---

Tartalom

Előszó

I. Vallásosság, értékrend, művelődési szokások
  Földvári Mónika: Vallásosság és értékek együtt járása a magyar társadalom generációiban
  Rosta Gergely: Ifjúság, vallás, kultúra
  Nagy Attila: Vallás és olvasás (Pillanatfelvétel 2005-ből)
  Gereben Ferenc Olvasási-művelődési szokások és a vallásosság
  Bóné Veronika: A "Regnum Marianum" katolikus (felnőtt) közösség vallási, nemzeti és kulturális identitása
  Görgőy Rita: Vallási és kulturális beállítódás - interjúk tükrében

II. Felmérések a határon túli magyarság körében
  Babos János: A zágrábi magyarok nemzeti és vallási azonosságtudata
  Éhmann Gáborné Havas Mária: Olvasási szokások és értékrend a székelyföldi Zetelakán
  Karczagi Alexandra - Klausz Boriska: Vallásosság Zetelakán (Egy székely falu vallási élete az ezredfordulón)

III. Közép- és felsőfokú oktatás
  Kern István: Katolikus egyetemalapítási kísérletek Magyarországon 1867-1918
  Rébay Magdolna: Leány-középiskolák jogi szabályozása 1895-1945
  Vépy-Schlemmer Éva: Nemek és igenek az oktatásban
  Révay Edit: Felekezeti oktatásügy és a média a rendszerváltozás után

IV. Szerzetek és vallásfelekezetek
  Bögre Zsuzsanna: "Ruhát cseréltek, de szívet nem..." (Szerzetesnők identitása 1950 előtt és után)
  Sziklai István Magyarországi keresztény felekezetek különbözőségei és azonosságai
  Kamarás István Vallásosság, életstílus, kultúra

---

Előszó

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az Olvasót! Talán egyetérthetünk abban, hogy tanulmánykötetünk témája napjaink egyik legfontosabb kérdése. "A kultúra az, ami által az ember emberebbé lesz" - szólította meg II. János Pál a UNESCO közgyűlését 1980. június 2-án. Ebből a definícióból következően világos, hogy a kultúra vallási elköteleződéstől függetlenül az emberi közösségek közös ügye. Később a pápa több egyházi dokumentumban is feladatokat, útmutatást fogalmazott meg katolikusok számára a kultúra területén. Például a Centesimus Annus-ban a következőket olvashatjuk: "A keresztényeknek azon kell dolgozniuk, hogy a kultúra vallásos dimenziójának teljes értéke láthatóvá váljék, hiszen amikor az Istenre és az élet misztériumára vonatkozó kérdések kizárásra kerülnek, akkor a kultúra és a nemzetek erkölcsi élete korrupttá válik." Más helyen pedig ezt találhatjuk: "A kultúra dekadensé válik, ha önmagába fordul és elutasítja a párbeszédet vagy a vitát az emberi természet igazságairól."

Ezzel kapcsolatban talán nem a saját álláspontomat fogalmazom meg, amikor úgy látom, hogy közösségileg és egyénileg gyakran úgy érezzük, hogy betonfalakba, merev elutasításba ütköznek próbálkozásaink. Máskor gyakran elszomorodva állunk meg modern világunk kulturális romhalmazai mellett, és szorongással telik meg lelkünk. Nagy költőinket olvasva azonban láthatjuk, hogy hasonló szorongást gyakran átélhettek az elmúlt évszázadokban is elődeink. Személyes meggyőződésem, hogy bármennyire mélyek és fájóak tapasztalataink, mégis csak a felszínét látjuk a bennünket körülvevő világnak, ami nyilvánvalóan nem állíthat meg bennünket abban, hogy az élet forrásai, az emberi alkotás szépségei után kutassunk. Úgy vélem, hogy való világunk betonfalai tele vannak számtalan repedéssel, amelyekbe erőfeszítéseink végül is gyökeret verhetnek és alkotó kapcsolódási pontokat találhatunk az isteni szeretet segítségével. Ehhez azonban két dologra feltétlenül szükség van. A megértő párbeszédre és a hiteles, embert szerető minőségi próbálkozásokra, alkotásokra. Kétségtelen tény, hogy sok esetben fáradhatatlan missziós hozzáállásra van szükség, ami nem egykönnyen valósítható meg.

A jezsuiták Párbeszéd Háza és Faludi Akadémiája szeretne mindkét tevékenységnek teret adni. A megértést elősegítő minőségi párbeszédnek és a közös vagy akár egyéni alkotások kibontakozásának a közjó érdekében. Erre hívjuk majd a jövőben is a tudomány képviselőit és az érdeklődőket is különböző jellegű rendezvényeink és kiadványaink segítségével. Ezért rendeztünk 2006. május 12-én a Párbeszéd Házában Vallásosság és kultúra címmel konferenciát, és ezért adjuk közre hasonló címmel ezt a kötetet. Ennek a konferenciának több (továbbfejlesztett, megszerkesztett) előadása is szerepel ebben a tanulmánykötetben, más tanulmányok mellett. Ezeknek az írásoknak közös jellemzője, hogy a Faludi Ferenc Akadémia keretében épp tíz éve működő, és főleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egykori és jelenlegi szociológus hallgatóiból verbuválódó Fiatal Vallás- és Értékszociológusok Köre (FIVESZ) műhelyében készült, akár egyes rendezvényeken elhangzott előadásként, akár szakdolgozatok, kutatási jelentések, doktori értekezések tanulságainak összefoglalásaként. Ez a kötet tehát úgy is értelmezhető, hogy a FIVESZ egy fontos, kevéssé kutatott kérdéshez történő, további vizsgálódásokra ösztönző hozzászólásával ünnepli tíz éves születésnapját.

Szigeti Szabolcs

---