Több hónapos előtanulmány és előkészítés után 1958 őszén az Állami Gorkij Könyvtárban kísérleteket kezdtünk a Hollerith-rendszerű lyukkártyás módszer könyvtári alkalmazására. A kísérletekhez biztatást adott Kőhalmi Béla elvtársnak a Magyar Könyvszemlében megjelent cikke.

A kísérletek az állomány regisztrálására irányultak. Azért választottuk a gépi feldolgozású lyukkártyát, mert több tízezer kártya feldolgozása, rendszerezése géppel már gazdaságosabb, mint a kézi válogatású peremlyukasztásos módszerrel. (Az olvasók adatainak és érdeklődési körének feldolgozására - mert ott csupán néhány ezer kártyáról van szó - kézi válogatású peremlyukasztásos módszert vezettünk be 1959. január 1-én.)

A kísérletek során eredeti elképzelésünk módosult, és a Hollerith-féle módszert kiegészítettük a kártyákra gépelt címfelvételek fényképezésével. A kártyák fényképezése a Hollerith-rendezéstől egyébként teljesen elválasztható és önmagában is célszerű megoldás. (Ilyen kísérleteket is végeztünk. Ezzel a módszerrel készült 1958-ban a könyvtár kötet alakú folyóirat-katalógusa, 1959 őszén pedig a duplum könyvek jegyzéke.)

...

A nyomtatott katalógusok eddigi technikája lassú és drága volt. A nyomtatott katalógusok, mire megjelentek, részben már el is avultak, és az újabb, bővített kiadásnál meg kellett ismételni minden korábbi nyomdai munkát.

A leírandó módszer lényegesen gyorsabb és olcsóbb az eddig használatosaknál.