Ötvenéves a pedagógusképzés a Nyíregyházi Főiskolán
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A rektor köszöntője
Ötvenéves a pedagógusképzés a főiskolán
Pornói Imre: Az általános iskolai pedagógusképzés oktatáspolitikai meggondolásai
Brezsnyánszky László: A főiskola első évei és képzési sajátosságai
Kissné Rusvai Julianna - Bicsák Zsanett Ágnes: Adalékok a nyíregyházi Tanárképző Főiskola és a Tanítóképző Intézet fúziójához
Bicsák Zsanett Ágnes: Óvónőképzés a nyíregyházi főiskolán
Bicsák Zsanett Ágnes – Kissné Rusvai Julianna: A főiskola névválasztása
Vincze Tamás: A nyíregyházi főiskola oktatói az intézmény működésének első évtizedében
Vincze Tamás: A nyíregyházi főiskola pedagógiatanárai és az intézményben folyó neveléstudományi kutatások az első évtizedben
Brezsnyánszky László – Kissné Rusvai Julianna: A pedagógusképzés változásai a főiskolán
Brezsnyánszky László – Vincze Tamás: Pedagógia szak a főiskolán. Szak, amely a pedagógusmesterség kiterjesztett szaktudására épül
Holik Ildikó: Pedagógusképzés a Nyíregyházi Főiskolán a statisztikák tükrében
Mellékletek
Előszó
Nyíregyháza, az 1803 és 1824 között örökváltságot tett s az 1800-as évek végére megyeszékhellyé előlépett város folyamatos anyagi gyarapodása mellett már a 19-20. század fordulója előtt nagy fi gyelmet fordított kultúrájának fejlesztésére. A gazdasági és infrastrukturális előrelépések mellett a város és az azt övező tanyavilág polgárainak a szellemi felemelkedés érdekében kifejtett cselekedetei a város és környezete hosszabb távú jövőképét szolgálták, pontosan tudva, hogy az elért értékek csak a magas szintű kultúra révén, azok folyamatos fejlesztésével tarthatók meg és erősíthetők tovább.
Bessenyei Györgyöt e gondolkodás jegyében választotta szellemi megújulásának jelképéül, és szerette mind inkább a magáévá a város (noha nincs bizonyíték, hogy valaha belépett volna a területére); és tette meg a Tiszabercelen született és Mária Terézia udvarában a magyar felvilágosodás elindítójává nőtt gondolkodót a megyeszékhely és környezete kulturális törekvéseinek fókuszává. A Bessenyei- kör, majd a Bessenyei Társaság ezt az akaratot volt hivatva szolgálni, ezért kerültek Bessenyei hamvai is, 1940- ben Nyíregyházára, és ezért vette fel a fi lozófus nevét 1972-ben az 1962-ben alapított Tanárképző Főiskola, a mai (2000- ben integrációval létrejött) Nyíregyházi Főiskola egyik jogelődje is. Bessenyei nevének a zászlóra tűzésével a fiatal város a képzés, a tudás, a kreativitás, a tudomány és a művészet integráns fejlesztése s nemzeti programja egyik első magyarországi képviselőjének örökségét emelte föl példaként. S ezzel a szellemi gesztusával egyértelműen ennek az örökségnek a továbbvitelére, a legmagasabb szintű vállalására szavazott. Bessenyei György az Akadémia elődjének, a Tudós Társaságnak a programjával, a magyar nyelv fejlesztésének igényével, a műveltség kiterjesztésének szándékával nagyszabásúan fejezte ki azokat a szellemi törekvéseket, amelyeket város, önmaga szintjén, felemelt, s amelyeket azok ápolásában és szétsugárzásában intellektuális programjának szabott, és aminek jelentős részét adta az oktatás fejlesztése is.
A közoktatásnak és az ezt végző szakembereknek a képzése a történelem folyamán különösen kiemelt szerepe lett e küldetésnek, az országnak abban a szögletében, amelyet századokon analfabétizmus, tudatlanságból és szegénységből fakadó betegségek, járványok sújtottak, és amelyek szinte belső gyarmattá fokozták le, a jelentős szellemi örökség ellenére is (Kölcsey, Krúdy, Móricz és mások) a megyét. A közoktatás nyíregyházi fejlesztése mellett ezért indult el már 1847- ben a városban a tanítóképzés, majd került ide 1961-ben a Tanárképző Főiskola, amely később egybeolvadva a tanítóképzést végző intézménnyel, immár 50 éve gondozza a szűkebb és tágabb régió számára a pedagógusképzés különböző szintű folyamatait: óvodapedagógusok, tanítók, általános és középiskolai tanárok nemzedékeit bocsátva ki falai közül. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola, majd az integrált Nyíregyházi Főiskola valódi történelmi küldetést teljesített mintegy félszázezer pedagógus útra bocsátásával. Mindezzel az intézmény, különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéért, de a környező területek képzésének emeléséért is történelmi léptékű erőfeszítéseket tett, jelentősen megváltoztatva, erősebbé téve a keleti ország-perem szellemi fejlettségét, elevenebbé intellektuális térképét. E nemzetszolgálat jelentősége és értelme nem csökkent az időben, a feladat elemi vonásait ma is hasonló elvek jelölik ki, mint amelyeket elődeink szabtak.
A nagyobb időszakaszokban történő emberi teljesítményekre, eredményekre emlékezve szobrot, emlékoszlopot, táblát szoktak avatni mementóként. Ez a könyv – e funkciókat is magában foglalva – a tudományos feldolgozás eszközeivel monografi kus gyűjtemény révén állít emléket az 50 éves nyíregyházi pedagógusképzésnek. Tisztelet a könyvben szereplő elődöknek és kortársaknak az alkotó munka 50 évéért, és köszönet a szerzőknek és a szerkesztőknek is a szintetizáló nagy alkotásért.
A könyv az eredmények, folyamatok, a jelentős személyiségek munkáinak tudományos elemzése és felmutatása mellett ugyanakkor egy hatalmas, szimbolikus kézszorítást is kifejez. A múlt nemzedékeinek részéről a jövő pedagógiai szakembereinek szóló példát és üzenetet hitből, erőből, tudásból. A pedagógus- képzésben ma Szabolcsban, Szatmárban, Beregben – s az egész országban – dolgozók s a könyv szerzői részéről pedig az üzenet megértését, a modell szépségének, társadalmi szerepének új tudatosítását. Azért, hogy minél magasabb szinten őrizhessük tovább Bessenyei György Európára figyelő tekintetét, teljesítményét, az ország művelődését a nemzeti jövőkép legfontosabb meghatározójának gondoló arcát.
Hasznos elmélyülést, az ismeretek gyarapodását és a hozzájuk kötődő érzések és emlékek kiteljesedését is kívánom a könyv minden olvasójának!
Nyíregyháza, 2013. október 20.
Jánosi Zoltán