---

Tartalom

IMAZSÁMOLY
Gyöngéden illesd...
Istent akartunk
Ajándékba
Van-e ajtó rajta?
Februárban
Mit tehetne?
Néz
Szonett a fennvalóhoz
Piros almát...
Imazsámoly

DIADÉM
Édesanyámnak
Menőfélben (Édesanyámnak)
Édesanyám közeli halálára
Diadém
A fekete kutya
Fázol-e?
Hogyha közelembe jönnek

EGY VERSET VÁRTAM
Egy verset vártam
Őszike
Vers a versről
Játék verssel és világgal
(A vers)
És volt a vers
Színeket
Az égre írva
Mosoly
Ezüst tálon
A versíró

ARANNYAL ÍRTALAK
Ha kérhetem
A holdas asztalon
Elsodort almafa
Rendhagyó nőnapi vers, Lucsinak
Portré
Álomszonett
Tiszta
Játsszál velem
Démonok álma
Bíbor
Csillagláncokon
Nem sátraz hajad...
Csókold az égre!
Látlak
Mindenütt keresgél
Olmék
Az angyal is nomád
Ne mázolj homlokára csillagot
Dicsfényed volna...
Még egyszer illatod
Csak filmen láttalak
Mondjuk
Arannyal írtalak
Nem kapok levegőt
Írtam rólad...
Varázsold vissza
Csak a szemek
Elmentél, kedves
Ne jöjj
Takard el szemem
Eltűnünk végül
Nem hagylak
Tiszta nyommal...
Éjfélkor
Egy csillagot
Te álmodod

PIROS RUHÁT
Egy tiszta március
Viharok vadaskertje
Rejtőzködő Mona Lisa
Mint horvát tamburán
Nincs kímélet
Téli fantázia
Marad csak a látszat
Piros ruhát
Furcsa
Békíteni
Őrzi-e?
Elhull az őz
Ne olvassatok
Tűz sincs
Aranylakodalom
Egy kevés bíbor

AKÁRHA ÉGRE ÍRNÁK
Portrém
Kút
Fakó
Ablak
Tegezben
Mint könnyed pasztell
Hallgató sereggel
Fekete vers
Éjente
Eltűnődöm
Feküdj vissza!
Szétmorzsolt szavak
Egyszer
Tévedés
Abban sántikál
Abszurd
Jelentkezzen!
Kékkel és vörössel
Hol van...
Akárha égre írnák

---

Fülszöveg

Kamenitzky Antal kilencedik kötetét, a válogatott költeményeket tartja kezében az olvasó. A válogatást, fél évszázad terméséből, körülbelül ezerháromszáz versből maga a szerző végezte: ezért is mondhatjuk, a vers maga a költő, aki költői képekben fogalmazta meg önmagát, életét, vergődéseit, kételyeit, szerelmeit és a szerelmet, Isten tagadását, keresését és idővel egyre inkább az igenlését. Verseiben megfogalmazza fiatal, érett, majd idős korának töprengéseit, véleményét a világról, az emberről, az életről és annak nagy kérdéseiről, az öregségről és a halálról. Kamenitzky Antal verseit olvasva egy érzékeny és gondolkodó ember élet- és világszemléletét ismerjük meg, és egyáltalán nem mellékesen, önmagunkkal is szembe néz(het)ünk.

A szerző így vall önmagáról: "Verseim nem dalok, ódák, himnuszok -,... csupán költemények. Természetem szomorúságra, ábrándozásra hajló.[...] Lelki rokonaim: Ányos Pál, Dsida Jenő, Radnóti Miklós, Ráfi Lajos. Díjaim, kitüntetéseim nincsenek." Pedig megérdemelné... mondom én. (Kolbert Tünde)

---