Tartalom

Előszó

Kedves olvasó, nem adhatok kezedbe olyan történeti könyvet, melynek tárgya a császár számára fontosabb lenne, mint amilyen jelenleg a magyarországi elégedetlenek háborúja. Szerzője, aki vette magának a fáradságot, hogy igen megbízható beszámolók alapján dolgozzon, csak azt írja meg, ami azóta történt, hogy Rákóczi fejedelem állt az elégedetlenek élére, miután szerencsésen kiszabadult a bécsújhelyi börtönből, de nem mulasztja el azért azt sem, hogy beszéljen ezen háború forrásáról és eredetéről, Zrínyi (Serin), Nádasdy (Nadasti) és Frangepán (Frangipani) grófok kegyetlen haláláról, akiket a császár különböző ürügyekkel attól való félelmében öletett meg, nehogy ellenezzék ama terveit, hogy felforgatja a nemzet összes kiváltságait, s örökös királysággá teszi Magyarországot. Ebben a háborúban nincsen sok ütközet, nincsenek szabályszerű várostromok, egyrészt mert a magyarok a tatárok módjára háborúskodnak, és a legtöbb várost körülzárással és kiéheztetéssel vették be, másrészt mivel a fejedelmek inkább a politikához, mint az erőszakhoz folyamodtak eddig. Lehet, hogy a fejlemények sokkal jelentősebbek lesznek majd, ha a törökök egyesítik erejüket az elégedetlenekével. Ha az anyag elég nagy és szép lesz ahhoz, hogy érdekelje a közönséget, a folytatását is közreadjuk majd. A szerző ezt a könyvet egy oly férfiúnak akarta ajánlani, akit nagyszerű tehetsége, hatalmas tettei s a városok ostromában és bevételében tanúsított szakértelme a katonai dicsőség csúcspontjára emeltek, mivel azonban szerénysége nem engedte, hogy elfogadja azt a hódolatot, mellyel a szerző hálája és tisztelete jeléül adózni akart neki, az utóbbi úgy gondolta, hogy művét senki másnak nem ajánlhatja.