---

Tartalom

Előszó
Bevezető

Heilauf Zsuzsanna - Pápai Tamás László: Pestszentlőrinc és Soroksárpéteri története 1914-1920
  Az első világháború előtt
  A két pisztolylövéstől az első puskalövésig
  Háborús évek
  Háború és béke között

Pápai Tamás László: Hátország frontvonalban - Katonák Pestszentlőrincen
  Helyőrség és kiképzőhely
  A nagy háború marketingje
  Három katona története

Pápai Tamás László:
Gyárak a hadsereg szolgálatában - Haditermelés Pestszentlőrincen
  Ipari körkép
  Hadianyaggyártás 1. A Lipták-gyár
  Hadianyaggyártás 2. A Magyar Lőszergyár Rt.
  Hadifoglyok Pestszentlőrincen
  "Jegyezzünk hadikölcsönt!"

Dokumentumok
  I. A Magyar Lőszergyár Rt. gyárának leírása (1916)
  II. Wimmerth Béla: Historia Domus (1914-1920)

Irodalomjegyzék
Képek forrása
Tartalomjegyzék

---

Bevezető

1914. június 28-án Szarajevóban meggyilkolták az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot. A trónörökös halála a mi településeink közvéleményét is felbolydította. A Pestszentlőrincen és Soroksárpéterin élők ugyan érezték az esemény súlyát, de valószínűleg többségükben fel sem merült, hogy ez a konfliktus világméretűre szélesedik. Hogy az első világháború nemcsak a következő hat évet határozza majd meg, hanem gyökeresen és hosszú távon változtatja meg világukat, hétköznapjaikat, sorsukat.

Nagyon távoli, 100 évvel ezelőtti múltunkba lépünk vissza. Pestszentlőrinc és Pestszentimre, Budapest XVIII. kerületének elődtelepülései a főváros környéki, elsősorban az ipari fejlődés nyomán megszülető, falusias jellegű "kertvárosok" csoportjába tartoztak. A háború kirobbanásakor Pestszentlőrinc nagyközség önállóságának első éveit élte, az akkor még Soroksárpéterinek nevezett Pestszentimre lakóközössége pedig épphogy megtette az első lépéseket a községgé válás felé.

E hátországi helyszíneken is sok minden gyökeresen megváltozott. A férfiak jelentős része hadba vonult, a nők munkába álltak, a háború meghatározta a hétköznapokat, befolyásolta a közellátást és a közszolgáltatásokat. 1910 és 1920 között mindkét település lakosságszáma jelentősen emelkedett, elsősorban a hadiipari konjunktúrának köszönhetően, amely Pestszentlőrinc gyártelepeinek számát és méretét is növelte. A két településre frissen beköltözött családok közösséggé formálódását segítette a nap mint nap megélt szolidaritás, a jótékonysági akciók. Soroksárpéterin a reformátusok alakítottak fiókegyházat, Pestszentlőrincen pedig önállóvá vált a katolikus egyházközség.

A településfejlesztés kettős képet mutat. A háború miatt még a tervezett beruházások is nagyrészt elmaradtak. Ám Soroksárpéterin végre két óvodát szerveztek (ez a nők munkábaállása miatt kiemelt jelentőségű volt), és egy teljes emelettel bővítették a legnagyobb iskolaépületet Pestszentlőrincen. Utóbbi település a háború kitörése után helyőrségi állomássá, kiképzőhellyé vált, sőt területén vezették keresztül a főváros védelmére kiépített sáncrendszert. Így folyamatosan és nagy számban volt jelen a katonaság.

Településtörténeti irodalmunkban már az 1940-es évek óta megemlékeznek a helytörténészek az első világháborús időszakról. A legátfogóbb munka Pestszentlőrinc első világháborús történetének önálló feldolgozása, Téglás-Hajós Éva 2002-ben megjelent tanulmánya. A pestszentimreiek háborús történetéről pedig Pándy Tamás írt, legutóbb egy 2014-ben megjelenő kiállítási füzetben.

Miben adhat mégi újat e kiadvány? A most közölt három tanulmány átfogó képet nyújt a két település 1914 és 1920 közötti történetéről és mindennapjairól. Szól a helyben állomásozó katonaságról, a háborús propaganda nagyon is helyi megjelenéséről az utca elnevezésekben és néhány háborús képeslapon.

A sok száz katonasorsból három, egyszerre tipikus, mégis egyéni történetet ismerhet meg az olvasó. A katonacsalád fiáról, aki orosz feleséggel tért haza a fogságból, a kalandvágyó iparosról, aki előbb civilként járta be Európát, majd katonaként a Monarchia minden fontosabb hadszínterét. Ők a szerencsések közé tartoztak, a háború végeztével még hosszú, boldog élet várt rájuk. A katonatiszt moziigazgató lett, az asztalos pedig talán éppen a kalandokat megelégelve egyetlen munkahelyen dolgozott nyugdíjba vonulásáig. A harmadik katona alakján keresztül azoknak az elfeledett hősöknek állítunk emléket, akik a harctereken lelték halálukat.

