NAGY VENDEL
KÖDSZIVÁRVÁNY
LEGÚJABB VERSEIM GYŰJTEMÉNYE ÉS A MARADÉK
E-KÖNYV
RÉGI ÉS ÚJ VERSEIM
KIADOTT KÖNYVEIM 20.
2019. NOVEMBER 01.
KÉSZÜLT 2019 ŐSZÉN, AJÁNDÉKKÉNT AZ ÜNNEPEKRE
AJÁNLOM
BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN
CSALÁDTAGOMNAK.
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM
A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK ODAFIGYELÉSÉT,
CSOMOR HENRIETT BORÍTÓ
TERVEZŐ.
A KÖNYVET STEKLY ZSUZSA ZOMÁNCKÉPE DÍSZÍTI.
A
KÉP CÍME: A LEANDER ILLATA. 55x35 cm festett zománc vaslemezen.
Egy
buja kertben áll egy szép lány és szagolgat egy lila leandert.
A
MŰVÉSZNŐ ELÉRHETŐSÉGEI
e-mail: kobakpat@t-online.hu
zomancmuves@gmail.com
honlap:
www.zomancmuves.hu
www.tolnaart.hu/stekly
A KÖNYV BELSŐ
BORÍTÓJÁN A SZERZŐRŐL KÉSZÜLT FOTÓ LÁTHATÓ,
SAJTÓFOTÓ
A
KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
MINDEN JOG FENNTARTVA
OLVASD ÉS ADD
TOVÁBB.
A VERSEKET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓPROGRAMMAL.
KÉSZÜLT
2019-BEN, ŐSZRE, KÖNNYED OLVASMÁNYNAK.
AZ ÜNNEPEKRE AJÁNLVA.
A
SZERZŐ HUSZADIK, JUBILEUMI KÖTETE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS
KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOMJEGYZÉK, KERESŐ
01. ELŐSZÓ
01.
ELŐSZÓ
A HUSZADIK, JUBILEUMI KÖNYVEMHEZ
KÖDSZIVÁRVÁNY
Köszöntöm a kedves olvasót e jeles alkalomból, hogy hamarosan megjelenhet a huszadik könyvem. Szinte hihetetlen számomra is, de néha érzékelem, hogy másokat is meglep, és néha némi gúnnyal a hangjukban, hitetlenkedve mondják: na persze... na neeee, és nemigen nézik ki belőlem, hogy megalkothattam ennyi feleslegesnek vélt irodalmi próbálkozást.
Remélem Önök nem így gondolják, hanem érdeklődve olvassák írásaimat, gondolván, hogy egyébként miért is nyitnák meg ezt az e-könyvet?
Ismertem a szót, de sokáig nem tudtam, hogy valójában mit is jelent a Ködszivárvány, jelen kötetemnek sokat sejtető címe.
Mint tudjuk, a világ színes, a maga természetes valóságában, a természeti jelenségek színeikben pompáznak, mindig lenyűgözött a Nap aranysárgája, vakító fénye, melege, a folyók, tengerek, s az égbolt kékje, a rét zöldje, és a virágok millióféle tarkasága.
Azért talán legcsodálatosabb számomra az égboltra feszülő szivárvány pompázatos látványa, ami megadja az alapszínek kavalkádját, valamennyi árnyalatát, de mi maradt meg ebből számomra, mint természeti és elméleti és valóságbéli fizikai látvány, a ködszivárvány.
Nagyon ritka jelenség, hiszen ugyanúgy feszül az égen, mint a másik, de csupán egy színben, mégpedig piszkos, koszos, ködfehéren.
Az, hogy a számtalan színárnyalatból nekem csak kettő jutott, sokak szerint az az én egyéni, szociális problémám, tudniillik a fekete és a fehér.
Igaz, azok is színek, de eléggé szegényes így a színvilágom. Valóságos sakk-matt, a sötétségnek és a fénynek.
Reményeim szerint ez a huszadik, jubileumi könyvem az év végi ünnepekre jelenik meg, mintegy ajándékképpen a barátoknak és minden más olvasónak egyaránt.
Megpróbáltam a százhúsz verset a maga színes palettáján átnyújtani mindenki számára a közérthetőség igényével, igaz néha már csak az emlékeimre hagyatkozva, de remélve az elfogadás számomra sokat jelentő gesztusát.
Egy kezdő író ember elköveti első kötetében azt a hibát, hogy szinte parttalanul, minden alkotását meg akarja mutatni, és így a megszerkesztettlenség látszatát keltve jelenik meg a könyve.
Valójában ugyanez a jelenség tódul elő a huszadik kötetnél is, hiszen elkapja az alkotót a még akarni vágya és gátat kell szabni a versözönnek.
Így fordulhat elő, hogy mind témakörében vagy formailag is igen változatosak a versek, és ami maradt még, azok jövőre kerülhetnek terítékre, az új évtized küszöbén, a teljesség igénye nélkül nyilván.
Jelen sorok írója és a könyv alkotója, abban a reményben indítom útjára a kötetet, hogy mindenképpen elolvassa az, aki ide tévedt, vagy kíváncsiságból rákeresett a műre. Köszönöm barátaimnak, hogy színesítik jelenlétükkel verseskötetemet, Kanadától Ausztráliáig, és Budapesttől Szegedig egyaránt, hála érte, és első próbálkozásként megjelenhet angolul is két versem, ami még nem fordult elő velem. Ha beütik a hangos versek linkjét a gépbe, akkor maradandóbb élményben lehet részük a technika segítségével.
Köszönöm mindenki munkáját, a közreműködést, és az olvasóknak a jelenlétét, hiszen egyikük nélkül sem lenne teljes értékű ez a jubileumi versválogatás.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, ha tetszik a kötet, mondják el másoknak is, ha nem, mondják el nekem.
Őszinte hívük...
Nagy
Vendel
magánzó.
Szekszárd, 2019. november 03.
KÖDSZIVÁRVÁNY
Ködszivárvány
feszül az égen,
ívet húz vakító fehéren,
kristályoszlopon
áll,
akár egy ködmárvány.
Ködszivárvány koszorúzva az
eget,
elűzi a sötétlő felleget,
Az ég alján nevet,
fénylik a
szivárvány.
Egy színben pompázva,
mint pogány bálvány.
Oszlopos
kerengőin
kristálykolostornak,
mormolunk zsolozsmát
az
örökkévalónak.
2019. augusztus 28.
LOGIKUS FILOZÓFIA
Aki sokat
tanul,
sokat tudhat,
aki sokat tud,
sokat felejthet.
Aki
sokat felejt,
keveset tud,
aki keveset tud,
buta marad.
Aki
keveset tud,
keveset felejt,
aki keveset felejt,
sokat
tudhat.
Aki keveset tanul,
keveset felejt,
az okos marad.
Az
okos ember
kiszámítható,
logikája okán,
az
oktalan
kiszámíthatatlan.
Bármit
megcsinálhat,
büntethetetlenül.
Tehát,
aki sokat
tanul,
keveset tud.
Tőle félni kell,
elveszik a
részletekben,
logikus?
Aki túl okos,
mindenbe
beledumál,
Tőle kell félni
ám igazán!
Ez már túlmegy
minden
logikus filozófián.
2019. március 16.
Sándor,
József, Benedek,
zsákban hozzák a meleget.
de ha a kettő szélső
kimarad,
József egyedül marad.
Köszöntelek e szent
napon,
kopogtatok az ablakon.
Isten éltessen sokáig,
koccints
velem áldomásnyit.
Jóska bátyám
nem sajnálja a borát,
megkínálja jó borivó barátját,
az Isten
tartsa meg a szokását.
Itt a
Jóska
be sincs rúgva,
nézzék meg egy
óra múlva....
Sértődés ne
essék,
ez pusztán csak kedvesség,
boldog névnapot
kívánok,
igyon mindenki mennyit csak bír,
rövid az élet,
hosszú
a sír.
ezt hozta ki a rím...
2019. március 19.
Már így
utólag csak arra vagyok kíváncsi
Mivel a meleget várom,
Hármótok
közül
Melyik veszítette el a zsákot?
Nálam itt maradt egy jó
nagy,
Tele van hóval.
ESZTER
ÜZENETE
1951-2019
Egy este
éreztem,
mennem kell,
ne féljél,
nem mentem messzire,
csak
ide,
az út másik felére.
Ne aggódj,
nincs semmi baj,
nem
változott semmi sem,
csak minden valahogy könnyebb lett,
amit
csend takar.
Utolsót kondulva
megállt a fali óra,
mikor
átjutottam
egy más dimenzióba.
Itt már nem fáj semmi,
most
már nem bánt senki.
Valaki a szívem megragadta,
nagyon kemény a
marka.
Megváltozott a világ,
de én ugyanúgy
gondolok
terád.
Ne keresd a testem,
por és hamu immár,
kapaszkodó
virágszál
egy kopár sziklán.
Éltet adó vízsugár
hogyha
szomjazol rám,
halványuló holdsugár
arcával mosolygok
rád.
Hogyha fáznál,
csak szóljál,
ezüstös hajam
óvva
betakar.
Szerettem élni,
nem vártam a halált,
aranyos
korsókból
ittam a nektárt.
Máshol talán
nagyobb szükség van
rám,
hívnak örökkévaló távlatok,
oda is magammal viszem
kedves
arcod.
Mindaddig élek még,
míg emlékezel rám,
amíg eszedbe
jutok.
Messzire vitt itthonról az erő,
hazahozza poraim a
repülő,
kripta halott csendje vár,
de örökké él a temető.
Szekszárd, 2019. március 27.
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES - NAGY VENDEL
TÜNDÉRI DAL
Tündéri dal,
szárnyal az ének,
e versedben fogan az élet!
Száguld benned a
lélek,
vagy a végítélet?
Hiányzik az életigenlés,
a lelki,
testi fényesség,
marad a testi restség,
gondolkodom akár a
Nagyok,
ha lettem is, miért vagyok?
Valahogy mindig ilyen az
élet,
vannak jó és rossz tündérek.
Ám hozzám a rosszak
jönnek.
Jó tündér, én nem adom fel!
Téged várlak
türelemmel.
Néma vagyok igen régen,
barátom bír szóra
engem.
Néha a fellegekbe szállok,
sokszor ólomcipőkben
járok,
visszahúznak az álmok,
jobb időkre várok.
Előbújok,
mint egy virág,
hadd ismerjen meg a világ,
néha száraz kertem
földje,
megöntözi szemem könnye.
Sómarta árkok arcomon,
nem
szűnik a nagy fájdalom.
Cserepes szájjal kimondom,
én bizony
ezt már nem hagyom!
Rálépek most egy új útra,
jó barát segít ím
újra,
szivárvány könnyeim mögül mosolygok reád szeretettel.
"...ha
lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)
Szekszárd, 2019. március 27.
ZSUZSA
HALÁLÁRA
1954-2019
Mint fagyott
üstökös,
Melegségre vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha
visszatér,
S egy szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy
este jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni
készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent,
A
violaszínű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így
kerek ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos
virág,
Mit rajzoltál.
Mely fekete,
Mint a világ.
2012.
szept. 30.
2019. április 01.
VERS ILDIKÓNAK
Mikor kicsi
voltam,
anyák napján Hozzád totyogtam,
vittem pár szál
gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most, hogy
már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ
hívsága
messze került tőlem,
fogadd most is örömmel
ezt a
csokrot tőlem.
Potyognak
örömkönnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi
gyöngyvirágok
illatozó tánccal
gyöngyöznének a párnán.
Köszönöm
Édesanyám
azt, hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad
nekem,
mit mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón
felettem.
Szekszárd, 2019. április 19.
Kék erdőben
jártam,
zöld ibolyát láttam,
várnak a lányok,
útban az
árok,
locsolni járok,
piros tojást kapok,
színvak is
vagyok,
ha poharat is kapok,
leverem, akár a vakok,
semmit
sem látok,
szemészetre járok,
megtörténik a
varázslat,
megöntözlek, ha megtalállak.
Szekszárd, 2019 Húsvétján
A rosseb
sarokból.
A loccs helyett bocs...
Nagy barna
szemeit
Reggel, ha kinyitja,
Álombéli vadászat
Tükröződik
vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Hogy
tudják ki a falkavezér,
Ezután jöhet
A napi
szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét
feltenni
Már rég nem engedi.
Izmai feszülnek,
Füleit
hegyezi.
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak
barátjának
Mutassa az utat.
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt
kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem hagyja,
Lába
mellől
El nem szaladna.
Dicsérő
szavait,
Jutalomfalatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik
keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a
napja.
Este, ha fáradt,
Állát lábára nyújtja
Mély álomba
merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka
réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velős csontról,
Jó
szóról és
Barátságról
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna
egy kicsit.
2019.
április 26.
A vakvezető kutyák világnapjára
USGYIKA BARÁTJA...
Meleg, nyári
délután van ma,
Tikkasztó hőség jár
Viharfelhőkkel
andalogva.
Messziről futvást jön valaki,
Keserű sírással szalad
szobánkba
Alexa, a kisunoka,
Papa, meghalt a Szuzi!
Kiáltja
zokogva.
Szemem könnybe lábad,
Mint amit kóbor
Porszem
mardos,
S mintha ugatását hallanám
Távolról,
elhalkulva,
Ligetek közt szaladva.
S lábamhoz ér
langymeleg,
Fekete, nedves orra.
Pedig már asztalon
fekszik
Hűvös, véres halomba.
Megölte a daganat,
Későn jött
a vasakarat.
Mikor hívtam, okosan
Odajött hozzám
azonnal.
Udvaron ugrálva, szaladva,
Kisgyereket sosem
bántva,
Alexa a barátja. Testével vigyázza.
S a kutya foteljára
nézve
Értetlenül bámulja a kislány,
Hol lehet a
barátja?
Négyéves fejében kitalálja,
Szuzi már fent ugat a
mennyben,
A Hold udvarában
A többi
kutyagyerekkel.
Rágondolva...
S Szuzi ugatását hallom
a
Langymeleg éjszakában
Rendületlen...
És sajtot eszik a
Holdon,
Finom velős csontokat
Nyalogatva.
2014. július 18.
Ma délután aludt el végleg kedves Szuzi kutyánk a műtőasztalon daganatos betegségben. Tíz évet élt nálunk szeretetben, miután a menhelyből elhoztuk kölyök korában. Biztos emlékszik majd ránk sokáig, mert mi sem feledjük el soha.
ÉDESANYÁMNAK
Mikor kicsi
voltam,
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár
szál gyöngyvirágot,
Neked akartam adni
az egész világot.
Most hogy már
felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze
került bővem,
a fények sugára
fényévre fut előttem,
utol
sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Potyognak
könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi
gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne a párnán.
Köszönöm
Édesanyám
azt, hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad
nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón
felettem,
odafent a mennyben,
mert a nemes lelkek
csakis oda
kerülhetnek.
Örülök, hogy
vak létem
meg nem élhetted,
mindezt, ha láthatnád,
meghasadna
a szíved.
Szekszárd, 2019. május 05.
12. MINDEGYIK LÁNYOMNAK, EMLÉKEZÉS GYERMEKNAPRA
Galamb
a fészkén
Tudatlan módon
Kirepülni készül
Kalitjában
szárnyait nem szegem,
Hogy maradjon énnekem,
S élesíti
már
Karmait
Valahol
Egy sólyom,
Hogy mohón
lecsapjon
Óvtalak eddig,
Enni is hoztam.
Melegítettelek,
Majd
belefagytam.
Minden tudásom
Örökül hagytam.
Amit
tudtam,
Mindent megadtam.
Most másik
Fészekre készülsz
Ez
a világ rendje.
Indulj, ha menned kell,
Büszkén szállj
A
fellegekbe.
A vadonban is,
Ha már megérett a körme,
Elüldözi
fiait
Az oroszlán, s a medve.
Az nem bántana
Ha vissza sem
néznél,
Hisz szemeid előtt az
Új világ csodája lebeg,
De az
rosszul esne,
Ha elfelednél,
Hiszen minden
felnőtt
Gyermekkorából él.
2015
LÁNYAIMHOZ
Tudom,
Érzem,
Értem,
S
mindig
Vállalom.
