Tabódy József
Munkács múltja és jelene Magyarország történetében
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
ELSŐ RÉSZ. MUNKÁCS MULTJA.
BEVEZETÉS. - A magyar nemzet kivándorlása Ázsiából s utja Munkácsig.
ELSŐ FEJEZET. - Anonymus; néprege; első urai; Salamon s a győri egyesség; Kutesk; II. (Jerusalemi) Endre s a concordatum;
MÁSODIK FEJEZET. - Az Árpádok kihalta s az Anjouház Robert Károly s az Omodek; I. Lajos; Bogdan s Dragos; Koriatovics s az oroszok, Erzsébet királyné; Zsigmond; Brankovics György; Hunyady János; Szilágyi Erzsébet; Corvin János.
HARMADIK FEJEZET. - A nemzet állapotja II. Ulászló és II. Lajos alatt; Mohácsi vész; Munkács sorsa 1490 óta; Candalei Anna; Büdy Mihály, I. Ferdinand és Zápolya János közti pártviszály; Izabella; Petrovics Péter s a reformatio; Kalmanchi s a calvinismus; János Zsigmond herczeg; Balassa Menyhért, II. Miksa; Munkács Mágocsi Gáspárnak elzálogosittatik; Galanthai Eszterházy Miklós s Dersffy Orsolyat.
NEGYEDIK EEJEZET. - Bocskay lázadása; a bécsi béke; Bethlen Gábor s a Nickelsburgi béke 1622. Brandenburgi Katalin s Csáky István közti viszony; I. Rákóczy György s az 1633-ki lőcsei-béke; Lorántffy Zsuzsanna; II. Rákóczy György; Báthori Zsófia, Zrinyi Ilona s árvái; Tököli Imre; Kohári István fogsága Munkácson. A félhold letünte; Belzavar; Tököli elfogatik; Zrinyi Ilona Munkács várát hősileg védi; az eperjesi vértörvényszék; az 1687-ki országgyülés; Munkács Caraffának 1688-ban árulás folytán hódol. Klobusiczky Ferencz; Karloviczi béke; Zrinyi Ilona s árvái Bécsben; Kolonics érsek ármányai; Királyi kegyelem. Magyarhon állapotja s a spanyol öröködési háboru. II. Rákóczy Ferencz s viszontagságai; Báró Károlyi Sándor. Rákóczi-lázadás 1703. jellemzés; Pálffy s Károlyi s a szathmári béke 1711. Rákóczi sorsa.
ÖTÖDIK FEJEZET. - III. Károly a király és nemzet közti kibékülés korszaka; magyar-hüség. Rákóczy jószágai; Gr. Schönbornok. II. József. Hebenstreit s társai. Kazinczy a munkácsi fogságban; Reindl kapitány. Az 1834-i égés.
HATODIK FEJEZET. - V. Ferdinand s a forradalmi időszak. - Az 1848. m. f. miniszteriumnak rendelete; politikai foglyok; Kralovánszky s Laube őrnagy. Podheringi csata. Munkács várának feladása 1849. aug. hó 26-án. - Ő Felsége I. Ferencz József 1855. jul. 1. Laxenburgban kelt rendelete által Munkács fegyházzá alakittatik.
MÁSODIK RÉSZ. - MUNKÁCS JELENE.
HETEDIK FEJEZET. - Munkács leirása; az 1859. aug. 27-ki orosz-templom szentelés; a munkácsi-fegyház; munkácsi lakosok; jellemzés.
HARMADIK RÉSZ. - MUNKÁCS KÖRNYÉKE.
NYOLCZADIK FEJEZET. - Basilita-zárda leirása. Sz. Miklós; Telegdy Mihály; Eszterházy Miklós; történeti nevezetességei, Sz. Julia. - Alegoria. Készül az éj; Fut az óra; Kihalt tán az agg. - Isten háza küszöbét; Szüretelnek; mért eszmélsz föl; munkácsi vas-, timsó- és üveggyár; szolyvai, hársfalvi s ploszkói fürdő. - Toldalék. Okmánytár.
Bevezetés
Azon nagyszerü népvándorlásnak, mely a negyedik század második felétől kezdve, Asia és Europa népeit általános forrongásba hozta; első lökést adának 374-ben a Hunnok és befejezék a velök rokon magyarok a 9-ik században. - A magyaroknak is, mint általában minden népeknek ős története homályba és regékbe van burkolva, melyekből a valót nehéz kifürkészni. Az eredetök és első viszontagságaik felett elágazó vélemények közt az látszik valószinünek: hogy e Hunno-scytha népfaj az éjszak Asiában túlsulyra vergődő mongol hatalomnak nyomása alól az általános nép mozgalom árjában szabadulni vágyván kerekedék fel, - (840 k. e.) elhagyva és megunva az ős lakot, - miként, a Pharaók egyiptomi járma alól megszabaditott Izrael fiai - jobb hazát keresendők... Talán már ekkor, hagyomány utján szemei előtt lebegett párduczos őseinknek, Hunn-eldődeiknek székhelye, Attila- tej és méztől áztatott - e chanánja a magyar ez "Igéret földje."