A modern háborúhoz hozzátartozik a hadsereg szolgálatába állított gyáripar. Pestszentlőrincről a Kispesti Textilgyár és a Lipták került a legnagyobb hadiszállítók közé. Sőt 1916-ban új hadiipari gyárat alapítottak a mai Havanna- lakótelep helyén, ez volt a Magyar Lőszergyár. A konjunktúra nemcsak a lőrincieknek adott munkát. A szomszédos Soroksárpéteri lakosai is nagy számban dolgoztak itt. Éppen ezért a lőrinci hadiipari termelés részletes feldolgozása is önálló tanulmányt kapott, amelynek különösen fontos eleme a Lipták-gyár és a lőszergyár kapcsolatának tisztázása, levéltári dokumentumok alapján.

A kötet utolsó fejezete egy rövidebb és egy hosszabb forrásközlés. A rövidebb - a lőszergyári műszaki leírás - mindenki számára érthetően mutatja be az itt folyó tevékenységet.

A hosszabb - a kiadvány közel felét elfoglaló -, páratlan helytörténeti dokumentum részletes és olvasmányos krónika Wimmerth (Vereczkey) Béla, Pestszentlőrinc első katolikus papja tollából. Őt büszkén valljuk szerzőtársunknak. Jelen kötet kiadásának fő mozgatórugója éppen az volt, hogy ennek a kéziratnak (Historia Domus) az 1914-1920 közötti része ne csak rövid idézetek formájában, hanem egészében váljon hozzáférhetővé.

Mindkét forrásközlést alaposan lábjegyzeteltük, ezzel segítve a mai olvasót. Köszönjük a Mária Szeplőtelen Szíve Főplébániának, Szabó József László plébánosnak, hogy hozzájárult Wimmerth Béla kéziratának közléséhez és dr. Téglás Tivadarnak, hogy helytörténeti kutatásai során megtalálta ezt a szöveget, és felismerte jelentőségét. Természetesen a kötet tanulmányaiban is idézünk kisebb részeket Wimmerthtől, de mindenkit arra biztatok, olvassa el egyben is az írást.

Az esemény- és helytörténeti szakirodalom mellett hiánypótló forrásanyagot nyújtott a korabeli sajtó. A helyi újságok ekkor Soroksárpéterin, Kispesten és Pestszentlőrincen csak szórványosan jelentek meg. A Soroksárpéteri-i Közlöny és a Kispest-Szentlőrinczi Lapok rögtön a háború kezdetén - az újságírók bevonulása miatt - megszűnt. Később a papírhiány miatt csak két rövid életű lappal találkozhatunk: a Kispest- Szentlőrincz 1914 decembere és 1915 októbere, a Pestszentlőrinci Lapok pedig 1918 februárja és júniusa között jelent meg.

Ezeken kívül az 1914 és 1920 közötti időszakról - miként az akkori polgárok - mi is az országos sajtóból tájékozódhattunk. Így felhasználtuk a Budapesti Hírlap, a Népszava, a Pesti Hírlap és a Pesti Napló helyi vonatkozású cikkeit is. Az ipari folyamatok megértéséhez nagy segítséget nyújtottak a Központi Értesítő lapszámai, ahol a cégalakulásokat és átalakulásokat közölték. A szociális helyzetről a sajtóanyagok mellett már a korszakban is készültek kiadványok.

A Hadtörténelmi Levéltárban és a Budapest Főváros Levéltárában őrzött anyagok (előbbiben a sáncrendszer leírása, utóbbiban a soroksári képviselőtestület jegyzőkönyvei, építési tervek, pestszentlőrinci községi iratok) mellett sikerült olyan, a helytörténeti kutatásban elengedhetetlen forrásokat is bevonni, mint a helyi anyakönyvek vagy a Tomory Lajos Múzeumban őrzött építési és házszámjegyzékek.

A kiadvány további fontos feladata, hogy a korszak helyi képi forrásait is bemutassa, nem csak illusztratív jelleggel. A saját fotó- és dokumentumarchívumunk mellett a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum fotóarchívumainak anyagából, a BFL tervrajzgyűjteményéből, a Fortepan weboldalról és Sváb Ferenc családi fotóalbumából válogattunk.

Pápai Tamás László több forrásőrző intézményre és forrástípusra is kiterjedő részletes kutatást végzett a kötethez. Az összegyűjtött, de terjedelmi okokból kimaradó anyag részben elérhető a Tomory Lajos Múzeum honlapján: www.muzeum18ker.hu.

Heilauf Zsuzsanna
szerkesztő

---