Tibennetek
Örökkön
él:
Öregségemet
Értő
Szánalom,
Éltemet
Féltő
Oltalom.
LÁNYAIMNAK
2006-02-18
Langyos
éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet
az álom...
Emlékeim féltett titkai közt látom...
Langyos
éjben
A lakásban,
Bolyongok a félhomályban.
Kerüli szememet
az álom.
Belesek a szobába,
Ahol három,
Édesen
szuszogó
Gyermek van az ágyon.
Három pici
lányom.
Álmodjatok!
Álmotokat, mint egy strázsa,
Vigyázza
apátok.
Szépség, erő, akarat,
- E szentháromság -
Legyen
tulajdonságtok.
S ha itt az idő,
S megértetek,
Ti fészket
elhagyók:
Repüljetek!
Óvó szárnyaimat
Kitárom felettetek.
LÁNYAIMHOZ
2010-12-12
Kalitjában
is, hogy enyém maradjon
Legszebb madaramnak is szárnyát szegem
De
ti kedveseim
Ha megértetek, repüljetek
Óvó
szárnyaimat
Kiterítem felettetek.
S majd meséljetek,
Tanítsátok
a gyermekeiteket.
2019. május. Gyermeknapon
13. IMA AZ UNOKÁIMÉRT GYERMEKNAPRA
Uram,
Ki
látod könnyes arcom
Őszintén vívódó belső harcom,
Féltőn
szerető rejtett aggódásom
Óvd meg őket, a gyerekeket,
Erősítsd
meg bennem a szeretetet.
S tebenned a hitem,
Ki fiadat is
engedted hóhér kezére adni,
Értünk bűnösökért kereszten
meghalni.
Ártatlan gyermekeknek tiszta lelket hagyni,
Szép
fehér galambjaim boldogságra adni.
Arcotokat ezüst fényben
látom,
Hagyom, kezetek simítására
Aranyköddé váljon.
Alexa,
Bianka és Dávid,
Lelkem boldogsága,
Őrangyalok serege
Őket
vigyázza.
Isteni kegyelmed
Testük védelmezze.
Óvd meg őket,
Uram,
Minden bútól, bajtól
A rájuk acsarkodó gonoszoktól,
S
háládatos szívvel
Téged dicsőítlek, míg élek
Amíg
létezel,
Ragyogjon fényességed,
Az idők végezetéig.
Ámen
Domine.
Úgy legyen, Uram.
Mindörökre.
Mint
oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán
is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Ki, ha gyermekére
néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az
ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára
átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki
szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről
levétetett,
S nem gyűlölte azt,
Ki szent fiát
Hóhér kézre
adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária, jajával
oltalmazza,
Mint anyáknak eleje...
A nyugodt fájdalom,
Az
anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők között
A
Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen Szűz
Mária,
Örökké szépen és fiatalon,
Mindannyiónk édesanyja.
Áve
Mária,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki oltalmazója.
Magyarok
Nagyasszonya.
2014. 05. 04. Anyák napján
DÚDOLNAK A FÁK, DALOLNAK A MADÁRKÁK
Erdőben
halkan
Dúdolnak a fák,
Águkon ülve
Dalolnak a madárkák.
Kismadár ül
száraz ágon,
Jól megy dolga e világon,
Én is felülök egy
fára,
Úgy fütyülök a világra.
Tavasz után
forró nyár jön,
Ősz utánra hideg tél jár,
Kicsiny madár
ázva-fázva,
Dideregve párját várja.
Hideg szél
fúj át a fákon,
Jeges hó gubbaszt az ágon,
Szürke légben a
vadludak,
Guggolva repülnek az ég alatt.
Csontig
hatolnak a fagyok,
Tavaszt várnak a hajnalok,
Keringenek fázós
gondolatok,
Ha lettem is, miért vagyok.
Fagyos téli
erdőn
Fehérlik a hó,
Cifra csengős hámban
Fekete a ló.
De a szánkó
mellett
Sárgul a csikó,
Kucsmás embernek
Arca oly
fakó,
Halkan hull a hó.
Esik a
hó,
Szalad a ló,
Havas fák ölén,
Siklik a szánkó.
Roskatag
felhőkből
Párnáját rázza
Holle anyó.
Mindent beborít a
Pihés
hótakaró.
Szunnyad
alatta
Egy téli manó.
Hólepte fák alatt
Oson az álom,
Didergő
árnyékom
Lábait himbálva
Szél dallamára
Ül egy faágon.
Szekszárd, 2019. május 25.
IGAZGYÖNGY
KAGYLÓ REJTEKÉBEN
ALEXA
Csicsergő
csöpp cseresznyeszája
Csodájával csendül csacsogva.
A neve:
Alexa.
Piros pöttyös
Pörgős ruhája.
Perdül forogva.
Hajcsat
kerül
Szöszke hajába.
Faragok Neki
Bicskával fából
Kisökröt,
s jármot.
Háncsból fonok
Aranyos istrángot
Csuhéból
kötök
Sárga hajú bábot.
Elmesélem Neki
A mesés
világot.
Megfejtjük közösen
Az éjszakai álmot.
Fejét
simítva
Megszédülök, olykor
Egyensúlyomat elveszítem,
Azonnal
ugrik:
Papa,
Megkeresem.
Alexa, pici lány,
Csöppnyi
lénye
Csupa báj.
Apró
lába
Tipeg-topog,
Topánkája
Kipeg-kopog.
Kis
kocsija
Nyikorog,
Fogacskája
Csikorog.
Fitos
orra
Fintorog.
Meggyszín szája
Mosolyog.
Gyöngyfogak
közt
Kacaj fakad,
Gurul, mint a
Karika.
Tündér lány
Az
Alexa.
A Világnak és Neked legyen mondva,
Ráírom a
karodra,
Fénylik rajta a tinta,
Szeretlek Nonna.
Szekszárd, 2019. június 18.
Ajándékvers Alexának, szekszárdi nyaralásának emlékére egy szekszárdi költőtől.
Bonaszéra szenyorita....
Hajnalban,
Mikor
felhődzik a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hatalmas
hajnali Napkorong
Aranylik fel a keleti égen,
Ilyenkor
kérlek,
Mikor kúszik a fény,
Délfelé induló,
Aranyos
meredély,
Hiábavalóságokkal
Elő ne hozakodj.
Ne háborgasd a
felkelő Napot,
Van neki dolga
Éppen elég.
Minden
reggel
Aranytálcán
Fel kell kínálnia
A ragyogást s a
fényt
Neked,
S Te észre sem veszed.
Kellemes dallamot
dúdol,
Meleg kezével simogat,
Ébresztget a Nap,
Fogadd a
Hajnalt.
S mohó kezeddel
Ezen langymeleg
Kebel felé kapj.
S
Gyöngyvirág
Tegye szebbé a párnád.
Szekszárd, 2019. június 21.
ÉVZÁRÓRA VÁRVA
Ifjúi hévvel
jöttünk ide,
éveknek előtte,
sok ismeretlen tudás
tanulásának
vágyával,
mindenfelől jött padtársak
egészséges
kíváncsiságával.
Diáktársainkkal egységben,
tanárainkra
felnézve,
szorgalmas tanulás után,
bátran nézhetünk a
jövőbe.
Az idő száguldó lován vágtatva,
hamarvást itt állunk
az
évzáró kapujánál,
az iskola e nyárra is bezár.
Pihentető
enyhet,
és megnyugvást kínál
annak, ki büszkén megérdemli.
Kik
konokul keménynek és
állhatatosnak hiszik maguk,
könnyfátyolos
szemeikkel küszködve
búcsúznak tanártól,
társaktól,
egyaránt
visszanézve e nehéz évre,
fejüket
büszkén felemelve,
a tudásnak legjavával
örökre
felvértezve.
Aki a múltban él,
nem éli a jelent,
nem juthat
előbbre.
Figyelj az osztályfőnök intelmére...
ne álmodd az
életedet,
éljed meg az álmaidat.
Társaid és tanáraid
emlékét
megőrizve,
akár e rövid időre.
Honnan jöttél, nem feledve,
csak
így juthatsz tovább, előre.
Csodálkozva a világ folyásán,
talán
kissé gyorsan felnőve,
hálás szívvel gondolva
az óvón terelő
kezekre.
Földünk a gravitáció pórázán
folyton folyvást
forog,
ezt a napot is beleértve,
megújulni kényszerül,
valahol
ezt érezzük legbelül.
Majd újra kezdődik az egész
körforgás
szeptember elsejétől.
2017. június 05.
Új ház áll
A
régi helyén már,
Benne márvány-
Padozatú a szoba.
Szökőkút
vize
Locsog a kertben
Halványkék vízzel
Feszül az uszoda.
A
kerítés:
Mint megannyi lőrés,
Kőfala tátong
Az úton
jövőre.
Hófehér vakolat
Vakítón hívogat
A kicsi ház
melege
Kimaradt belőle.
2006. február 28.
Felépült
végre a ház,
Kis ideig büszkén állt,
Majd meggondolta
magát.
Egy szép napon összedőlt
S az emberek értetlenül
Nézték
szétomlott falát.
Kutatták az okát, hogy
Mi okozhatta a
tragédiát.
Ki a felelős? Talány!
Kéne egy bűnbak talán!
S
kihallgatták a nyomozók
Az összes alkotót.
- Az én vállamon
volt az egész.
Mondta az alap.
- Reggeltől estig nyomtak a
falak.
Csak legvégén került fejemre a kalap.
- Én a társaimmal
összefogtam.
Szólt a tégla.
- Egy darabig kitartottam,
Hogy
kerüljük a bajt el.
Mondta a malter.
- Én a tetőt
tartottam.
Vallotta a gerenda.
- Az egésznek színt adtam,
Bár
nem én voltam az ész.
Nyilatkozta a mész.
S a cement, hogy
senki
A hibát reá ne foghassa,
Szemlesütve azt mondotta:
- A
szomszéd ház az alibim:
Bizonyítottan ott sem voltam.
Engem
mindenhonnan kiloptak.
Felelősök mindig vannak
Csak sokszor
elbújnak
Más mögé.
Itt a felelősség
A meg sem
hallgatott
Kőműveseké!
2006. május
MÚLT ÉS A JÖVŐ VÁROSA
Budapesten
minden reggel csoda vár,
hajnalban, ha rávetül a Napsugár,
mint
eső után szivárvány fényében,
mennyi híd feszül át a
Dunán.
Tekinteted végigsiklik Óbudán,
dicső múltunk évszázados
várfalán,
leszalad a víztükröző arénán.
Aki átjut a híd
felett,
a tavasz nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő
gyermek buksiját,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha
sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló
világon.
Titkok ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna
partját szegélyező öreg nyárfák
nyárelő lombjukat egymást átölelve
egy
"kapu" ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos
kapun át,
amit csak azok látnak, akiket megszólítanak
a
duna-parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a
megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket takarják
azok elől, kik
nem beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek
tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik őseink
hamvait.
Mátyás temploma előtt zsibongva,
gyűlik össze a
nép,
Sok színes szoknya,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül
át,
a Duna két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S
a Parlament áll büszkén
a pesti lépcsősor oldalán,
József
Attilára vár.
A magasba szökellő hídnál
csókolt meg először a
lány,
s tovatűnve a kéklő Dunánál
néztük a vadkacsák
örömbe
röppenő
végzetes násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az
önzetlenség vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a
Duna
millió csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár
kapuja és fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a
templom tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb
orma.
Elhalkult hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a
hídon,
hol Széchenyi hívei
özönlöttek át egykoron,
A fény, s
a sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka
alatt.
Ifjúságom és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere
Budapest,
rajtam kívül nincsen
aki értené ezt.
Hideg szobor
vagy....
Hűvös szelek hegedűjén
évszázadok halkuló dallama
száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az álmok
ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s reánk
borul a
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös
hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a
síkra,
körbefon a Duna,
szivárvány könnyeimen át
mosolygom
terád.
2019. július 09.
A partról
nézem,
mily szép a Duna,
messziről susog
a mézízű szél.
Égszínkék
mennybolt
Rólad mesél.
Jószagú
szellő
lehelete árad
a fehér kövekről,
vörös rózsa
illatával
betakar a hűvös szél.
Budapest,
sietve
jöttem hozzád, Kedvesem.
REFRÉN
Budapest,
Isten veled, szerelmem
Búcsút int minden vörös rózsa.
Terád
emlékeztet a Bazilika csendje,
És a hegyek búsan zúgó orma.
Budapest,
Isten veled,
viszontlátásra, Kedvesem,
visszahoz majd
szerelmem,
visszahív az ég,
s a vizek kékje,
fürdők meleg
hője,
karjaidnak lágy ölelése.
.....
Istenek kövei
csábítanak vissza,
kövek istenei várnak reám,
isteni kövek
mosolya vidám,
kőistenek víg dala száll.
Budapest,
Isten veled,
búcsúzom Kedves.
Csókra csábít a sötétkék égbolt.
Távolból
integet egy bús szobor,
a budai hegyek ormán.
Buda vára
pallosával
vigyázzon Reád.
2019. július 13.
KURUC DAL
Szegzárd határában, Szilfa árnyékában
Béri Balogh
Ádám
Fürge kis csapatja,
Balul üt portyája,
Rácok ütnek
rajta.
Cinka patak
partján
Verve a sereg,
Béri Balogh Ádám
Búval kesereg.
Kergeti az
ellen
El akarná fogni,
Murza lova hátán
Meg akar ugorni.
Mély a vizes
árok,
Iszamos a partja,
Lovának patkója,
Meg is csúszik
rajta.
Leesett a
lóról,
Bele a mocsokba,
Botját földbe szúrta,
Kardját által
adta.
Kihajtott a
nyers fa,
Rügyek nőttek rajta
Sok idő múltával
Lett belőle
szilfa.
Magas Buda
várban,
Hóhér kézre adva
Mégsem esküdött fel,
Soha a
Labancra.
Budavár
díszterén
Ácsolva a vérpad,
Hűségét letette,
Bakó fejét
vette.
Kurucok
vérétől
Sarjadt ki a szilfa,
Nyolc árva könnyétől
Nőtt olyan
magasra.
Kurucok
eleje
Török földön bújva,
Itthon maradottat
Rákóczi siratja.
2019.
ZRÍNYI ILONA
Törékeny,
madártestű,
De szíve, lelke kemény.
Hűség, s dac
Erényes
szerelem
Fűtötte,
S a remény.
Megóvni fiának
A hatalmat,
s a vagyont,
A Magyar hont.
Két éve már,
Hogy tart a harc,
S
még Munkács vára áll.
Vívja a német,
S szorítja a pogány.
Míg
Thököly a törökkel Bécs alatt jár,
Ő a kuruckirály.
Marasztalja
Kárpátok sora.
De hívja, várja Őt
A kék tenger
A meleg
Adria.
Csáktornya,
A Zrínyiek otthona.
Eltűnődik néha
Hogyan
lett
Helena Zrínyi-ből
Zrínyi Ilona.
Munkács
várának
Hőslelkű Asszonya.
Fiának gyámolítója.
Költő és
hadvezér,
S nemes bánok rokona.
Zrínyi és Frangepán jogos
utódja.
Élete derekán
Bátor lelkére
Száműzetés
vár.
Szabadság alkonya.
Visszajő a tenger lehelete,
Hatvan
évesen adja vissza testét,
Teremtője hívó szavára,
Távol
hazájától.
A hálás utókor
Koponyáját
Nemes lelkű fia
II.
Rákóczi Ferenc
Nagy fejedelem
Koporsójába
Lábaihoz rakta.
A
feltámadásig,
Ez van csupán csak
Márványlapjára írva.
2019.
NÉHÁNY HANGULATI ELEM
Egy
körmondatban
elmesélem néktek azt,
hogy mindig féltem,
ha az
asztal körül kergettek,
mikor nem ettem meg a kaviárt s a
bifszteket,
vagy a lazacot,
mivel sohasem volt nekem,
erre
így emlékezem.
Mikor megszülettem,
két csupasz pusztánk
volt,
és nadrágunkon a folt,
végül is...
minden
jöhetett,
ami jó volt,
ami jó,
az vagy hizlal,
vagy
erkölcstelen.
Vallja a csízió,
vagy egy néző asszony,
látó,
szólnak rám,
de nem mindenki Buzurgán....
