---

Tartalom

Előszó
Hermányos Mária Gyökerek című verskötetéhez

Hangképek

eSZ
  Szisszenő szösszenet
  Szét
  Szal
  Szál
  Szak
  Szám
  Szép
  Szer
  Szikes
  Szín szív
  Szem
  Feszítve
  Szel
  Szúr
  Szörny

I Í
  Igéző
  Ideg
  Ima
  Indító
  Illik
  Csitt
  Ige
  Hi-ány
  Í-kincs
  Ínség
  Ír-rí
  Mit mível az i?
  Íj
  Íz

eJ
  Ajjaj
  Jövő
  Jó
  Jel
  Kajla
  Jár

eT
  Tér-tár-tart
  Tám
  Teremtő
  Test
  Táj
  Tan
  Tol
  Tarló tárló
  Tény
  Tűnődés
  Tőtömb
  Tiszta Tisza
  Tündér
  Tap

eD
  Ded
  Döme
  Dics
  Dörgő
  Dúl
  Dévaj Déva
  Dél
  Oldd dolgod!
  Dere-dara
  Ad
  Éled
  Kód

eGy
  Mind egy
  Agy-ügy
  Gyár
  Magyar vagy
  Gyűlés
  Gyógy
  Gyöngy
  Vágy
  Angyal

eZS
  Gúzs
  Zsong

eC
  Cic
  Cuki ciki
  Icipici
  Cin
  Góc gombóc
  Vicc

A
  Az agy
  Al
  Apa
  Aba-anya
  Alma
  Ar arca

Á
  Á-bele
  Ág
  Álság
  Áll
  Ár
  Ármány
  Gát

eM
  Mag
  Mama
  Meder mese
  Marina
  Méh
  Mohó mammogó
  Mím
  Mord
  Em

eP
  Pihe
  Pendítő
  Pép
  Pohos
  Púp
  Piri
  Por
  Pippes képek
  Képtelen perpatvar
  Pót

Ü Ű
  Üdv
  Ül
  Űr
  Üt
  Ügy
  Ürügy
  Űz
  Tütű!
  Üveg
  Üzenünk
  Mű

aK
  Konok
  Kodunk
  Tök gyök
  Csütörtök
  Tik-takk
  Sok akasztó ék

eR
  Rész
  Forgó
  Rend
  Rém rom
  Rőzsevers
  Arány

eCS
  Karácsonyi csoda
  Csí csínja-bínja
  Incsi csi
  Cserregő
  Csömöri kocsi
  Csálé csacsogó
  Csúfoló pancs
  Csátécsokor

eZ
  Zár
  Zizi
  Zene
  Ez-az
  Zúgó zaj
  Zöld tűz
  Zok
  Gaz
  Gáz
  Zúz

eV
  Van
  Vezet
  Váz
  Vél-etlen
  Vas
  Vegy
  Vet-vesz
  Vén év
  Vég vén vény
  Ví
  Világ
  Vörös város
  Víz

U
  Unott
  Uccu
  Után
  Kukucs
  Fuss
  Uhogó

Ú
  Úr
  Új út
  Húz
  Nyúl
  Dúló bú
  Szú

eS
  Ság
  Se
  Sí
  Sár
  Sá-tán
  Hass
  Seb
  Sűrű sorok
  Savas

eG
  Gubózó
  Aggasztó gond
  Gömb
  Görgeteg
  Anyag
  Végleg
  Gúg
  Gágogó
  Függ
  Szúnyog

eL
  Lélek
  Létlánc
  Életfa
  Látó
  Ló
  Halál
  Múló
  Alku
  Lázálom
  Alsó lapok
  Ólomlovag
  Hull
  Nyúlkáló

eB
  Baba
  Bam
  Baj
  Bába
  Bal
  Bak
  Barabora
  Bel
  Berek
  Bor
  Bugy
  Béke
  Bibi
  Bír
  Bölcs
  Bő
  Burok
  Bolydult bolondság
  Borzongok

eTy
  Tyúk
  Tyű, de suttyó
  Tyúkhúr
  Fütty
  Lötty
  Pötty
  Kütyü
  Zutty

eK
  Kény
  Kénkín
  Kör
  Konok
  Kapkodó
  Kő
  Köz
  Képek
  Kel
  Kötő
  Kipikopp
  Kór-kor
  Költő
  Kül
  Kehes koma
  Kezes kéz
  Kucorgó
  Kéne
  Kocska
  Karakó kirakó

eN
  Nap
  Nedv
  Nőni
  Nem
  Nini
  Nász
  Ösztön
  Ong-ontó
  Halandó

eNY
  Nyár
  Ány-vény
  Anya
  Anyanyelv
  Nyal
  Nyau
  Nyomott
  Ványoló

E
  Emlékezem
  Erdő
  Ter-emt-ő
  Egy egész
  Elme
  Ellen
  Elég
  Elő
  Eskü
  Elem
  Ez

É
  Ég
  Ér
  Éh
  Él
  Bég
  Ékes ék
  Kévék

O
  Or
  Ott, hol
  Oszt
  Ok
  Folyton oldozz!

