléljük őt: környezve majd az egész nemzet virágától, daliás seregben, tüzes csaták között, kezében villogó karddal intézvén a hadak rohanásit, - akár rodostói csendes magányában, iróasztalánál ülve, menten minden födi szenvedélytől, mély lelki-nyúgalommal tekintve vissza hányatott életén, s az örök Igazság trónusa előtt őszintén tárván fel emlékiratait .... mindenképen magasztos, mindenképen nagyszerű ez alak! - De ha varázsköréből magunkat mintegy kiragadva, merőben eltekintünk is tőle, s csak kora többi szereplőit, csak az események lánczolatát veszszük: úgy is rendkivül érdekes, rendkivül tanulságos korszak az övé. Milyen magasra fokozódott lelkesedése a hazaszeretetnek, mily állhatatosság, mennyi elkeseredettség - egész a végletekig víve, mily óriási erőmegfeszítés, mennyi áldozat és önfeláldozás! A szenvedések örömmé válnak a kitüzött czélért, a melyért annyian hullanak el, - a nélkül, hogy azt a megmaradottak végtére is teljesen és végkép elérhetnék. Mennyi kitünő jellem, mennyi erénye, milyen vitézsége egyeseknek: és ezekkel szemben viszont az a nagy sötét árny, a mely alatt a honárulás, az átkos önzésből, nagyravágyásból származott bünök, keserű csalódás, a kétségbeesés ijesztő réme, szétszórt seregek töredékei, égő városok, elpusztúlt vidékek.... Mindezekből azonban vigasztalólag emelkedik ki a háttérben a Haza megmentett, kivívott alkotmányának nagyszerű alakja: és ez az, a miért megnyúgovással tekinthetünk e képre.

A kuruczvilág eseményeinek nagy változatossága, s a benne fölmerűlő jellemek éles különbözősége képezi e kor kiváló érdekességének magvát, míg a tanulságot főként a végeredményből meríthetjük. - Kolinovics fölvetése szerint több mint nyolczvanezer, számításim szerint több mint százezer élettel kellett a hazának szegényebbé lenni, hogy a szathmári békepontok kivívathassanak. . . . Avvagy az a kor mely az Ügyért ennyi vért áldozott: nem méltó-é az utódok teljes figyelmére?! s nem méltók-é ez elhulltak arra, hogy a késő század történetirója rájok szentelje némi idejét?!

S mégis alig van Hazánk történetének korszaka, mely tüzetesebben ne lett volna ismertetve, feldolgozva, mint épen a bennünket oly közelről érdeklő Rákóczi-korszak, a melyhez pedig annyi az adat. Valójában, szomorító volna ez elhanyagolás, ha okai nyilvánságosak nem volnának. Ismerjük ezen okokat, s nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, miszerint a Rákóczi-kor történetirásának korábbi elhagyatottsága nem az utódok hálátlanságában, nem a történetirók bűnös restségében: hanem merőben tőlünk nem függő, külső okokban gyökerezett. A minthogy a legújabb időkben, a midőn e tiltó körülmények - lassanként bár - múldogálnak vala: örvendetes munkásság támada e téren. Az érdem legfőbb koszorúja - mások egyes babérlevelei mellett - itt is boldogult Szalay Lászlónkat, nemzetünk ihletett történetiróját illeti, - a ki oly kiváló előszeretettel csüggött Rákóczinak korán. Leginkább az ő örökbecsü művei ébreszték fel olvasó-közönségünkben azon nagy érdekeltséget s a szokottnál élénkebb részvétet, melylyel ez a Rákóczi korára vonatkozó munkákat fogadta s fogadja. És e részvét legbiztosabb tanújele annak, miszerint a nemzet művelt része teljesen belátta és méltányolja Rákóczi korának nagy jelentőségét.

...

Ha vállalatom az olvasók részvétével fog találkozni: folytatandom azt. - A második kötet tartalmát fölötte érdekes művek képezendik: Rákóczi helytartója és főtábornagya a lángeszű, szikrázó elméjü, és minden ízében tősgyökeres magyar Bercsényi Miklós gróf levelei, melyeket a kuruczvilág folytán báró Károlyi Sándor tábornagyhoz irt vala. Az írói világ még nem is sejti, mily történeti s egyszersmind irodalmi kincs rejlik e levelekben. Hála gróf Károlyi György koronaőr ő excja nagylelküségének, a ki dús nemzetségi levéltárát előttem megnyitván, ezáltal lehetővé tette, hogy ezen eddigelé csak egy-két búvár által ismert kincsek nem sokára napfényre jőjjenek. - Ugyancsak a második kötetben szándékozom közleni az ónodi országgyülés egy még kiadatlan diariumát is, az ezen gyülés elé terjesztett fejedelmi proposítiók egykoru magyar szövegével együtt, melyet az eredeti fogalmazvány után leend alkalmam közzé tenni.

Addig is Isten velünk!

Pest, november 1-jén, 1865.
Thaly Kálmán.

---