Néha úgy
érzem
ólomcipőkben járok,
visszahúznak az álmok,
hogyha nem
vigyázok.
Úgy kell viselkednem, mintha
mise történt
volna,
mondhatnák a papok,
ha egyet fizetsz,
kettőt
adhatok.
Nem kell ide milliónyi
törvény és határozat,
elég
lenne csak a tíz parancsolat.
Ne ölj, ne lopj, ne
paráználkodj,
más feleségét ne kívánjad,
neked úgysem lesz
olyan házad,
az ünnepeket megtartsad,
ne nagyon
gondolkozz,
vagy tedd el magadnak,
jobb időkre várva,
aztán
pont.
Hány szentség is van?
ezen tűnődtem éjjelente,
a
hétszentségit,
most éppen nem jut eszembe.
Soha nem
alkudozom,
ráfizettem, mondhatom.
Lassacskán
elindulhattok,
erre van Nemesmedves,
arra meg Dombiratos.
Ne
féljetek, hogy
nekimentek a falnak,
hamarvást vége a
dalnak.
Mostanság azon gondolkodhattok,
ha lettem is,
miért
vagyok?
2019. július 22.
NAGY VENDEL
DALA
BOHÓC DAL
Itt van már
az
Ingyencirkusz,
Gyerekek, gyerekek.
Eljöttünk,
hogy
Jókedvűek
Legyetek, legyetek.
Itt van,
Nagyon jó
Ez
a nagy szenzáció
Eljött,
Nagyon jó
Itt a nagy attrakció.
Tárárá bummsztiré tárárá bummsztiré
Orra
piros,
Haja kóc.
Ilyen ember
A bohóc.
Fél
kezével
Kézen áll,
A másikkal
Trombitál.
Egy
keréken
Rohangál,
Drótkötélen
Szaladgál.
A társát
jól
Elveri,
Söprűjével
Kergeti.
Lisztet szór
a
Fejére,
Tojást üt rá
Ebédre.
Tárárá bummsztiré tárárá bummsztiré
Orrlyukával
Furulyál,
Fésűjével
Muzsikál.
A
létrával
Sétálva,
Összecsukja
Széttárja.
Tele
vödröt
Dönt rája,
Vizes lett a
Ruhája.
A
lábával
Üstdobol,
Közben körbe
Gyalogol.
A
gyerekek
Nevetnek,
Perecet is
Ehetnek.
Egy
kismajom
Elveszi,
Kupolába
Felviszi.
Tárárá bummsztiré tárárá bummsztiré
2019
DALSZÖVEG
PARÁZS
VARÁZS
REFRÉN ...
Vár a kerek
világ engem,
érzem Hozzád el kell mennem,
hozom a cirkuszi
csodát,
sziporkázó parázs varázst.
Eléd
barátodként állok,
közben varázslóvá válok,
hidd el, amit
mutatok ma,
dicsfény árad a manézsra.
.....
Sátor előtt
marsot fújnak
nagydobokkal üstdobolnak
bohócokkal
hívogatnak
pereceket osztogatnak
nevet kinek foga rése
akár
cirkusz kerítése
botlanak a sátorvasban
cirkusz nevére
mutatnak
reklámfény a kupolában
hirdeti a nagyvilágba
csoda
készül a manézsban
páholyokba invitálnak
gukkereket is
kínálnak
ponyvák között bevonulnak
artistái a világnak
kerek
szemek kitágulnak
gyermek lelkek csodát várnak
porondszolgák
sorfalat állnak
fűrészporos manézs felett
reflektorok
fényesednek
porondmester frakkban lép fel
karmester egy tust
vezényel
.......
REFRÉN ...
Vár a kerek
világ engem,
érzem Hozzád el kell mennem,
hozom a cirkuszi
csodát,
sziporkázó parázs varázst.
Eléd
barátodként állok,
közben varázslóvá válok,
hidd el, amit
mutatok ma,
dicsfény árad a manézsra.
.....
hinta leng a
levegőben
csodás a hölgy csupa tüllben
fogóember
vasmarokkal
kezét várja biztonsággal
légtornász csuklója
kattan
dobpergésre cintál csattan
műsor végén háló huppan
egy
nagy gömbön zsonglőr döncöl
levegőben labda röpköd
tűzkarikák s
buzogány
villám kézzel hajigálja
néhányat lábbal is
csinálna
megtapsolja egy fóka
orrán pörög a labda
hajfonaton
függeszkednek
fent a légben baletteznek
kitárt karral
forgolódnak
ferde szemmel morgolódnak
kínaiak sárga
fényben
tündökölnek kék selyemben
piros csizmával
toppantva
dobbantóról felugorva
szaltóznak a
levegőben
lovagolnak a westernben
apró póni fut utánuk
bóbitája
áll rezegve
majom huppan a nyeregbe
kalapjával
lengedezve
kupoláról leeresztve
medve mászik a kötélre
végén
hogyha jó a kedve
vidáman táncol a medve
a porondon bohóc
várja
füléig ér piros szája
orra krumpli haja kóc
ilyen
ember a bohóc
kockás nadrág nagycipő
kezdődik a hajcihő
ha
elveszik amin játszik
azt kiáltja... van máásíííík
.......
REFRÉN ...
Vár a kerek
világ engem,
érzem Hozzád el kell mennem,
hozom a cirkuszi
csodát,
sziporkázó parázs varázst.
Eléd
barátodként állok,
közben varázslóvá válok,
hidd el, amit
mutatok ma,
dicsfény árad a manézsra.
.....
rúdra fut egy
akrobata
nem ragacsos a talpa
két karjával átkarolja
lecsúszik,
ha azt akarja
lábán vállán feszül izma
ez az igazi
karizma
besétál egy oroszlán
nem fér ki a rácson tán
utána
egy orosz lány
mérges kígyó a nyakán
veszélyt sejtető
nyaklánc
párduc ül a teve hátán
gepárd egy csíkos
zebrán
paripákon lovagolnak
tűzkarikán átugornak
megindul a
szafarin
vezeti egy beduin
lebukik a szaharai Nap
elefántok
trombitálnak
ormányukban faborotva
borbélymester fehér
habja
felharsan az Aida
búcsút int sok artista
bevonulnak a
dalra
vastaps a jutalma
véget ér a móka mára
kialszik a
rivalda
éjszakába nyúló esten
a fények kihunynak csendben
vége
a parázs varázsnak
a sok-sok élményt mindenki
elviszi magának.
.......
REFRÉN ...
Vár a kerek
világ engem,
érzem Hozzád el kell mennem,
hozom a cirkuszi
csodát,
sziporkázó parázs varázst.
Eléd
barátodként állok,
közben varázslóvá válok,
hidd el, amit
mutatok ma,
dicsfény árad a manézsra.
.....
Szekszárd, 2019. július 22.
Éjszaka
vágyódva
Ablakodnál álltam.
Ajkamon búsan búgó
Bársonyos
szerenáddal.
Függöny mögül lesve
Repesve fogadtad
Égő
gyertyaszállal.
Szívedet szívemnek
Híven odaadtad.
Vágyva
szerelemre
Örökre fogadtad.
2013. okt. 15.
Megjegyzés: reggeli félálomban.
Gyönyörű ez a
dal,
szárnyal az ének,
ebben a versben fogan az élet!
Száguld
benne a lélek,
az elmúló évek,
vagy a végítélet?
Benne az
élet igenlése,
a lelki, testi fényessége.
Hogyha hegedűdön
elpattan egy húr,
meghallod a disszonáns hangokat,
ám ha hárfád
századik drótja pendül,
észre sem veszed, hogyha
elcsendesül.
Lelked húrjai rezdülését
érzékeled csupán csak
legbelül,
egyszer halkan zendül,
aztán olykor
fellelkesül.
Arcod ránca meg sem rezdül,
csupán szíved kalapál
legbelül,
homlokodra barázdát szánt az idő,
gondokból gyúrt
dombokat a teremtő,
könnyed csepp gyöngye gurul le szemedből.
Amit
elértél, megköszönöd,
mi kimaradt, felejteti közönyöd,
azért
megmaradtak az álmok,
gyermekedre rátestálod.
Ne erőltesd ha
nem ez az óhaja,
hiszen ez a Te vágyad testámentuma.
Köszönöm,
hogy életünk
legfontosabb percei
nem gurultak
szerteszét,
őrizted szerelmünk
összetartó szeretetét,
a
tűzhely melegét.
Boldogan átsétálsz kedveseddel
a szerelem
lélekhídján,
felettünk feszül a szivárvány,
akár a
ködmárvány.
S a langyos délutánban
tovahalkulón lágy
hangja
hallik a szónak,
bölcsőjét ringatja a mának,
majd követi a
holnap.
A világ hívsága
messze került tőlem,
a fények
sugára
fényévnyire fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most
is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
Rálépek most egy új útra,
jó
barátként segít ím újra,
szivárvány könnyeim mögül
mosolygok
reád szeretettel.
Potyognak örömkönnyeim,
gurulnak végig orcám
ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca
gyöngyözne
a párnán.
Oszlopos kerengőin
kristálykolostornak,
mormolunk
zsolozsmát
az örökkévalónak.
Végezetül utolér a
végítélet,
minden álmunk semmivé lesz,
aztán belénk szakad a
lélek.
Véget ér a mutatvány,
dallam szól a lármafán,
harang
csendül templomunk tornyán.
Sorsunkat egy bölcs bagoly
figyeli
egy diófán.
Múlt, jelen és jövő
mindennapi csodáját,
enyhe
szellő kocogtatja
az idő ablakát.
2019.
július 26.
Öcsém halálának napján
Mostanság ha
elgondolkodom,
magamnak ha felelek,
egyik ámulatból
a
másikba esek,
hogy néha megfelelek
magam magamnak,
mindenféle
értelemben véve,
ez már maga az önbűvölet.
rájöttem hosszú
éveken át,
ha mindig azt csinálnám
ami érdekelne,
soha nem
kellene dolgoznom
ebben az életben.
lehet ez csupán
álom
kitalálhatja bárki,
jó munkát és szép öreg asszonyt
ritkán
lehet látni.
s láthatja akárki,
nem én vagyok a királyfi.
a
csúf buzurgánt, vagy a békát
nem csókolja meg senki,
inkább
elveszejti.
belöki a kútba vagy a tóba,
ahonnan kifogja az
aranyhalat,
benne több bizodalma maradt.
vagy forró kemence
lyukába taszajtja,
sötét éjszakába.
csak ámulok és bámulok,
nem
mindegy, hogy egy húron pendülök,
vagy egy pendelyen húrolok.
s
ha mint hal nem váltod be ígéreted,
hamarvást előkerülhet a
tepsi.
megsütnek hagymán vagy roston,
túladnak egy ilyen
koloncon,
veszekedhettek a koncon.
hiába gondolkodol újabb
gondolatról,
hiányzol mint bili az ágy alól,
imádat fogaid közt
mormolhatod.
a kútmérgező nem piszkít a kútba,
csak a
kávájára,
aztán belerúgja.
csak ámulok és bámulok,
újra meg
újra.
nem a vizet mérgezi csupán,
a lelkedet is
bután,
ügyetlenül sután,
ha az van, amire gondolok.
előkerülnek
bugyuta gondolatok,
okok és okozatok,
magasabb
fokozatok,
lassan eléri a plafont.
lépten-nyomon
követhetsz,
nem ígértem neked
könnyű versezetet,
pörömben
bojtárom lehetsz.
lepedő ráncán ne perlekedjél,
ettől
függetlenül is
jó belharcos lehetnél.
gyere aludjál
minálunk,
világmegváltósdit játszunk,
aki nem hiszi el
nekünk,
annak utánajárunk.
olyan vagyok akár a nagyok,
ha
lettem is, miért vagyok,
mert muszájozva vagyok.
2019. július 28.
SAJÁTOS FILOZÓFIÁM
Hová tűnik el
a Nap,
ha lebukik a hegy alatt?
Halványan még vetül a
fény,
örökre eltűnik hihetném,
elnyeli a
tengerfenék,
szikráznak a kék hullámok,
maradnak az
árnyékok.
Holnapra van még esély,
némi éltető remény,
hogy
újra felragyogjon a fény,
vágyakozva hihetném.
A Nap kergeti a
Holdat,
a Hold követi a Napot,
vonzza, taszítja a Föld
is,
mágnes két pólusaként akár,
szívja és nyomja a dagályt,
az
örökös árapályt.
Kiskoromban, régen,
kipisiltem a
földből a
kavicsot,
ha úgy adódott,
de most már mintha
egy dézsából
öntenék,
az idő nem menedék.
S erre kanálszámra szedhetném a
ciánt,
a féligazság félig gazság,
az ígéret adósság,
az élet
nem egy méznyalás.
Olyan az egész hóbelevanc,
mint kósza árnyék
a fényben.
Hová tűnik el,
ha elolvad a hó,
a fehére
belőle?
A víz elfolyik előle,
meg kéne maradnia
emlékeztetőre.
Néha ólomködben járok,
nem jönnek elő a
tudományok,
lehúznak a mélybe az álmok.
Nyílnak-e még nekem
az
újabb tavaszban
tarkuló virágok?
Árnyak vetülnek a
fényre,
magasabb szempontok.
S hogy végezetül
kijöjjön a
képlet,
osztok és szorzok,
a halványuló fényekből
elfutnak
az árnyalatok,
maradnak a sötét foltok,
amióta kuksi
vagyok,
egyebeket nem mondhatok,
feltörnek a gondolatok,
hát
Te még élsz?
Ha lettem is, miért vagyok?
2019. július 31.
Örömteli névnapot kívánok sok szeretettel, Vendi
HELÉNA
Messzire
hallik tengerek moraja,
görögök fájdalma,
Heléna,
Heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek
ármánysága,
Trója ostroma,
Párisz végnapja,
kezében az
aranyalma,
szépséged jutalma.
Ezer kecses hajó,
negyven
ezrek sorsa,
tíz év iszonya,
a trójai
faló
szellemdiadala.
Isteni Achilleus
megsebzett
sarka,
Hellének hősi harca,
Spárta hatalma.
Jelena,
Jelena,
zúgja sziklaparton
a napfényes Adria,
búcsút int
Itália.
Elena, Elena,
lakhelyed Csáktornya,
sószagú
széllel
sóízű könnyel
sirat Isztria,
gyöngyfolyam
ömlik
szélfútta arcodra,
kreol bőrödre,
éjfekete
hajadra.
Ilona, Ilona,
magával ragad
Kárpátok
hegysora,
örökre marasztal
folyóknak zúgása,
erdőknek
moraja,
Marosnak vize,
s a Morava.
Munkács várának
hős
Nagyasszonya,
Zrínyi Ilona.
Harmatos köd hull
aranyszálra
font
ezüstös hajadra.
Uráltól az óceánig,
északtól dél
Aranyszarváig,
zeng e szép név dallama,
suttogja félve Ázsia,
a
hatalmas Európa,
Bécs lezárt kapuja,
szultánok és császárok
sora,
tépi Habsburgok vasfoga,
Jelena, Ilona, Elena,
Helena.
Férfiak öröme,
szívek megtiprója,
erényesség bronz
szobra,
szerelmesek mosolya,
Ilona, Ilona.
2019.
augusztus 18.
Ilona névnapján
ŐSZÜLŐ SZERENÁD
Állítólag a mai éjszakán lesz a legintenzívebb csillaghullás, lesd meg, ha teheted...
Egy szép
keringő
Messze száll
Óvatlanul betalál
A sarki
ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda
vár.
Szívszédítő
Dallamán.
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra
talál.
Tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A dal
dallamára
Szerelemre várva,
Az álom elrepül.
S ott vagy az
ágyban
Újra egyedül.
Augusztusi csillaghullás
Langyos
éjszakáján,
Csillagpöttyös puha párnán,
Gyertyafény
csillan
Ablakod párkányán,
S könnye hullik a viasznak,
Egy
édes dal hallatán.
2019. augusztus 12.
ÉLETKÉPEK
AZ
ÉLET PARÓDIÁJA
Bársonnyal
takargat
az éj sötétsége,
álmokkal ringatgat
a jótékony
éjszaka,
halványan dereng már,
közeleg a fény,
érkezik a
hajnal.