Az ős hazát elhagyó magyar nép két részre szakadt; a kisebb a Bessenyők és Úzok szomszédságában a kaukazhegyek tövében a Terek és Kuma vizek közt, telepedék le; ezek adván valószinüleg a Terek vizéről nevezett - Terekek vagy Törökök; és a Kumáról nevezett Kumanok vagy Kunoknak, kik részben Kiewnél eleinkkel egyesültek, eredetüket.
A nagyobb rész éjszaknak vándorolván, előbb Irtis, utóbb a Volga folyam s Ural hegység vidéken Baskirban némely finn népek szomszédságában telepedék meg, igy történt, hogy kölcsönös érintkezés folytán több szavakat vettek fel nyelvökbe, miből aztán nyelvészeink finn szármázásuknak állitják eleinket. A 9-ik században e vidéket is elhagyván a nagyobb rész, Asiából Europába a Don, Dnieper és Dniester közti - Lebediába a Chasarok szomszédságába, - innen pedig, az ezóta 108 nemzetségből álló és 7 vezér alatt hét törzsre oszlott, magyar nép - a Dnieperen átnyomuló Bessenyöktől kiszorittatva, a görög iróktól ugy nevezett "Atelkuz"ben, a mai Moldva és Ukrán egy részében telepedék meg. (884.)
Azonban őseinknek eddigi kalandozása a Lebediában választott Álmos, Ügeknek az első vezérnek fia, a magyar Mozsesnek vezetése alatt csak az Arabia sivatagjain barangoló Izrael népének utjához hasonlitott; de elközelget nem sokára a váltság ideje, és lőn borúra derü.
Atelközben tíz évig laktak a magyarok; és győztes fegyvereiknek itt oly hirnevet szereztek, hogy 889-ben bölcs Leo (VI.) görög császártól is frigyesekül hivattak a birodalmát háborgató bolgárok ellen. A magyarok elfogadván a felhivást, a határon átmenvén, megverték ugyan Simon bolgár fejedelmet Árpád v. a. de 892-ben Arnulph német császár őket a zsenge német birodalmat enyészettel fenyegető Marahani birodalom hatalmas ura Swiatopolk ellen segédül hiván; midőn csak a nép véneit, aszonyait és gyenge fiatalságát hagyták volna hon; a megaláztatását felejteni nem tudó, bolgár Simon, az otthonn maradtakra ütött és azokat rész szerint levágta, részint elüzte és földjeiket elfoglalta. E gyászhirre a Morvából diadallal visszatért magyarok, megkisérték ugyan; de sikertelen hazájuk visszaszerzését.
Ekkor a nép vénei és táltosai a nép emlékében élő Attila országára a "Hadur" által nekik állandó hazául kijelelt, "Pannoniára" mellynek termékeny szép földét a slávok elleni háborúban megkedvelték, - forditák a magyar nemzet egész figyelmét és vágyait.
Hatalmas fejedelmek uralták ekkor Pannoniát: a Vág és Garamig Swiatopolk parancs szava hangzott; a Dunántuli tartományt lakó németek és olaszok a német császárt uralták; a Duna-Tisza és Vág közt bolgár és tót népeken Zalán fejedelem hatalmaskodott; a Tiszántúl a Szamostól a Marosig Maroth; a Maros, Tisza és és Duna közt Glad fejedelem kormányzá oláh és bolgár népeit; Erdély ura végre Gyula volt, a szép haza birtokának kivivása tehát méltó erót s áldozatot igényelt.
A magyar belátván a kivitel fontosságát, melytől nemzeti létele függött; tánácsot tartván a teendőket elintézte, és az eddig egymástól független hét nemzetség kötött szerződés által a "Hadur" nevében egy fejedelem Álmos alatt, kinek nemzetségéből ezentúl is valának fejedelmeket választandók: egy néppé olvadt, szám szerint mintegy 40,000nyi család és k. b. harmadfél százezer csatár, összesen egy millió lélek. - És megmutatá a magyar, hogy a legnagyobb hatalommal "Isten, fejedelem és haza" szent jelszavai mellett bátran szembeszáll és nemzeti életre valóságáról bizonyságot tesz.
Álmos tehát meginditá ország hóditó seregét, tömlőkön átuszván a Dnieper vizén, csakhamar legyőzték a kiewi orosz herczeget Oleget, ki a kunoktól segittetve az előnyomulóknak ellent állt, és Kiew bevétele után, - nem csak több orosz csatlakozott a magyar sereggel, hanem a kunoknak hét törzse, Edu, Edumér, Etu, Bunger, Ousad, Bojta és Retel vezérekkel, Álmosnak és utódinak hűséget esküdvén, a magyar néppel egy érdek és jogokban egyesült. E diadal után Álmos a tőle minden áron szabadulni ohajtott slávoktól nagy ajándékokkal megtiszteltetvén, és fejedelmeiktól kalauzokkal és útmutatókkal ellátva Wladimir és Halieson, a kárpátokon átkelt s a mai magyarhonba a Bereg vármegyében levő vereczkei nyilt uton - belépett 895 évben; és a mai Munkács és Unghvár közti a természet bájaiban e gazdag vidéken pihente ki 40 napig először az út fáradalmait a czélhoz ért magyar nép.