---

Tartalom

ELŐSZÓ

JELENTÉS A VALLÁSOSSÁGRÓL - ERDÉLY, AZ ÚR 2000. ESZTENDEJÉBEN (TOMKA MIKLÓS)
Erdély vallási helyzetének leírása
  A vallás a tárgyakban és a mindennapokban
  Hit, vallásgyakorlat, vallásos önértelmezés
  Az egyházhoz fűződő kapcsolat
A társadalmi-gazdasági változások szerepéről
  Átmenet a hagyományosból a modern társadalomba
  Mit jelent az, hogy Erdély társadalomszervezete "hagyományos"?
  A modern társadalomba való átmenet és a kereszténység

AZ IDENTITÁSTUDAT ÉS A VALLÁSOSSÁG KAPCSOLATA (GEREBEN FERENC)
  A nemzettudat változatai
  A nemzeti azonosságtudat típusai és alkotóelemei
  Az identitástudat szerkezete
  Nemzeti és vallási identitás
  Nemzeti önkép, múlt- és jövőkép
Kulturális identitás
  Anyanyelv és hétköznapi nyelvhasználat
  A könyvolvasás mértéke
  Olvasói nyelvválasztás
  Olvasmányszerkezet
  Olvasói ízlés
  Vallásosság és olvasáskultúra
Összegzés

---

Előszó

Ebben a kiadványban, amelyet az olvasó a kezében tart, két tanulmányt ad közre a budapesti Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet. Mindkettő része valamilyen nagyobb tudományos kutatásnak. Ezek során a magyarországi szociológus szerzők a teljes erdélyi, illetve az erdélyi magyar felnőtt népességből reprezentatív mintavételi eljárással kiválasztott mintegy 1000+1000 személy megkérdezésével végeztek vizsgálatot, jelentősrészt azonos kérdőív segítségével. A két kutató összehangolt munkája lehetővé tette, hogy a vizsgálatok eredményeit összehasonlítsák részint egy Magyarországon készített hasonló, másrészt egy néhány évvel korábbi erdélyi kutatás adataival. A három fajta (erdélyi magyar, erdélyi román és magyarországi) társadalmi környezetből származó felmérési adatbázis tanulságos összehasonlításokat tesz lehetővé. E felmérések két központi témájáról, a vallásosság és a nemzeti identitástudat jelenlegi erdélyi állapotáról a szerzők a Magyar Szemle 1999. 9-10. számában már megjelentettek egy-egy tanulmányt, de ezek problematikája és szempontrendszere időközben jelentősen kibővült, és ezért indokolttá vált újbóli és együttes közzétételük.

A szerzők szakmai körökben jól ismertek: Tomka Miklós vallásszociológus, az MTA Filozófiai Intézet főmunkatársa, a budapesti Országos Lelkipásztori Intézet Vallásszociológiai Központjának igazgatója, először a vallásosság látható megnyilvánulásaira irányítja az olvasó figyelmét: a települések képére, a lakások berendezésére. Majd a vallásosság belső megnyilvánulásaival foglalkozik, a hittel, a vallásgyakorlattal, a vallásos önértékeléssel, az egyházhoz való viszonnyal és a jövő vallásossági esélyeivel. Ezek mutatóit többnyire összehasonlítva is bemutatja, az erdélyi magyar, az erdélyi román és a magyarországi személyek feleleteit külön elemezve. Gereben Ferenc művelődésszociológus a magyarországi Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának tanára, és a budapesti Kerkai Jenő Egyházszociológiai Intézet vezetője. Tanulmánya középpontjába az erdélyi magyarok identitástudatát állította, amelynek fontos része a vallásosság. Foglalkozik továbbá a nemzeti önképpel, a történelmi tudattal, a nyelvhasználattal és a művelődési szokásokkal is; mindezzel - nem utolsó sorban - a vallásosság mértéke és a felekezeti hovatartozás szempontjából. Meg kell még említenünk, hogy mindkét szerző - bár Budapesten él - meglehetősen jól ismeri (magánemberként is, kutatóként is) az erdélyi társadalmi közeget.

Említést kell tennünk a drámai történeti háttérről is, amely a tanulmányok adatain átsugárzik. Ismeretes, hogy az erdélyi magyar vallásosság kutatása a kommunista rendszerben alig volt lehetséges, nemcsak a magyarországi, de a hazai kutatók számára is. A hatalom akkori urai, a határon innen és túl, egymással bámulatos egyetértésben, mindent elkövettek, hogy ezekről a témákról csak az kerülhessen a nyilvánosság elé, ami nem sértette érzékenységüket.

A rendszerváltozás óta a kutatónak jóval több a szabadsága. Éppen ezért erkölcsi kötelessége utánanézni mindannak, ami a közjó érdekében fontos, és kutatási eredményeit közreadva, azokat a nyilvánosság mérlegére tenni. Ebben a megmérettetési kötelezettségben különböznek a mai társadalomtudósok az egykori prófétáktól. Az utóbbiak felsőbb üzenetet továbbítottak kortársaiknak, a társadalomtudósokat viszont csak a saját szakmai hozzáértésük hitelesíti. Az üzenet címzettjeinek azonban a valóságot megismerni egyaránt fontos, akár egy karizmatikus megbízott, akár egy tudományos módszerrel dolgozó kutató hozza a tudomásukra. De míg a prófétai üzenetet csupán elfogadni vagy elutasítani lehet, a társadalomkutatóktól származó látlelet csak (akár vitatkozó) együttgondolkodás és józan mérlegelés által válik az "idők jeleit" tükröző üzenetté.

Budapest, 2000. Húsvétján
András Imre S.J.

---