Duruzsolva ébreszt
a felkelő szél,
mond egy új
mesét.
Álmodj még kicsinyét,
a reggel rideg, kegyetlen,
akár
a tél,
elrejt takaród melege,
ráheveredsz a medvebőrre,
a
hajnali álom oly émelyítő.
Álmodtam rólad az este,
vágyaimat
hőn követve,
bánataim feledve.
Elfoglal még mindent az
éj,
lámpádból kihalt a fény,
meglopja a derengő
hajnalt,
petróleumot ment
a következő napnak.
Ólomcipőkben
járnak a gondolatok,
nem állnak haptákba még,
ők is alusznak
kicsinykét.
Ki dönti el,
hogy a vers meddig tart?
Folytatod-e
még
tovább a dalt?
Azt akarod persze,
hogy sokaknak
tetsszen,
ne mondják mások,
ne ilyen dallam legyen.
Nos,
Barátaim,
a temetőkben
többen pihentek,
mint ahányan
az
utcán jártok, keltek.
Velem szembe már nem jöhettek,
de
én sosem felejtlek titeket,
van még felétek
egy jónak tűnő
ajánlatom,
az élet paródiája
csupán a halálnak,
erről ezt
mondhatom.
Hogy aszongya...
halál ellen, sej de nincs
oltalom.
elmúlik minden,
jajj, borzalom,
óh, azok a
zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
az
élet kegyetlen veletek,
betakarnak a szemfedők,
de örökké élnek
a temetők.
2019. augusztus 15.
Itt
derminál
ott totálódzik
emitt nekiáll
amott föláll
lent
kiáll
fent beáll
sok mindenre
rátalál
s ott messze,
az
asztalnál pedig:
umblaccolják az
egész hóbelevancot...
s
kiadja a pohártartót
ha alul megnyomsz egy gombot.
2019. 02. 20.
FILOZOFÁLÓ ELMÉLKEDÉS
Zálogba adják
az órák az éveket,
megmérik, hogy betartod-e az időt,
s az
ígéreted,
drágán később visszaveszed,
hiszen élni csak egyszer
lehet,
fricskát adva a hitetleneknek,
ők ebben valahogy
hisznek,
tagadják az örök életet,
nézik mire fecséreled
a
végzetes éveket.
Pedig hát szellemed
örökre betölti a
teret.
Egyedül egy embernek fontos ez,
csupán csak teneked,
a
többi nem érdekes.
Az idő vasfoga
húsod marcangolja,
csontjaid
kilátszanak,
most már idestova,
időtlen idők óta,
bejutsz
egy fénylő alagútba,
ki tudja, átérsz-e rajta?
Belegabalyodsz a
nagy Univerzumba.
A féreglyukakon át
beérsz egy fekete
lyukba,
a visszahajló téridő
egyre közelebb hozza.
Eltévedsz
a Nagy Lófej ködben,
megtéveszt a galaxis
spirál alakzata,
a
csillagközi űrhajók
megnyúló alakja,
az időutazás
fiatalító
csodálata.
Kampósbotod ott áll
elindulóra,
apádé volt
egykoron,
mint ami valakire vár,
talán tereád?
Rád bízta,
hogy használd,
keresd vele a csodát.
Kezedben a
homokóra,
életed fut le rajta,
nincsenek a
szemcsék
összetapadva.
Szobád falán falióra,
elhalkul a
bim-bam hangja,
indulnod kell futamodva,
sürgetőleg ezt
kongatja,
a maga igazát kántálva,
akárha
templomunk
lélekharangja volna,
ringye, rongya, ringye, rongya.
2019. augusztus 16.
ANYAGOK, SZÍNEK KAVALKÁDJA
Talán meghal
a kép
Ha megszáradt a festék?
Vagy utána él csak
igazán?
Nyírfák sokasága
A szoba falán.
Ha szárad a
vászon,
Feszül a lécre,
Pára enyhíti a
Selyem
feszülését,
Olajban tündöklő
Csendélet fényét.
Rézlemez
pattog,
Ha kihűl melege,
Anyaga, színei
összehegedve.
Mézsárgává válik
Az ékszerzománca,
Csak akkor
látod, ha
Kihűlt a lemez,
A zománc románca.
Akvarell
színeit oldja a víz,
Fehér papírról sejlik a kép,
Vizes
foltokból
Szárad ki a forma.
Kékfejű szögre
Falra akasztva.
Legjobb volna
festeni
A kéklő égre,
Égszínkék kékkel,
Szíved
ecsetével,
Hogy mindenki lássa.
Messziről nézve.
Fodros
fehér felhőkkel
Bekeretezve.
2012. szept. 07.
Stekly Zsuzsa zománcművésznek ajánlva.
Nagy Vendel
magánzó
Nyiba, költők imái díjas 2017.
Arany bot különdíjas
2018.
RAP
......
REFRÉN
.....
1. VERSSZAK
Azt hiszem én
ezt a pár évet
sokszor megemlegetem,
míg élek el nem
feledem,
cipelem örökké velem.
Azt hittem nincs semmi ami
leállít,
elkísér minden ami reális,
jöhet velem ami
legális.
Aztán lemarad ami nem számít,
mindent elnyel a
kanális,
csak az életem nem illegális.
Mikor megszülettem
mindjárt két pusztám is volt,
aztán nadrágomon elöl-hátul is a
folt,
terelgetve felnevelgettek,
gondoltam ez a végítélet.
Hogy
ne legyen sorsom olyan csavart,
gyorsan másfelé vettem a
kanyart,
mint aki sorsából jól kifaralt.
Átvitt értelemben
véve
azt hittem hamarosan vége.
Éltem mindenképpen adósság,
ha
rájövök mi a valóság,
nem biztos hogy az az igazság,
az élet
nem egy méznyalás.
Néha nem megy le torkodon a falat,
kaparhatod
esténként a falat,
az ígéret adósság maradt.
Elrúgok a földről
egy kavicsot,
amerre repül arra indulok.
Egy szilvafa alá
leheveredek,
enyhelyt és ebédet is lelek,
erőt és bölcseletet
kapok,
hétszilvafás nemes vagyok.
Szemembe húzom a
kalapot,
hogy eltakarja a Napot.
Gyere velem most,
köszöntelek
barátom.
Neked van mire büszkének lenned,
együtt örülök
Veled.
Tudósaink azt vallják,
ma már tudjuk...
hamis az
illúzió,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes konklúzió.
Nem mindig az
a barátod,
aki a bajból kirántott,
előle nincs hova fuss,
a
jó az mindig gyanús,
csak az övé legyen a juss.
.....
REFRÉN
Azt hiszem
most már semmi nem számít,
kihunyt minden ami világít,
fekete
színű lepelbe
sötét virágod tekerd be,
úgy helyezd el
márványkövemre.
Bíborszín
most a borom,
öregszik akár a korom,
lábamról leverem a
port,
elértem egy végső kort,
nem tanítom tovább az utókort.
Pipám füstöl,
iszom a bort,
mindebből derűre ocsúdok,
végezetül arra
jutok,
kutyát és embert nevelni nem tudok,
egyebeket nem
mondhatok.
......
2. VERSSZAK
Azt hiszem én
ezt a pár évet,
sokszor megemlegetem,
okosságaimat
kinevethetem.
Meghallgathatnám amiket mondanál,
ha hinném el is
fogadhatnám,
de a féligazság gazság.
Az az igazság, hogy nincs
igazság,
ez viszont igazság.
Rég nem törődöm én már
az élet
vígságát,
öntelt embereknek
csúfos hiúságát.
Aki közel áll a
tűzhöz,
megéghet az arca,
hátul pedig vacog a foga.
Sokszor
elvesztem a fonalat,
nem vagyok túlzottan vonalas,
élet és
halál,
vékony a fonál.
Megszülettem,
mint akárki más,
az
sem énnekem fájt,
nem én voltam a hibás,
az élet nem egy
szárnyalás.
Az ígéret adósság,
csodálatos terméke a
pillanatnak.
Állatkínzás mennyit ér?
Öt év vagy kötél.
Értem
én az okos szót,
ismerem a csíziót.
Mindenkinek legyen ma szebb
napja!
Ma van a Magyar Nyelv Napja!
Üljetek ki a
napra,
vigyetek egy Nagy Vendi könyvet,
ki az
asztallapra,
árnyékát a diófa adja.
"Ne csak ízlés,
legyen az elv,
ne csak ízlelésre legyen a nyelv!"
Ezen a
napon is Veletek verselek!
Senkivel nem feleselek.
Mert
nyelvében él a nemzet,
de nyelvével még senki nem érvelt,
csak
ép ésszel.
Hiába berzenkedtek,
nem én kezdtem el,
nem én
szégyenkezem helyettetek.
Vethetitek magatokra a kereszteket,
én
mindent reátok kenek.
Vállalja mindenki amiket tett.
Osszátok
meg a gondolatot,
én senkivel nem magázódom,
még Istennel is
pertu beszélek,
akkor is ha kérek,
Isten áldd meg a
Magyart,
Uram ki a mennyekben vagy...
Kérlek adj egy pohár
vizet,
mert olyan éhes vagyok,
azt sem tudom hol alszom.
Akkor
én lehetek a Pali,
pedig az csúnya név nagyon,
nem úgy mint a
Vendi.
Születésemről és halálomról
nem én határozok,
életemről
én döntöttem,
néha azt remélem,
bár sok a métely
körülöttem.
Most imádkozzatok érettem,
hívjatok papot,
úgy
gondoltam hogy,
néha meghalhatok,
Halál ellen, sej de nincs
oltalom.
Majd szebb s jobb napokon
ismét felocsúdok.
Hiába
takar a szemfedő,
örökké él a temető.
.......
REFRÉN
........
2019. augusztus 22.
Nyolc óra
pihenés
nyolc óra munka
nyolc óra szórakozás
nem azért mert
a
Feró ezt mondta,
becsaptak újra.
mindegyikből elég
ennyi
ha nem melegedni jársz oda,
van nem is oly messze
egy
ovális szoba,
hol előjáték után
kiömlött a kanális
kettő
közt választhatsz
orális vagy anális.
mind fenomenális
a
világ globális.
én toleráns vagyok
ez a biztos
nem
szaporodik a faj
ebből nem lesz baj.
takarodót fújva
becsaptak
újra.
mehetsz minden irányba
nem szexbombát kellett volna
dobni
a világra.
ha ránk szakad az ég is
tavasz lesz mégis.
majd
nyár meg ősz meg tél
mindenki mindenkitől fél.
sírodban tested
semmivé lett
isa por és hamu vagymuk.
játék az élet
abban
örömöd leled
ha fényesre kopott koponyádat
véletlen
megleled.
kutya szájából elveszed
hogy ne rágódjon rajta
azt
mondják elfogyott
mi tudjuk nem is volt
elvhű elvtársak
nincs
már szotyola
becsaptak újra.
semmit nem takar a tanga
jobb a
patent harisnya
hordja minden barisnya
két rendes ember fog
kezet
de az egyik biztosan az
akkor a többi mi lehet
egy
követ fújva
becsaptak újra.
s ez már bazi a
dinnyét a
kocsira.
ha befognak eléje
végsőt tojsz a lepedőre.
csattan
az ostoron a rojt
feszül az istráng
hámfán a bojt.
a
kútmérgező ma már
nem csinál a kútba
csak a kávájára
aztán
belerúgja.
becsaptak újra.
ha a rendőr megfogja
bárcát mutat
a szajha,
és az apukát
várja a családja.
kiömlik a
kanális
ez ma már legális
támogat az egyház is
törvénnyel
egy követ fújva
becsaptak újra
sosem lesz vége
csak újra meg
újra
kicsi a rakás nagyot kíván
ki e dalt velem fújja
mindig
kezdheti újra
nekimehet a halomnak
sosincs vége a
dalomnak
folytatása következik
van ki velem szövetkezik.
2019. augusztus 28.
Tél hava a
Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg
fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
éjszaka
reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend
hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér,
jégfátyolt fon a
parti padokra a szél,
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő
halkuló dallama száll,
a füredi partokon,
tél dúdol a Tagore
sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince
mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos
íztől összefut
szánkban a nyál.
Nyári ízekkel vár
s
melegével hív a csodás
badacsonyi hegyi varázs.
Lent a
mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok
fátyolán
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álomul
hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
S valahol fejét veri a
fába,
egy éhesen didergő harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a
túlfeszült Balaton,
kék vize surranásra vált.
2019. augusztus 27.
Ködszivárvány
feszül az égen,
ívet húz vakító fehéren,
kristályoszlopon
áll,
akár egy ködmárvány.
Ködszivárvány koszorúzva az
eget,
elűzi a sötétlő felleget,
Az ég alján nevet,
fénylik a
szivárvány.
Egy színben pompázva,
mint pogány bálvány.
Oszlopos
kerengőin
kristálykolostornak,
mormolunk zsolozsmát
az
örökkévalónak.
2019. augusztus 28.
Reggel ha
felébredek,
hálát adok Istennek,
hogy még itt
vagyok,
közöttetek lehetek,
égiek és földiek.
Szükségem van
Rátok,
szükségetek van még rám,
szolgálni akarok,
veletek
maradok,
mint némely maradékok.
Térden csúszkáló
templomkoptató
nemigen vagyok,
nem fényesítem a padozatot,
de
magasabb szempontok szerint
minden nap hitet vallok,
átélem a
csodálatot.
A templom mindig ott van valahol,
ahol kezem imára
kulcsolom.
Külsőségek már nemigen érdekelnek,
a hívságok
csúfsággá értéktelenednek,
a hitem csupán mi megmaradt
nekem,
ünneplőbe öltöztetem,
szelíd lelkületem,
máshol
meztelenre vetkezem.
Fogam, hajam ritka mint a
cirkuszkerítés
léce,
valaha volt szemeimnek
sötétkék nézése.
Nemigen látom
már a tornyot,
ahol az öreg óra kongott,
összehúzom homlokom
ráncát,
időt igéző kusza táncát,
mégsem látom a toronyóra
láncát,
hallgatom a harangok játékát.
A dolgok ilyetén
állása
most már haszontalan,
minden erőlködésem
hasztalan,
szóljatok meddig maradhatok,
ne hívjatok
papot,
utamon egyedül maradok,
aztán mindennek vége
van,
odadobom martalékul magamtól magam.
2019. szeptember 03.
Csak úgy magamnak...
Vakon a
világ
ugyanolyan ám
mint amilyent látsz,
csak nem jut el
hozzám
fénye sugara,
kifehéredett már
szemeim kék
bogara.
Űzöm álmaimat,
mint vadász agara
a hajtott vadat,
ha
hajszolja kürt szava,
s terítékre kerül
a vasakarat.
Vidáman
éldegélek,
látszólag ha nézed,
senkivel nem cserélek,
javakat
nem gyűjtögetek,
esetleg Vendi könyveket,
hogy megmaradjon
Neked,
a legutolsó nadrágomon
úgysem lesz már zseb.
2019. szeptember 05.
A MEGVÁLTÓRA VÁRVA
Vágyódva
várjuk
Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes
asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk
elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos
istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak
sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus
elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag
megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy
követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed
tehessem,
Egy dicső élet reményében.
WAITING
FOR THE REDEEMER
Longingly
waiting
For the light of 4 candles
Nesting in the wreath
On
the ornate table,
For the incarnation of Christ,
So we can
kneel
In front of our Saviour.
A flaming star guides in the
sky
Showing the way to a ragged barn,
Shining brightly.
The
three kings depart in haste
Far away to Bethlehem.
Carrying
gifts for little Jesus,
Incense floating towards Heaven
And the
star comes to rest,
This will be the celestial sign:
Lead me,
so I can follow.
I place my sinful soul
Wanting to be
cleansed
At your feet in the hope
Of a glorious life.
Translated by Katalin Egyed Ilosvay
KÖSZÖNTELEK
BUDAPEST
A partról
nézem,
mily szép a Duna,
messziről susog
a mézízű
szél.
Égszínkék mennybolt
Rólad mesél.
Jószagú
szellő
lehelete árad
a fehér kövekről,
vörös rózsa
illatával
betakar a hűvös szél.
Budapest, sietve
jöttem
hozzád, Kedvesem.
REFRÉN
Budapest,
Isten veled, szerelmem
búcsút int minden vörös rózsa.
Terád
emlékeztet a Bazilika csendje,
és a hegyek búsan zúgó
orma.
Budapest, Isten veled,
viszontlátásra,
Kedvesem,
visszahoz majd szerelmem,
visszahív az ég,
s a
vizek kékje,
fürdők meleg hője,
karjaidnak lágy
ölelése.
Istenek kövei csábítanak vissza,
kövek istenei várnak
reám,
isteni kövek mosolya vidám,
kőistenek víg dala
száll.
Budapest, Isten veled,
búcsúzom, Kedves.
Csókra
csábít a sötétkék égbolt.
Távolból integet egy bús szobor,
a
budai hegyek ormán,
Buda vára pallosával
vigyázzon Reád.
Kalejdoszkóp
2019. július-augusztus
Kaleidoscope July-August 2019
GREETING
BUDAPEST
From the bank
I look at the beautiful Danube,
A honeyed wind whispers from
afar.
You are the tale of deep blue sky.
The fine breath of
scented breeze
Radiates from the white stones
And the cool wind
covers you
With fragrance of red rose.
Budapest I have come to
you in haste my Dear.
Budapest vale my love
All the red roses
wave farewell.
The silence of the Basilica reminds me of you
As
do the sadly whirring peaks of mountains.
Budapest vale, see you
again my Dear,
My love will bring back me,
Calling me back the
sky, the waters' blue,
The intense heath of baths'
And
your arms' tender hug.
Stones of Gods are coaxing me
back,
Gods of stones are waiting for me.
Divine stones'
have happy smiles
The merry song of stone Gods'
fly.
Budapest vale and goodbye my Dear
A kiss - tempts the dark
blue skye.
A dolorous sculpture waves from afar
On top of the
hills of Buda
The Castle of Buda with broadsword
Will take good
care of you.
Translated by Katalin Egyed Ilosvay
MEGJEGYZÉS: Első alkalommal fordult elő, hogy írásaimat idegen nyelvre fordította valaki. Hálás vagyok a fordítónak, ILOSVAY EGYED KATALIN-nak és a megjelentető DANCS RÓZSA-nak, aki szerkesztője a kanadai KALEJDOSZKOP című magyar nyelvű irodalmi újságnak. Hálás köszönet mindkettőjüknek.
VAJON HOVÁ TŰNT MÁR...
Vajon hová
tűnt már
A tűzforró nyár?
Mólók lengesége
Kéjes emlékekkel
visszavár,
Ahol a locsogó tó vize
Suttogja könnyelműn óvatlan
titkaid.
Langymeleg nyáreste alkonya
Csókok ízében
áfonya,
Nárciszok bódító illata.
Viola árválkodva áll,
Teste
átsüt a ruhán,
Mutatva bimbózó rügyeit,
Alkata rejtett
titkait,
Vigyázza kincseit a csősz,
Rajta tétován
elidőz,
Átveszi birodalmát
A mindent elhervasztó
Didergőn
tékozló
Csalókán söthenyes ősz.
2015. október 2.
Tested
szépségének
Bűvkörében élek
Messze távolságból
Törnek rám a
fények.
Arcod
vonásain
Álmok és remények
Összetört szívemnek
Adj örök
hűséget.
Villódznak
előttem
Éjszakai képek,
Hajnalra felkelvén
Elosonnak szépen.
2015 október 02.
Magas
dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A
didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat
állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos
meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a
fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az
este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A
langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha
levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra
hajtja fejét
A holnapi remény.
2017.
Sok cifra
országban
több vár csipkés tornyát láttam,
erkélyükről
nézve
mindig haza vágytam.
Nem bűvölt el engem soha,
kinti
gazdagságok sora,
az otthoni torony
képe elém
szaladt,
hallottam rajta éjjel
suhogni a madarat,
alatta
szelíden hömpölygött
a locsogó Séd patak.
A vén uhu
madár
emlékeim ébreszti,
hangja füleim sebzi,
rikoltozva
zengi,
gyere haza, Vendi,
nem szabad feledni,
emléked
visszajár,
várnak a löszbabák,
siess haza, Vendi.
Búg a
vadgalamb is,
ki fészkére száll,
magas fa tetején
hű párjára
vár,
elragadta a halálmadár.
Végleg elhagyta az esély,
megölték
szegénykét,
oda a reménység,
megölték szegénykét.
Felborul a
rend,
ha nem vagy itthon,
mindent elfedhet
az
önmarcangoló,
káoszba torkoló,
kétségbeesett csend,
s az ősi
honszereteted.
2019. szeptember 25.
A FEHÉR BOT NAPJÁRA
Az értelmes
ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni
kell,
Mit mond a jel.
A Föld sarkain
Tonnaszámra
Omolva
olvad a jég,
A sivatagokat
Száguldva tágítja
A szárító
szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera,
Szomjazva
szikkad
A sárguló levél.
De az emberek
Nem értették a
jeleket,
S ez káoszhoz vezetett.
Évek óta
testemen a jel,
hogy nem látok,
ezt nem hiszem el,
odafigyelve
észreveheted,
ha nem érzékeled,
jól elrejtezkedett,
örülök
Veled.
Hogy félre ne
értsék
bizonytalan lépteimet,
fehér botot veszek kezembe,
mint
egyetemes jelszerkezetet,
magammal cipelek.
Hadd lássák ki
vagyok,
vagy nézzék mi vagyok,
s mi nem vagyok.
Segítség ez
nekem,
vezet, hogy merre menjek,
figyelmezteti az
embereket,
mutatja a szegleteket,
és az egyeneseket.
Látásmódom megváltozott.
Néha
eltűnődöm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak
mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen nem vagyok
vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség!
Ugye
csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű
ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden
árnyalatot,
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is
beláthatod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem
látod.
Reméljük meglátod,
Ki marad végül a barátod.
Mi csak
emlékezünk csupán,
nincs mit ünnepelni egyáltalán,
elkerül
bennünket a szivárvány,
így a Fehér bot napján,
megmarad a
ködmárvány,
magunkban azt kiáltjuk,
nem önámítás okán,
Így
is szép a Világ.
A Fehér bot vigyázzon ránk.
Szekszárd,
2019. október 15.
A Fehér bot napján
A vizes
gyerek,
sosem kesereg,
ott a metsző,
nagy a feje,
nyomja
eleget.
Lesi a
postást,
hoz-e valutát,
örömében szétrúgja
a csárda oldalát.
Nem vagyok én
részeg,
csak boros,
nem keskeny az utca,
csak szoros.
Nem
tántorgom,
csak a lépést cifrázom,
ez nékem egy régi szokásom.
PVC a házunk
teteje,
PVC-vel van minden tele,
PVC az asztal lapja,
meg a
szék,
PVC a WC-vezeték.
2019. szeptember 28.
Politikai
katyvasz volt
Az ötvenes években,
- Akkor születtem -
Mikor
politikus zárt
Politikust börtönbe.
Kommunista
akasztott
Kommunistát a cölöpre.
S udvarunkban lakott a
besúgó,
Nagyon féltünk tőle.
Ezt hallottuk
Minden
szövegbe
Bőszen beleszőve,
Hogy pártunk,
Kormányunk,
A
hitünk,
És a kukoricánk
Töretlen,
Mindörökre.
2012. aug. 27.
Vörös bor az
asztalon,
tündöklőn fehér oltáron,
árnyat adó lombokon,
érik
a szőlő,
a zöld lugason.
Vázában piros,
fehér
rózsaszál,
zöld, tövises szárakon,
csodálatos trikolor.
2019. október 02.
Állj ha
piros,
várj ha sárga,
ha zöldre vált
a rendőrlámpa,
végre
valahára,
siethetsz az
iskolába.
Intelem unokáimnak.
2019. október 02.
IGAZGYÖNGYÖK KAGYLÓK REJTEKÉBEN
Mint
igazgyöngy
Ékszerdoboza
Áldott tested,
Akár ha kagyló
kinyílva
Áldozatra lesve,
Prédáját keresve
Mindent
befogad
Magáévá téve
Mindörökre.
Ám ha testére
Kósza
homokszem
Ingerkedve rákerül
Konokul rabul ejtve
Sohasem
menekül
Testének nedvével
Gömbbé elegyül
Védelmezve
életét,
Csillogó gyöngyházú
Kagyló rejtekében
Igazgyönggyé
nemesül.
Gyöngyhalász életével
Fizet ha lemerül.
Tested
kagylója
Kinyílva felhevül
Sikamlós édesen
Test a
testbe
Kéjesen elmerül.
S benne a mag
Bódultan
szétterül.
Egyetlen sejteddel
Örömmel elvegyül
Szerelmedből
immáron
Igazgyöngyé testesül.
Szívünk egymással
Örökre
egyesül.
Csodavárásunk
Valóssá nemesül.
2016. január 20.
A
szódavíz,
az csak pezsgő víz,
felfelé tör benne
a
gyöngybuborék,
de a babám,
Ő Bor is.
Ki a borba vizet
tesz,
más gaztettre is képes.
Megöli apját, anyját,
hogy
részt vehessen az
árvák lakomáján.
2019. október 04.
56. RÉGI NEVEK AZ ORSZÁGLÓK KÖZÜL
Régen némely
királyok
Tudtak uralkodni,
Nemcsak aranyaikkal
Akartak
hivalkodni.
De manapság
Szakadt gönccel és
Üres
kupával
Törött sólyom szárnyán
Nem lehet torgyánkodni,
Mert
a kádárok
Nem járnak cifra szűrben.
S a bolond
Felmutatja
csörgős sipkáját,
Ez volt a te koronád királyom?
Na akkor
vivát!
2012. aug. 21.
57. AZ EGYSÉG, AZ EGÉSZ ÉS A FELESÉG
A templomban,
színed előtt
Könnyű kimondani az "Igent".
De nehéz
a Te követednek
Lenni, Uram!
Gyónni pedig nem fogok,
Titkaimat,
bűneimet, vágyaimat
Nem mondom el senkinek.
Adott az Isten
Szép
füvelő mezőt,
Tarkáló rétet,
Hű szolgát,
Szép feleséget.
Így
alkotunk
Egységet és egészet.
Mert a
félbevágott
Almával
Könnyebben elbánik
A féreg.
A
SZABADSÁGHARC ELBUKÁSÁNAK
SZÁZHETVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA
Zászlóink
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve,
csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető
hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új
idők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő
erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől
félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a
magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
2019. október 06.
Nagy
Vendel Októberi gyásznapjaink című versét elmondja Várkonyi
Judit
https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A
Itt van,
megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra dűl
És
Balra
dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy kicsit,
Hurka
sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Vegyetek,
Egyetek,
Hadd
nőjön a
Begyetek.
Lé tartja a szolgát,
Átok, szitok a
gazdát.
Mindent bele a bendőbe,
Olyan sötét van benne,
Akár
egy tehénben.
Dörzsöljük tenyerünk,
S teljes búcsút nyerünk.
S
közben gyakjuk
A kocsira a dinnyét.
S most kettő rendes
ember
Fogott kezet,
De talán egyikük
Az lehet.
Hallgasd,
Kedvesem
Néked szól a zene.
2015. szept. 21.
Temetőbe hív
az ének,
ide vár a végítélet,
jajj de szépen
énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül
felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
sokatmondóan
marasztal,
ki az aki mit is akar?
Hallgasd csendben
kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a talány,
kinek
szívében az ármány,
mint ki megölte apját-anyját,
hogy részt
vehessen ezután,
az árvák pezsgős vacsoráján.
Véget érnek a
szép napok,
megszűnik az adok-kapok,
csupán egy szál gyertya
ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
aztán már csak koldusként
áll,
az Úr komor oltáránál.
2019. október 9.
OKTÓBER
HUSZONHARMADIKÁRA...
56. EMLÉKEZETE...
Oda
születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasogatta,
hol
vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket,
és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
Emlékezz ezekre...
Ide
születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan
keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt
reméltek,
félrevezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya
kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes
gyereknek.
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága
föld ismét
új gazokat terem.
egyenes kaszával
nem lehet
levágni őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide
születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az útilevél
messzire
mennek.
mindezt látják most
a
felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Corvin közben
elhantoltak.
nem ilyen jövőről álmodtak.
Oda
születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja
leginkább
bódító illatát.
S ha majd száz év múlva,
megkérdi
gyermekünk,
honnan indultunk,
és mivé lettünk,
büszkén
mondhassuk:
Él még nemzetünk.
Megjegyzés: október 23
A
vers hangos linkje:
Elmondja Ilosvay
Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=GV9k0vWB42Y
Fényévekben
számolhatjuk
A csillagok közötti
Irdatlan távolságot,
Bárhogy
is kutatjuk
A messzi világot,
Be kell látnunk,
Számunkra
legfontosabb csillag
A Nap.
A nappali csillag.
A sok
milliónyi Nap
Ragyogását csak
Éjszaka látjuk,
A fény
sebessége:
Háromszázezer kilométer
Másodpercenként.
Egy év
alatt az hány kilométer?
Akkor nekem jó a szemem,
Mert messzire
ellátok,
Egészen a csillagokig.
Ahonnan a fény
utazik
Évszázadokig.
De ha kialszik a Nap,
Nyolc percig még
látom,
Mert nyolc perc,
Míg a Földre ér a fény.
Utána
végleg, örökre
Reánk borul az éj.
2012. 10. 25.
Ezüstoszlopok
tartják a napot,
Gyémántsziklákon keményen állva,
Ragyog fején
arany koronája,
Lebeg körülötte tündöklő ruhája.
Vérvörös
uszálya
Ontja hőn melegét
A fagyos világra,
Önmaga körül
vágtatva forog,
S futnak körülötte pórázon
Megannyi, hűséges,
szelíd vándorok.
Jeges üstökösök csapatja
Kerüli lomhán a
Napot,
Mögöttük végtelen fénycsóva lobog,
Irányként keresve a
sarkcsillagot.
S ha eltévednek utoljára,
Belecsapódnak egy
planétába.
Halott sötétséget hagyva
Maguknak utána.
2014. 12. 12.
Elkopott
a
Csizmám sarka,
Elveszett a
Patkó róla.
Jancsiszög
már
Rég nem tartja,
Fürge lábam
Eltáncolta.
Szép
csendesen
Járok rajta
Hogyha jövök
Hajnaltájba.
Soha
szomszéd
Meg ne hallja
Ne csámcsogjon
Senki rajta.
Hazajövök
Virradóra,
Éles
ékes
Kakasszóra.
Hogy az
úton
El ne vesszek
Hegedűsök
Elkísértek.
Elhúzták
ott
A nótámat,
Felkeltették
A babámat.
Megbocsássad
Édes
Rózsám,
Felkeltelek
Ilyen korán.
Bekopogok
A
szobádba,
Indulni kell
A határba.
2014. 03.
17.
Népies dal
Szeretlek
magzatodban,
Szeretlek bájos gyermekkorodban,
Szeretlek
diadalmas ifjan,
Boldog felnőttként is,
Nyíltan.
Szeretlek,
ha már
Megöregedtél,
Szerelmedben is
Széplelkű
lettél.
Szeretlek akkor is,
Miután,
Ráfátyolosodott
Szemedre
a halál.
S kihűlt szívedben
A szikrázó vulkán.
2014. 01. 11.
Vendéglőben
rendeltem egy
Cigánypecsenyét,
Evés közben hallgattam a
Szép
cigányzenét.
Óvatosan ettem, nehogy
Cigányútra
menjen,
Cigánykereket hányt
Örömében lelkem.
Öleltem egy
cigányleányt.
Desszertnek legvégül
Cigánymeggyel
töltött
Meggyes rétest ettem.
Mindezeket jó szívvel,
Örömömben
tettem.
Nem törődöm én azokat,
Kik ítélkeznek felettem.
2014. 04. 28.
67. SZOMSZÉD JÁTSZIK A KUTYÁJÁVAL
ÁTHALLIK A
KERÍTÉSEN
AZ IDOMÍTÁS CSODÁJA
Bobi
gyere...
Gyere ide
Bobi ugorj...
Bobiii szépen...
Bobiii
ne...
Bobi ülj
Bobiiii neeeee
Bobííííí
áááááááá
2014. 10. 27.
ORVOSNÁL ÜLVE
Mint madarak
a dróton
Gubbasztunk sorsunkba beletörődve,
Várjuk, hogy mi is
sorra kerüljünk
Egyszer talán majd.
NŐVÉRKE
KEZE
Aléltan
feküdtem
Magas láztól égve,
Ma is emlékszem
Hűsítő
kezére,
Mosolygós szemére,
Bársonyos tekintetére.
Gyógyítani
nem csak
Orvossággal lehet.
A medicinától
Csupán csak
elbódulsz.
Hinned is kell,
Hogy meggyógyulsz.
TÜNDÉRI
KEZEK KÖZÖTT
Tavaszi
szélben
Lenge leányka.
Szoknyája perdül
Indul a táncba.
Siklik a
teste
Omlik ruhája.
Messzire hallik
Szél fuvolája.
Indul
tavaszból
Szökken a nyárba.
Ősz fuvallatja
Télben találja.
Kezével
integet,
Hívogat magával,
Arcodba csapódó
Illatos hajával.
2019. október 19.
OKTÓBER 20.
Falu végén,
A
kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll egy magányos
Homokkő
szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik
juhászbotján,
Lábánál bárány,
És komondor.
Pásztor erre
terelve
Barmát és
Egyéb jószágát,
Köszönti a
rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve
kalapját,
Pásztornépek és jószágok
Istápolóját,
Köszöntve
nevenapján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtania
a nyáját.
Megjegyzés:
Október 20. Vendel névnap. (német)
Jelentése: a vandálok népéhez
tartozó.
Elesett a lúd
a jégen
Jaj de szépen kukorékol
Piros csizma van a lábán
Nem
süt a nap a szemébe
Kunkori a malac farka
Télen sincsen rajta
sapka
Irigykedik a halakra
Dagonyázik a patakba
Háztetőn
ugat a macska
Hétmérföldes csizma rajta
Nyávogni már
elfelejtett
Ezért tanul újabb nyelvet
Piros cipőt varrt a
varga
Kiteheti az ablakba
Kisasszony és úri dáma
Eltipeghet
benne bálba
2010. október 18.
MAI MAGYAR MONDÓKA
A házasság,
A
válás,
A bő gyermekáldás.
A hess,
A fess,
Itt szörnyű
ricsaj lesz.
Az állomás,
A látomás,
Valami nagy
változás.
Jön a Makaróni, Makaróni bíró.
A kutya a hájjal,
A
macska a májjal.
A pék a péklapáttal,
A kovács a kalapáccsal,
A
kőműves a kanalával.
A költő a pennájával,
A strici egy
lánnyal.
Egy tiszt a puccerjával,
Katona a puskájával.
De
hová lettek
A vitézek?
Közöttünk elvegyültek.
Útkeresztben
bádog Krisztus,
Hová lett a magyar virtus?
2012
1)
Csendesen
csevegve
cseréltem
csendeket.
2)
Reszketve
reméltem
rendesebb
rendeket.
3)
Láttam
légben
lebegő
lelkeket.
4)
Fehérlő
fényekben
feszülő
felleget.
5)
Hatalmas
havazó
habfehér
hegyeket.
6)
Féltem
faágról
fosztani
fészkeket.
7)
Keresve
kerestem
keményebb
kérgeket.
8)
Évődve
élveztem
élvhajhász
érveket.
9)
Eretnek
emberek
ezerszer
ellened
10)
kalapáltak
keményre
krisztusi
keresztet.
11)
Karó
karcolta
kérgesre
kezemet.
12)
Kóró
kapdosta
kopottas
köpenyem.
2006-02-27
13)
Csendesen
Csevegve
Csellengtem
Csak Veled.
14)
Reszketve
Reméltem
Rendesebb
Rendeket.
15)
Láttam
Légtengerben
Lebegő
Lelkeket.
16)
Fémes
Fényességben
Feszülő
Felleget.
17)
Hatalmas
Hósipkás
Habfehér
Hegyeket.
18)
Fosztottam
Faágról
Fityegő
Fészkeket.
19)
Évődve
Élveztem
Élvhajhász
Éveket.
20)
Eretnek
Emberek
Ezerszer
Ellenem.
21)
Káráltak
Kínáltak
Krisztusi
Keresztet.
22)
Vétkesek
Vallatnak
Vándorlok
Verselek.
2006. 05. 29.
VALLOMÁS I.
A neved
csengése
Fogott meg először
Bársonyosan dalolt fülembe
Mint
mormota, ha neszez.
Utána láttam meg csak a nőt.
Meleg
szobámban merengve
Lehunyom a szememet,
S visszarévedek minden
mozdulatodra.
Ó, azok a bársonyos cicaszemek,
S a rájuk csukódó
édes szemfedelek.
Lágyan fogom a kezedet.
Látom, hajad
kibomlik
És pajkos tincs hull homlokodra.
VALLOMÁS
II.
Gondold
csak el...
Ifjúkorunk elmúlt!
Miért zaklat, nyomaszt
Még
mindig a múlt?
Miért nem csitul el
Őszülő szívünk?
Miért
bugyog benne
Még ifjan a vér?
Honnan tudod azt,
Hogy ennyi
csak az élet?
Vágyad, életkedved
Minden semmivé lett?
Nézd,
hova tűnik el
Az ősz-kusza felleg
Hisz még ablakod előtt
Nyílik
a rét.
VALLOMÁS
III.
A tánc bódító
ritmusára
Álmom talán valósággá válhat.
Láttam: düh dúlta fel
orcádat,
És tested megmerevedett.
Lágyan fogtam a
kezedet.
Szememmel összevillant
Szigorú tekinteted.
Arcodat
vágytól hevülten
Érintettem akkor,
S szerelmemet
fényévnyire
Lökted el magadtól.
1996.
Tavaszi
fényben
Mandulavirág közé
Méhek vegyülnek.
Mézszagú
nyárban
Nektárt szívó
Bódult
bogár,
Illatuszályban
Bibéről-bibére száll.
Dolgozni
muszáj.
Szorgalmuk árán
Tele a kaptár,
Egyre csak hull a
méze,
Méheknek bére.
Méhek raja jő,
Noha őrzik a
mézet,
Mégis meglopják.
Darázshad támad,
Sötét hűvös
csalitból,
Vérem akarják.
Őszülő szívem
Ősi fák
tövisére
Most kiakasztják.
Káruk megtorolják,
Az élet nem
egy méznyalás.
2019.
október 22.
Soha nem volt
nekem
Faragott hintaszékem,
De ha öreg leszek,
Megyek, s
veszek egyet.
A teraszra kiülök,
Számba pipát teszek,
Mint a
filmeken...
A napra kiülök,
Mint egy beteg állat
Ki a
naptól
Remél gyógyulást.
Fogatlan leszek,
És
béna,
Szántszándékkal néma,
Majd, ha öreg leszek.
Tán még
meg is hülyülök,
Ha a napra kiülök.
Mérgemben iszom rá
Majd
egy pohárka bort,
Nem számolom tovább a kort.
77. VÁLLALATI ÉRTEKEZLETESDIS KIRAKÓSDI
Készítik a
szendvicseket,
Az üdítőt is kivették már
A hűtőből.
Hamarosan
kezdődik az értekezlet.
Van sok
megbeszélni való,
Felütötte fejét,
Ó borzalom,
A
korrupció.
Lop itt már mindenki,
Legyen cigány, akár zsidó.
A
fő bűnös:
Az igazgató,
Akin el kell verni a port.
Közben bent
az irodában
A vezetők konyakot isznak
Stikában.
Féldeciket
deciszámra,
Töltenek szaporán,
Vizes pohárba.
A gyűlésnek
van két
Napirendi pontja.
Az első:
Kovács János
művezető
Megbírálja az igazgatót.
Haladnak
szépen,
Vádpontról-vádpontra,
Felvázolva a korrupciót,
Bátor
tett volt.
Utána
kávészünet,
A döbbent csend
Sokaknak üzent.
A második
pont:
Kötetlen beszélgetés,
Melynek keretében,
Hiszen a
dolog erről szól,
Kovács Jánost búcsúztatják
A vállalattól.
Megjegyzés:
Egy szabad országban csak azt szabad mondani, amit
szabad.
Megjegyzés: Bármikor
EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN...
Hamis
próféták sürgetik
Végre induljunk el
Európa felé,
Hová
menjünk, hiszen itt élünk
Évszázadok óta,
Európa közepén.
Nem
kell fújni újabb indulókat,
Nekünk megfelel a régi
Himnusz és a
Szózat,
Mely keveredik gyári gőzdudák
Harsány jelszavával,
A
munka dalával.
Talán István király
Vetette el végleg
E szent
földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
A magyar
nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak
ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki
a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi
vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve
ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha
megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp
alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe
vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E
dicsőséges ünnep fényében.
Mert jajj azoknak
Kik hitet
vesztettek.
Oda születtem
Hol az anyaföldet
Lánckerék
hasította,
Hol vérünket
Idegen láb taposta,
Hol férfiakat és
nőket
Gyereket, és időset
Lőttek halomra.
Ide születtem.
Emlékezz ezekre...
Ide
születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan
keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt
reméltek,
félrevezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya
kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes
gyereknek.
ráfolyt ifjú vére
az új kenyérre.
Ide
születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új
gazokat terem,
beivódva a génekbe.
egyenes kaszával
nem
lehet levágni őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide
születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az útilevél
messzire
mennek.
mindezt látják most
a
felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Corvin közben
elhantoltak.
Rádiónál kik meghaltak,
Ősi Hazától
elszakítottak,
nem ilyen jövőről álmodtak.
a kőtáblák egymásra
mutogatnak.
Oda
születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja
leginkább
bódító illatát.
tűzzél kalapodra
zöldellő
faágat
jó lesz az minékünk
jelt adó virágnak.
Zászlóink
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve,
csattogva
Vezérel éllel.
Nem baj ha lyukas is,
Hiányzik a
címer,
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket
mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők
szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő
erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S ha majd
száz év múltával
Megkérdi gyermekünk,
Miből mivé
lettünk,
Büszkén láthassa,
Él még nemzetünk.
2019.
október 23.
Az 1956-os forradalom évfordulójára.
Kiül a
koldusasszony
A vonat pályaudvarára,
Látszani engedi,
hogy
Sajnos, nincsen lába.
Tizesek, huszasok,
Nagy néha
százas is,
Csörren fekete markába.
Ezzel tán nincs is baj,
Csak
ha az nem,
Hogy
Miért koldul Ő?
Hiszen a fia oly
menő
Nagyvállalkozó.
Nincs is talán rá jobb szó.
Kubikusokat
igába hajtó.
Odamegy a nőhöz,
Nyakában, s karján vastag a
lánc,
Tarkóján vaskos a ránc,
Testén suhog a bőrkabát.
Mutatni
akarja fölényét,
Reklámszatyorba üríti
Az anyja félig
telt
Piszkos kötényét..
80. KITÜNTETETT KÖLTŐ DILEMMÁJA...
Megkaptam
a
Különdíjat!
Gondolhatnám,
Most már írhatok
Bárkiről,
bármiről
Bármit.
Bár hamis az illúzió.
Átadták
a
Kitüntetést,
Azt gondolom,
Ezután már
Nem
írhatok
Akármit!
Ez a helyes útmutató.
Nyiba, költők
imái díjas 2017.
Arany bot különdíjas 2018.
Szekszárd, 2019. október 20.
Harmatvíz
cseppje
Megpihen szépen
Sárga levélen
Ősz idején.
Hulló
falevél
Hanyatt dőlve száll
Elcsukló hangját
Viszi a szél.
Károgó
varjak
Rekedtes hangját
Megőrzi fészkük
Fa tetején.
Hulló
hópihék
Dunnája alatt
Földünk melegét
Óvja a tél.
Tavaszt
érezvén
Lebbenti fátylát
Vizet száraszt a
Tavaszi szél.
Tékozló
napfény
Bujaságra vált
Bő ígérettel
Tombol a nyár.
2019. október 24.
GONDOLAT
Megfőzte jó
anyám az ebédet
Elfogadtam kezéből az étket
Megszidott,
megrovott, meglegyintett
Szívem rá nem sokat hederített.
Megfőzte jó
anyám a vacsorát
Nem fogadtam soha intő szavát
Éltében de
sokszor megbántottam
Holtában de sokszor megsirattam.
Megjegyzés: Magyar nóta, hallgató
GONDOLAT
Fejemnek
hűvöse
Szívemnek pörölye
Lelkemnek öröke
Örömök öröme.
Boldog
ifjúságom
Égi-földi éden
Anyám asztaláról
Öröm volt az étel.
Poros
úton
Bandukolva
Dolgom után
Járok.
Az út
szélén
Illatoznak
Színes vadvirágok.
Ha
meghalok
Ne hozzatok
A síromra
Csokrot.
Sokkal
jobban
Szeretem én
E cudar
Világot.
Ha nem
élek
Akkor nékem
Ne tépjen le
Senki
Egy útszéli
Virágot.
Megjegyzés: magyar nóta
85. MIUTÁN MEGHALT A KERESZTFÁN
Miután
meghalt a keresztfán,
A vakok
Láttak,
A
bénák
Jártak,
Megtisztultak a
Leprásak.
S én, újra meg
újra
Nekifeszülök
Vállamon a nehéz kereszttel
Hogy feljussak
a
Golgotára.
Hogy én is,
Újra lássak.
De nehéz
dolog
Saját jogon
Felkerülni a
Keresztfára.
2012
Megjegyzés: Csodák csak egyszer történhetnek?
CSÚFOLÓ DAL
Apró
Manó
Olyan legény
Bumsztillárom tillárom
Repedt nadrág
Az
ülepén
Bumsztillárom tillárom.
Nagy a
zsákja
Be van kötve
Bumsztillárom tillárom
Azt se tudja
Hová
tegye
Bumsztillárom tillárom.
Felveti
a
Vállára
Bumsztillárom tillárom
Leér a
Csizma
sarkára
Bumsztillárom tillárom.
GONDOLAT
Nekem mindig
örülnek:
Mondja Andor báttya,
Mikor indul a tanyára.
Ha
elmegyek itthonról:
Akkor a Mama,
Ha hazajövök:
Akkor a
kutya.
Egyébként
manapság
Mindennek örülni kell,
Olyan világot élünk
Ahol az
1 forintos fagyi
Százötvenbe kerül.
A világ olyan mint a
gyereknadrág:
Rövid és sz-ros.
De a lényeg az
Hogy a Mari
cipót süt,
S a kenyér héja mosolyog.
2011. március 25.
(SZILÁNKOK A XX. SZÁZADBÓL I.)
Mottó: Töredékekből áll össze az élet egésze
- Hallom
megnősülsz gyerek! - mondja Andor bácsi.
- Igen - felelem megadóan
-, elveszem a Marikát.
- Szép lány, jó lány - motyogja szinte
magában.
- Neked se legyen jobb, mint nekem.
- Ámbár: Könnyebb
lesz az iga, eggyel többen húzzuk.
Történt: 1979. február 24.
AKROPOLISZ
Istenek
kövei
Kövek Istenei
Isteni kövek
Kőistenek.
KŐ
Mennykő
Tűzkő
Vízkő
Cseppkő
Homokkő
Mészkő
Márványkő
Oltárkő
TEMPLOM
ROM
Romvár
Vár
rom
Rom halom
Kőhalom
Rom kert
Sírhalom
Templom.
2011-02-15
Ha felértél a
csúcsra,
Lépj egyet vissza.
Aztán nézz hátra,
A
visszaútra.
Ha vársz egy villamosra,
Lépj egyet hátra,
Régen
volt divat
Felülni a tujára.
A metró vezetőjének
Mindennapos
élmény
Meglátni az alagút
Végén a fényt.
Akkor ijed meg
igazán
Ha elromlik a fék.
Lépj egyet hátra,
Ha ott a
szakadék.
Ösztönösen érezd
A félelmet
Ne dobd el ok
nélkül
Az életet.
Háborúban is előbb
A hősök halnak
meg,
Majd a vakmerők,
Utána a maradék.
Végül a
menekülők.
Csak arra vigyázz,
Hogy gyáva ne légy.
Gyáva ne légy.
2012. aug. 12.
91. HA LETTEM IS, MIÉRT VAGYOK
Ha
keresnéd
Arcképemmel egyetemben,
Verseim javát,
Meglelheted
könyveim oldalán.
Ha mégsem találnál rám,
Ott ülök a
diófámnál,
Gyalulatlan asztalomnál,
Melyen könyvem, s poharam
áll.
Házam ajtaján kopogva
Juthatsz el szívemig,
Mindkettő
nyitva vár.
Arcom kerek,
Szemem már nem az
Élet tüzétől
ragyog,
Örökös fényes láz
Tükröződik azon.
Valaha volt
csillagok,
Ma már csak romhalmazok.
Ha keresnél engemet,
Mindig
itthon találsz,
Foglalj mellettem helyet,
Hallgathatsz némi
bölcseletet,
Ami évek során,
Reám ülepedett.
Az arcom
kerek,
Szemem már nem ragyog,
Ha keresnél,
Nem a kocsmában
vagyok.
A csapos neje
Fát dobott a tűzre,
Kérdeztem
tőle,
Tüzelünk?
Nem, mondta mogorván,
Akár egy
buzurgán,
Fűtünk,
Hogy melegítse lelkünk.
Aztán
elgondolkodtam,
Egy fájó mondaton,
Ha lettem is,
Miért is
vagyok?
Döntsétek el magatok,
Vigyetek el egy
Nagy Vendi
könyvet,
Hogy ha nevetni,
Vagy okulni akartok.
Közben a
kertek alatt,
Gúnyolódó szélfiak
Kacagva elszaladtak.
Ellopták
a jövőm,
S a múltamat.
Fuccs a hallhatatlanságnak.
2019. október 29.
TÍZ SOR NÉGYSZÓTAGOS
Három
ember
Egy szobában,
Mind a három
Más ládában.
Mária
kép
Függ a falon,
Könyörögjünk,
Óh irgalom.
Halál
ellen
Nincs oltalom.
2013. 02. 23.
DAL
Rátaláltam az
útra,
ami haza vezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon
legyek.
Mikor reggel
jöttem,
nem volt itten ennyi,
leülök egy kőre,
kissé
megpihenni.
Három út van
előttem,
negyedikre lépek,
fejtetőre állnak
délibábos képek.
Pince mélyén
ittunk
bíborszín borokat,
mámoros muslincák
danoltak
dalokat.
Fehér borok
íze
elűzte a borút,
pezsgő gyöngysor vet rá
aranyos
koszorút.
Elfáradt az
óév,
messze lemaradt,
a fürge új esztendő,
előre szaladt.
2019. január 25.
Én már
többé
Nem vitázom veled,
S most két rendes ember fogott
kezet,
De az egyik biztosan az.
Hát akkor te mi vagy?
A
hasmenés meg gyorsabb mint a gondolat.
S ez már gyakja a kocsira a
dinnyét.
Életünk már lassan ad akta,
S minden ember maradjon
annál a fánál
Amelyiket kapta.
S kettő éhes veréb áll ázottan
az út szélén,
Fejükben élesen megfogant kérdő gondolat,
Hol
vannak manapság a lovak?
S olyan vagy,
Akár a lódereka,
És
ott törlek el ahol
A legvastagabb vagy.
Beléd törik a
vasakarat.
Útból, kútból
Senkit nem szabad kizárni.
De a
kutakba mocskot vetünk,
S szél ellen nem lehet...
De ha mégis
sikerült,
Olyankor teljes búcsút nyerünk..
Mindenképp
önfeledten örülünk,
Ha fényesre koptatott koponyánkra
Kutya
szájában rálelünk.
2015. 07. 07.
A történések
úgy haladnak előre,
ahogy a mondás mondja,
simán,
röhögve...
örökösen elnyűhetetlen vagyok,
akár a Guttmann
nadrág,
örökre vasalva
mint a Fékon ing.
de néha
széjjelesek,
alkotó elemeimre,
ahogy az Isten gyalulta tök
a
fazék fenekén,
ha kapja a hő melegét.
ájdesz bugyesz,
ahogy
lesz, úgy lesz.
évek óta küzdök
csapatomban a
falkavezérségért
már nem is remélem az esélyt.
igazam van?
egy
öreg ül magában,
rátalált a magányra,
lehetnék én is
talán,
mesélne akár,
hallgathatnák százan.
Végre
körégyűlnek,
s beszéli mi történt
vele a világban
örülne,
ha
helyeselnék
valósnak vélt igazában.
- Igazam
van?
kérdi fennhangon,
bizakodva,
csak úgy magában.
S
hogy nem jön rá válasz
megtelik bizonytalansággal.
- Ugye igazam
van?
kérdezi újra reménykedve.
Kérdésében bizonyosságot
vélve,
de nem hallik a válasz feléje.
Aztán megnyugtatva
csak
úgy önmagát,
határozottan, beszélve,
mint aki
tudja
megrendíthetetlen
a meséje.
Igazságot
adva saját magának,
hiszen a hallgatás
egyetértésre utal:
- Hát persze
hogy igazam van!
more sztara
riba nyema
visszhangozza
a
sztara kaszta.
Kivisznek a
dombtetőre,
mint akit, ki meghalt
mind a két szemére.
simán,
röhögve.
2016. november 29.
96.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 2019 SZEPTEMBERTŐL
SZÜRETI VERSCIKLUS 96. -
119.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 01.
LÁTOMÁSOM
A
SZEKSZÁRDI TANYAVILÁG
Életkép Szüleimnek
Hanyatlik a
Nap
A kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga
löszfalakon.
Átsejlik még
A zöld lugason.
Utolsót pendül
A
fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém,
s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony
színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az
alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg
diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A
zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket
takarja
A jótékony éjszaka.
2013. 06. 01.
Ma éjszakai álmom.
A
vers hangos linkje:
Elmondja Németh Nyiba
Sándor
https://www.youtube.com/watch?v=V4wovnEkYVQ
2019. szeptember 09.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 02.
SÁRGA
LÖSZFALAK KÖZT
SZÜRET IDEJÉN
Sárga
löszfalak közt
Kopog a dió,
Őszi hangulatban
Hordja a rigó.
Zápor vájta
úton
Csúszik a kerék,
Leláncolt tengellyel
Hordják a
csömögét.
Pincesorra
érvén
Merik a szemet,
Hordóknak aljából
Öntik a levet.
Morog a
daráló
Bent a présházban,
Locsolják tengelyét,
Forog a
kerék.
Éhes
vándorlegény
Várja a sorát,
Parti fák aljáról
Eszi a
szilvát.
Gazda,
vándor, varjú,
Mindenki szüretel,
Csak abból lesz diófa,
Mit
madár ültet el.
2015. szeptember 10.
A
vers hangos linkje:
Nagy Vendel Szüret idején című versét
elmondja Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=immnww_NIVc
2019. szeptember 11.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 03.
SZEKSZÁRDI SZÜRET
Szüretektől
hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól
lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől
duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint
üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a
daráló,
Musttal locsolják tengelyét
Vidámabban lendül a
kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a
szem, de
Új élet erjed
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben
bugyog a kádról a must
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog
a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó
szaporán,
Tőtiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs
bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a
kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az
akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől
összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata
száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot
lehel a
Gaz nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik
a must.
A pince mélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros
muslincák
Bódult dala száll.
Bordal
A
vers hangos linkje:
Nagy Vendel Szekszárdi szüret című versét
elmondja Németh Nyiba
Sándor
https://www.youtube.com/watch?v=o8UWNUHhmgU&t=20s
Szekszárd, 2019. szeptember 13.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 04.
BARTINATÁNC
Templom előtt
zsibongva
Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a
kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok,
asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt
porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő,
pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya,
nem adja alább.
Messzire hallik a csujjogató
Eltompítja a víg
dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre
a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a
nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja
sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!
Kadarka utcán, a
pincesoron,
Cefreszagot áraszt
A gaznőtte pinceszáj,
A pince
szomjazó vendégre vár,
Bíborszínű az üvegpohár,
Mámoros
muslincák
Dicső dala száll.
Jóska bátyám nem sajnálja a
borát,
Megkínálja jó borivó barátját,
Az Isten tartsa meg a
szokását.
Bordal
Nagy
Vendel Bartinatánc című versét előadja a szerző. 5.
vers:
https://www.youtube.com/watch?v=QkxtiQfhfFc&t=14s
2018. október 1
.....
Ez
a jó, megvágott videó a Nagy Vendel jutubon:
Szekszárdi szüreti
fesztivál, Szeretet lángja műsorán, Nagy Vendel verseit elmondja a
szerző
https://www.youtube.com/watch?v=Hi6GcxkLMC4
2014.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 05.
MÉG
AKARNI
ÉLETKÉP
Pincesorok
árkán
száguld az idő,
enyészet ellen
küzd a jövendő.
Még
akarni,
életben maradni,
hangját hallatni,
valahová
tartozni,
hasznosnak maradni.
Téglák alól a fű
óvatlan
kitüremkedett,
alattuk a gyökerek
kusza táncot
lejtenek.
Szerény virág törekszik
serényen a fény felé,
nyúlánk
nyakát nyújtogatva,
érlelődik magva.
Öreg gazda vaksi
szeme
kapák között válogat,
ki akarná kertjében
egyelni a
sorokat.
A régi vasa már
félig-meddig elkopott,
kérges öreg
kezétől
kifényesedett a bot.
olyant keresget,
amely magától
megy.
Már nem bírja a munkát,
gyalogszékre ül,
s úgy vágja a
kapát.
Pendül a fáradt kapa most,
kalapált élétől,
hanyatt
dől a gyom.
Erőt merítve
rukkol előre,
homlokát
letörli
kökénykék kendője.
Demizson dugóját
mikor
kicsavarja,
csapva kilöttyinti
ha víz van alatta.
Hogyha
nemes ital
érinti ajakát,
szája fölött rést hagy,
könnyebb
lesz az ivás.
Erős óbor ez itt,
nem valami lőre,
nem
csigerrel köszön
erre a szőlőre.
Mikor harangoznak
pillanatra
megáll,
keresztet vet reá,
emeli kalapját.
Ősei ereje,
konok
lelkülete,
gazda makacssága
viszi még előre.
Hogyha ő is
kidől,
fehérlik szemfedője,
unokája visz ki
bort a temetőbe.
A szekszárdi tanyasoron...
2019. február 06.
Nagy Vendel
Még akarni életkép című versét elmondja egy gépies
hang:
https://www.youtube.com/watch?v=pYG1WKGLzXg
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 06.
SZURDIKOK MÉLYÉN
Szurdikok
mélyén,
löszfal meredélyén
bodzák hűvöséből
cefreszagot
áraszt
a gaznőtte pincelyuk,
régmúlt tüzes
borok
dicsőségéről
álmodik az új must.
A dűlőúton felszáll a
por,
fénylik a keréknyom,
maga után csíkot von,
kéklőn
ragyogón,
a kocsi csikorogva
csusszan a
löszbabákon,
mindenfelől árad a bor,
a gazda lopóval az ajtóban
áll,
nyakában kökény a melleskötény,
A pince mélye
szomjazó
vendégre vár,
bíborszínű
az üvegpohár,
mámoros
muslincák
monoton dala száll.
2012. aug. 27.
Megjegyzés.
Ősi illatok a szekszárdi Kadarka utcán.
Bordal
Nagy
Vendel Szurdikok mélyén című versét elmondja Mátyás
Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=XiN_ldDacPA
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 07.
A KANCSÓ KÖRBE JÁR
A kancsó
körbe jár,
Üres már a pohár,
Bánatod messze száll,
Igyál
csak és igyál.
Fehér abrosz,
vörös bor,
Mindjárt rám kerül a sor
Nótát mondok,
vidámat,
Elkerül a búbánat.
Bíbor színű
pohárban,
Borok igazsága van,
A bajt fedje be a por,
Felvidít
minket a bor.
A jó gazda
nem sajnálja
A borát,
Megkínálja jó borivó
Barátját,
Az
Isten tartsa meg a
Szokását.
S mi egymásra
nézünk
Borok gyöngyfátyolán át,
Énekelve mondjuk
Bacchus
imádságát.
2014. szept. 02.
Szüreti bordal
Nagy
Vendel A kancsó körbe jár című versét elmondja Mátyás
Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=eeHWBXH-MS4
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 08.
A VINCELLÉR...
A
vincellér
Ha felül a
Lovára
Kivágtat a
Kisbödői
Tanyára.
Ott
látja a
Béreseket
Henyélni
A csősz legényt
A fa
alatt
Heverni.
Hej csőszlegény
Kihajtlak
a
Határból
Béreseket
Elcsapom a
Tanyáról.
Hagyd el
gazda
Nagy meleg volt
Déltájban
Meghűsöltünk
Kicsinykét
az
Árnyékban.
Ezért hát most
Ne legyél oly
Goromba,
Friss
erővel
Indulunk a
Dologra.
Áldást
mondunk
Pincehideg
Borodra.
2012
Megjegyzés: Csárdás.
A VINCELLÉR IGAZSÁGA
NÉPI BÖLCSELETEK
Útból,
kútból,
senkit
nem szabad
kizárni.
A tartós
barátság titka,
a pontos elszámolás,
semmi más.
Csak
nyugalom,
ez az élet nyitja,
a hosszú élet ritka.
A szőlő a
hajlott derekat szereti,
a gazda a bornak hódol,
jön az idő a
rosseb sarokból.
2019. január 10.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 09.
HÁTSÓ CÍMKÉRE
Mindenképpen
bor lesz
A mustból,
Ha az erőt beleszorítja
A dongára
feszülő
Hordóabrincsa.
A szekszárdi
dombvidék
Sugárzó melegét.
Bíboros színét,
Bársonyos ízét
A
Napfény tüzét
Töltöttük bele,
Ebbe az üvegbe.
Jóska
bátyám
Nem sajnálja
A borát,
Megkínálja
Jó
borivó
Barátját.
Az Isten
Tartsa meg
A szokását.
2012
Megjegyzés: Hat éve elhunyt testvérem emlékére.
Nagy
Vendel Hátsó címkére című versét elmondja Mátyás
Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=LNw2X9x4HPo
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 10.
CSORDUL A KADARKA
Csordul a
Kadarka,
szálljon az ének,
mindenki azt kapja,
amit
kiérdemlett.
Folyik a
tüzes bor,
leöblíti a port,
hordó abrincsával
szorítja a
kort.
Csorduljon
hordók leve,
és szálljon a dal vele,
aztán legyen az,
ahogy
ő akarja.
Öreg fák közt
zsolozsmázó
rongyruhájú remete,
csurgó hideg vizén
él,
barlangok bölcseletén.
Nos
hát valakinek
el kell hintenie
az igazság felének a
felét,
sokszor már az is elég.
Derekán
a kötél,
hármas csomójával,
elűzi a rossz bajt,
mindig
kordában tart.
Csorog a hegy
vére,
bíborszín lopóból,
bölcsességet áraszt
mindenkor az
óbor.
Csurgásig
töltjük
ezüstös kupánkat,
köszöntjük véle
csodaszép
Hazánkat.
2018. november 24.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 11.
KADARKA DICSÉRETE
Ideje van
most a nemes italnak,
hamarvást mutatja magát,
vállára teríti
bíborpalástját,
fejedelmek, pápák maguknak hozatják,
asztalukhoz
invitálják,
a szekszárdi Kadarkát.
Emeli fényét a
mulatságnak,
s rangját ivójának,
a díszes társaságnak.
Koronája
ül a bornak,
kristálypohárra rásimul,
felrémlik gyémántkorong
csiszolta,
míves alakja.
Gyöngykoszorú övezi
s hűsítő
harmat.
Csillámlik benne
a gyertya fénye,
rávetül sugára
a
becses üvegre.
Címkén büszkélkedik
a nemes nedű neve,
elárulja
nevét,
annak, ki művelte.
Ez kerülhet hátsó címkére...
Mindenképpen
bor lesz
a mustból,
ha az erőt beleszorítja
a dongára
feszülő
hordóabrincsa.
Koppan az akona.
A szekszárdi
dombvidék
Sugárzó melegét,
bíboros színét,
bársonyos ízét,
a
Napfény tüzét
töltöttük bele,
ebbe az üvegbe.
A pince
mélye
szomjazó vendégre vár,
cefreszagot áraszt
a löszfalba
vájt pinceszáj.
Mámoros muslincák
bódult dala száll.
Egymásnak
töltünk
mi jó barátok,
vidámabbnak látjuk
e cudar
világot.
Jóska bátyám
nem sajnálja a borát,
megkínálja
jó
borivó barátját,
az Isten tartsa meg
ezt a jó szokását.
Megjegyzés: A
szekszárdi szüret idején
Hátsó címkére
2017. augusztus 30.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 12.
MIKOR MENTEM...
Mikor mentem
a borospince felé
Még az üvegek is sírtak
Udvaromban
bánatukban
Az ecetfák is kinyíltak.
Nem vagyok én
részeg csak boros
Nem keskeny az utca csak szoros
Nem tántorgom
csak a lépést cifrázom
Ez nékem egy régi szokásom
Cserepes a
házunk teteje
Cseréppel van a köcsögfa tele
Kirakták a
fazekakat száradni
Melléjük a gazdát ki józanodni.
Piros
téglával van cifrázva a járda
Ha lenne babám nem volnék oly
árva
Nem járnék a sárban kopogós csizmában
Hervadt őszi rózsák
hullanak utánam
Sötétedik jön
az esti zápor
Messze hallik számról a fohászom.
Hogyha egyszer
leányeső esne
Énreám is hullhatna egy cseppje
2016. október 10.
Bordal
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 13.
ŐSZI MAGYAR SZÍNEK...
1.
Piros,
fehér rózsa,
Zöld, tövises szára.
A világ összes népe,
Járhat
csodájára.
2.
Zöld
dinnye héja,
Alatta fehér.
Belül a piros
Mi csodálatos.
3.
Szőlő
lombja zöld,
Az abrosz fehér.
Kancsóban a bor,
Ősi trikolor!
2019. október 01.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 13.
ŐSI MAGYAR SZÍNEK
1.
Piros,
fehér rózsa,
Zöld, tövises szára.
A világ összes népe,
Járhat
csodájára.
2.
Zöld a
dinnye héja,
Alatta fehér.
Belül a piros
Mi csodálatos.
3.
A lugas
lombja zöld,
Az asztal fehér.
Kancsóban óbor,
Ősi trikolor!
2019. október 02.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 14.
AZÉRT
BETEG...
RÍMFELIRAT A TANYA FALÁRA ÍRVA.....
Azért beteg
A
nagy vendi,
Búcsúztatván
Az Óévet,
Vizet adtak
Inni
neki,
A bor hazájában,
Saját tanyájában.
Ha bort adtak
Volna
neki,
Nem is ilyen
Duna vizet,
Mibe hal és
Béka
vizelt,
Ma is inna a nagy vendi.
Bort hoz elő,
Pince
mélyről,
Nem is vizet,
Az a vendég,
Aki fizet.
Ki nem
fizet,
Igyék vizet,
Hajnalán egy
Szép Újévnek.
Házigazda
Nem
sajnálja
A Kadárkát,
Isten tartsa
Jó szokását.
Éljen
soká
A barátság.
Szexárd 2018 Újév hajnalán
......
- A
szekszárdi bikavér
orvosságnál többet ér
aki issza hóttig él. -
2012
VARIÁCIÓK
RIGMUSOK
Az én
csizmám
Csikorgós, csikorgós.
Ingyen adta
A szatócs, a
szatócs.
Azért adta ingyér
A szatócs, a szatócs,
Mert a
csizmám
Csikorgós, csikorgós.
Az én csizmám
csikorog, csikorog,
A varga meg vigyorog, vigyorog.
A varga
azért vigyorog, vigyorog,
Mert a csizmám csikorog. csikorog.
Az én ágyam
nyikorog, nyikorog,
Az asztalos mosolyog, mosolyog.
Az asztalos
azért mosolyog, mosolyog,
Mert az ágyam nyikorog, nyikorog.
Az én kocsim
zireg-zörög,
A lószerszám csireg-csörög.
Nem hallom, hogy
csireg-csörög,
Mert a kocsim zireg-zörög.
2012
......
Állj meg
fiam,
zörög a sárhányó.
Mit mond?
Állj meg fiam,
Zörög a
sárhányó.
Mit kiabál?
Nem értem,
Mert zörög a sárhányó.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 15.
FRÖCCS
NAGY
VENDEL DALA.
Pinceszeren,
amikor már senki nem tudja a szöveget, de énekelni szeretne.
A
Falu végén faragnak az ácsok... dallamára.
Láttál-e már
vízben buborékot?
Láttál reggel vízben buborékot?
Ha nem láttál
vízben buborékot,
Látsz majd este vízben buborékot.
A változatosság jegyében, új variáció jön elő.
Láttál-e már
borban buborékot?
Láttál reggel borban buborékot?
Ha nem láttál
borban buborékot,
Látsz majd este borban buborékot.
FRÖCCS.
......
SPRITCZER
A
szódavíz,
az csak habzóvíz,
de a babám,
ő Bor is.
Ki a
borba vizet tesz,
más gaztettre is képes.
Megöli apját,
anyját,
hogy részt vehessen az
árvák vacsoráján.
2019 október 04.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 16.
MELYIK ÚTON...
Melyik
úton
Kéne haza menni?
Mikor jöttem,
Nem volt itten
ennyi.
Elidőztem
Kicsinyt a tanyában,
Estefelé
Kialudt a
lámpa.
Dűlőúton
Jöttem a tanyára,
Belenéztem
Kissé a
pohárba
Esteledve
Elfogott a honvágy,
Elindulnék
Hazafelé
hozzád.
Melyik úton
Kéne elindulni,
Valahogyan
Haza kéne
jutni.
A sarkcsillag
Visz az éjszakába,
Pislákol a
Halvány
Hold sugára.
Fény dereng a
Falu határában,
Valahol
Világít
egy lámpa.
Utat mutat
Babám ablakába.
Józanító
Hűvös
éjszakába.
2014 szeptember 30.
Andalgó
Nagy
Vendel Melyik úton című versét elmondja Mátyás
Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=oNefNF-rtc0
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 17.
MÁRTON NAPJÁN
Márton napi
vigalom
Liba van az asztalon.
Márton bátyám siratja,
Torkát
borral locsolja.
Márton bátyám
Olyan legény
Feszül hasán
A
melles kötény
Fénylő bársony
Az ülepén
Pohár bor,
kötény, cájg nadrág
mindenik erőt ád...
Márton
napján
Libát eszik
Kóstolgatja új borát
Megkínálja jó
borivó
Barátját
Az Isten tartsa meg a
Szokását.
Gondolataiba
mélyedve
nevén elmélkedve
maga előtt látja
a római
katonát,
védi a kolóniát,
ki a koldusnak
alamizsnát ád
s
kettévágva köpönyegét
felruházza a mezítelent
meztelen voltam s felruháztál
Jézust
követvén
ez a hitvallás
a püspökség nehézkes bajaitól
tartva
ólban bújik el
a hívságtól félve.
libák árultak
el
hangos harsogással
alárendelted életed
a hithű világnak
s
egyházának.
utánad lohol
ezerhétszáz éved,
a hit, s a
remény.
a masinán fől
már
a nyakleves, s a ludaskása,
punya sül a remben,
libasült
illata árad a légben,
asztalon áll a jóféle kadárka
vidám
vendégre várva.
Fehér abrosz, vörösbor
mindjárt rám kerül a
sor.
csak egy liter kadárka kell
hogy az ember ne törődjön
semmivel.
2016. 11. 11.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 18.
AKI SZESZT
ISZIK...
SZILVESZTERI KESERGŐ RIGMUSOK
aki szeszt
iszik,
az ördögök a pokolra viszik.
aki nem iszik,
őt meg
utána viszik.
aki sok bort
iszik
hamarosan meghal,
májnagyobbodásban.
aki nem iszik,
ő
is,
májzsugorban.
akkor miért nem iszol?
ha játsszák a
himnuszt
haptákba állok éjfélkor
várom olyankor,
hátha
valaki megcsókol.
pezsgő pukkan kint a hóban
éjfélt ütnek a
toronyban
a harangok.
még jó hogy mást nem.
ekkor még
nincs nagy baj,
csak holnapra jön a macskajaj
aki
szódavizet iszik
más gaztettre is képes
de van ami felvidít,
a
szódavíz csak szódavíz,
a szobalány az Boris.
hatvan év után
már
nem tagadok meg magamtól semmit.
ha lefekszem, nyugtalanul
alszom,
akár a bohémek,
eszembe jut mit kéne még tenni,
s
felkelek az ágyból kissé megpihenni.
gondolatimba néha
belerévedek,
holnapra új évre ébredek.
nincs a nap
alatt
semmiféle új,
csak annyit mondhatok,
boldogulj....
2018. 12. 31.
A
vers hangos linkje:
https://www.youtube.com/watch?v=XSs1cyEuws4&t=8s
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 19.
AZ ÚT SZÉLÉN DÜLÖNGÉL A JEGENYEFA
/Jóska bátyám nótája/
Az út
szélén
Dülöngél a
Jegenyefa,
Én is csak úgy
Imbolyogva
Járok
rajta.
Elverte az
Őszi zápor
Az út porát,
Megkóstoltuk
Jóska
bátyám
Kisbödői
Kadárkáját.
Jóska bátyám
Nem sajnálja
A
borát.
Megkínálja
Jó borivó
Hű barátját.
Megcsapol
ő
Minden hordót,
Megkóstoltat
Minden óbort,
Haragszik
ha
Megkoppantod
Hordójának
A dongáját,
Utána
meg
Visszaüti
Az akonát.
Az Isten tartsa meg
A jó
szokását.
Viruljon ki orrán
Piros borvirág,
Hallgassa
sokáig
Muslincák dalát,
Borászok körének
Legszebbik madarát.
2019. október 10.
BORDAL
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 20.
A KELLEMESEN ALKOHOLIZÁLÓ GYEREK DALA
A boros
gyerek
Sosem kesereg,
Ott a keze,
Nagy a feje
Fogja
eleget.
Lesi a
postást,
Hozza a nyugdíját?
Örömében
Szétrúgja a
Kocsma
oldalát.
Mindig másról
beszél,
Leplezve zavarát,
Hogyha a csapos
Kéri a bor árát.
2019. október 14.
Megjegyzés: Humoros bordal.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 21.
HA KIMEGYEK A TANYÁRA
Ha kimegyek
A
tanyára
Ránézek egy
Diófára.
Öregapám
Diófája.
Én
vagyok az
Unokája.
Eszembe
jut
Régmúlt fénye,
Elhervasztott
Dicsősége.
Vastag
törzse,
Vastag ága.
Elbír-e már
Valahára?
Jó a fája
Jó
diója.
Elég lesz egy
Koporsóra.
Pince
mélye
Bú oltója,
Csapra verve
Bölcs hordója.
Zöld
kancsóban
Vörös óbor
Felejteti
Minden bajom.
Nagy fa
alatt
Asztal maraszt,
Kiürítem
A poharat.
Gyorsan
múló
Vélt fájdalom,
Messzire száll
Vidám dalom.
Eszembe
jut
Vársz rám nagyon,
Rád gondolok
Kisangyalom.
2012
Megjegyzés: Hallgató.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 22.
JÁNOSÁLDÁS
Búcsúzóul
koccintsunk pohárt
Így szüret után,
Kedves
egészségetekre.
Köszönjük, hogy eljöttetek,
Sokat
segítettetek,
Isten Veletek,
Legyetek szépek, és kövérek,
És
egészségesek,
Máskor is jöhettek,
Ha jöttök lesztek,
Ha
hoztok esztek.
Igyatok, egyetek,
Minket is szeressetek,
Semmit
nem ígérhetek.
Jót ne halljunk felőletek,
Ha messzire
mentek,
Mert a jó mindig gyanús.
Örömmel elviseljük,
Ha
nektek sem
Minden sikerül.
Legyetek
bátran
Jobbak mint az átlag,
Jövőre is várlak
Szívvel
titeket,
Egy demizson bort
Azért még vigyetek.
Otthon se
igyatok
Sohasem vizet.
2012
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 23.
JÉGTÖRŐ MÁTYÁS
Indultunk a
tanyára
Borozni serényen,
E jeles napon italozni
Tükörjégen.
Siet Mátyás
is
Jeget törni,
Nincs még berúgva,
Nézzék meg egy óra múlva.
Mátyás
bátyám
Száját tátván
Nem sajnálja
A borát,
Megkínálja
Jó
borivó
Barátját,
Az Isten tartsa meg
A szokását.
Mátyás
bátyám
Kínálgatja új borát,
Melléje borkorcsolyát,
Töpörtyűs
pogácsát,
S hogy leplezze zavarát,
Zsebrevágta, elővette
párszor
Présháza pincekulcsát.
Bordal
2019. október 30.
SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 24.
RÁTALÁLTAM AZ
ÚTRA
DAL
Rátaláltam az
útra,
ami haza vezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon
legyek.
Mikor reggel
jöttem,
nem volt itten ennyi,
leülök egy kőre,
kissé
megpihenni.
Három út van
előttem,
negyedikre lépek,
fejtetőre állnak
délibábos képek.
Pince mélyén
ittunk
Bíborszín borokat,
Mámoros muslincák
Danoltak
dalokat.
Fehér borok
íze
Elűzte a borút,
Pezsgő gyöngysor vet rá
Aranyos
koszorút.
Elfáradt az
óév,
Messze lemaradt,
A fürge új esztendő,
Előre szaladt.
2019. január 25.
Utóhang olvasóimnak, a huszadik, jubileumi könyvem végén.
BARÁTAIM ÉS EGYÉB EMBERFAJTÁK
NAGY VENDEL
Szatirikus,
önironikus, somolygó
ja és demokrati kus...
Jajj, ezt mindig elfelejtem...
Biztosan
ismeritek a mondást,
nincs szüksége ellenségre annak,
kit
körbevesz a tág rokonság,
és néhány jóbarát,
kik mindenáron
segíteni akarnák.
kritikusaimról nem is beszélve,
kik asztal
körül kergetnének.
a pokolba vezető út is
gyémánttal van
kikövezve,
legyél karddal felövezve.
némelyek jóindulatilag
mondják a nevemet,
II. Oroszlánszagú Vendel
no, affene
egye.
Vak Bottyán után szabadon,
Vak Vendi.
Vendi magyarul
férfi név,
Wendy angolul női név lehet.
Wen ti a Kínai
nevem,
ami kérdést jelent.
találó név mivel verseimben sok
kérdést teszek fel,
várva a feleleteket.
van ki képet festett
rólam,
olajjal vászonra kenve,
az Isten áldja meg
érte,
könyvemnek lettem borító fedele.
azóta rézdróton
lógok
a falon felakasztva,
egy kékfejű szegen,
bekeretezve,
ettől
talán többet érdemelne.
felakasztásomnak még
nincs itt az
ideje.
volna ki rólam szobrot faragna,
feltuszakolna egy
talapzatra,
nehezéknek az alapzatra.
fa alatt
pózolnék,
lomboktól óvottan,
beleolvadva a bronzba,
neki
legyen mondva...
mint egy ismeretlen mellszobra.
bronz fénye
csillan
a nyugalmas térbe,
megadóznék érte.
Isten adjon
nektek ezerszer annyit,
nekem meg kétezerszer.
irigységre
önzéssel vetekszem.
hében, és hóban
vállamra madarak
szállnának,
enyhelyt keresve,
végre megnyugodnának,
nem
vállaltam be,
galamb tojna a fejemre.
azt mondaná
búgva,
megölték szegénykét,
megölték szegénykét.
magamféle
kapkodhatná a fejét.
sok van mit elértem,
könyveim állnak
sorba,
felrakva valós
és elképzelt polcra.
nincs szükségem
idegen tollakra.
lemezem harsog a gépen,
verseim sok jóbarát
mondja,
vagy csupán olvassa,
köszönet érte,
lelkük
rajta.
fotóim, videóim
láthatóak ha hagyom,
riportjaim
hangoznak el,
sugározzák a rádiók,
földrészeken át hallik a
hangom,
fennhangon mondva,
ne legyen igaza a kritikusoknak,
egy
szoborért nem kockáztatnék.
Szekszárd, 2019. november 01.
VÉGE, ENDE, KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