Ó
  Ódon
  Kór
  Óhaj
  Hó

Ö
  Öl
  Öt
  Ördög
  Föld
  Csönd
  Gyök
  Zömök
  Öböl
  Örömkörök

Ő
  Őrlő őr
  Ős
  Jövő
  Győző
  Szőlő

eH
  Ha-ng
  Hab
  Hála hala
  Hit hat
  Hetedhét határ
  Hold
  Hív
  Horog
  Hopp
  Hoz
  Hő

eLY
  Lyuk-hely
  Gomoly
  Terebély
  Mély tekintély
  Folyam
  Bolyhos bojt
  Gally
  Súly

eF
  Fény
  Fény felé
  Fa
  Fej
  Fagy
  Fázó
  Fecske
  Fáj
  Fekete
  Felnőttek
  Fél
  Fen
  Fi
  Fogócska
  Fő
  Fű
  Füst
  Forraló
  Férfi

Mi van a rovásunkon?
  Hangjaink kódoló jellege
  A rovásjel valódi jelkép
  A teremtés hangjai - egyszárú jelek
  Fizikai hatás a térben - kétszárú jelek
  Kapcsolati viszony - szögben záródó és metsző vonalak
  Érzelmi kapcsolat - íves vonalak, női minőség

Hangképversek

---

Előszó

Nem hasonlítom előd- vagy kortársi költők, képalkotó művészek és nyelvészek munkáihoz Hermányos Mária művét. Olyan egyedi műalkotást kap kezébe, aki ezt a könyvet akár a maga épülésére, akár megítélésre kézbe veszi, amilyennel csak nagyon ritkán találkozunk sokat és sokfélét termő civilizációnkban.

Egyedisége megdöbbentő erejű. Ezzel együtt rendkívül sokrétű, mint minden igaz műalkotás. Ezért itt csak főbb jegyeiből említek párat. Egyedisége joggal magyarázható az alkotó egyéniség összetettségéve, hiszen Hermányos Mária nem csak "főfoglalkozású" képzőművész, aki képes a teremtett világ csodálatos képeinek, színeinek, harmóniájának felfogására és visszaadására mind "saját" vizuális műalkotásaiban, mind Csömör települési közösségének lassan világhírű úrnapi virágszőnyegeiben.

Eddigi "mellékfoglalkozásában" olyan költő is egyben, aki érzékeny lélekkel tudja fogni anyanyelvünk legfinomabb zenei rezgéit, amelyek megragadására a nyelvészet máig nem lelt megfelelő eszközt. Ezért is lett a Magyar Anyanyelv- és Kultúratulajdonosok Közösségének (MAKK) egyik alapító tagja és vezetője a Magyar Ökoszociális Fórumon (MÖF) belül. Ő is vallja, hogy az anyanyelvét alkotva éltető emberhez méltatlan a "normatív" nyelvészeti kézivezérlés, a folytonos "nyelvhelyességi" ledurungolás. Anyanyelvünk és anyakultúránk legfőbb szellemi közjavaink. Ezek változatai és tulajdonosai iránt a tudomány részéről csupán a tisztelet és az illő kutatói figyelem fogadható el.

Mária ugyanakkor olyan különleges nőiség megtestesítője, melyet az "egyenjogú" - a férfival mindenben vetekedni akaró, férfiellenes - nők korában talán már érthetetlen "Máriás nőiség"-nek neveznem. Pedig az. A férfihoz rendelt, szakrális küldetését derűsen viselő, élettermő asszony, aki az Isten és embertársai iránti alázatból így ad leckét a feladatmulasztó férfinak is. Magába gyűjti és szétsugározza a Szépet, a Jó szelíd szolgálatában. Derűs nőiségének sok gyönyörű női vers a tanúja ebben a kötetben. Ilyen a "Mag" című képvers, amely úgy korkritika, hogy nem vádol, csak felmutat.

Hasonló versek tárháza a kötet, amelynek magtárába egy életen át - idén 60 éves - hordozta, gyűjtögette ezeket a nyelvi-kulturális tudás- magvakat. Élete számos más (magán- és közéleti) alkotásához hasonlóan női türelemmel és alázattal teremve meg őket is, pedig írók, költők figyelmeztették, hogy a művészi alkotás "nem ilyen". Noha nyelvészek óvták attól, hogy "így" fogja fel a nyelvet.

E "nem nyelvészi" nyelvversek, "nem költői" képalkotások egyedisége, művészi különössége épp abból ered, hogy Mária nem elsősorban saját énjére vagy az érvényesülés konformizmust elváró kapuőreire hallgatott, hanem a magasabb, az énen túli sugalmakra. A Teremtőre, aki a nyelvben sem alkotott fércművet, és magára a nyelvre, mert abban a nyelvi-kulturális kollektívum időtlen idői munkálnak.

"Nyelv" című verse mindent elmond ezekről a forrásokról. Aki költőietlenséggel vádolná, az mutasson a saját műveiből olyan erejű jelzős szerkezetet, mint ennek a versnek - amelyet legszívesebben egészben idéznék - a befejező jelzős szerkezete: a "mennyre nyíló bánya". Az anyanyelv valóban ez. Aki örököseként tényleg a mélyéig alászáll benne, az a mennyet találja: a Teremtőt, a természeti és az emberi végtelent térben és időben.

Ezért jelenik meg a MÖF Európai Kommunikációs Intézet (EKI) tájirodalmi sorozatában ez a kötet. Irodalom ez a javából, csak nem az anyanyelv-kifacsaró, agrammatikus, múlt és jövő nélküli, divatos fajtából, hanem az anyanyelvnek és anyakultúrának engedelmeskedőből. Abból, amelynek természetes változatossága a Kárpát-medencei nagyhaza kistáji teremtés-szeleteinek végtelen változatossága nélkül nem értelmezhető, s ezért a mégoly művelt, de az alkotáson kívülálló szerkesztő szikéjének se szolgáltatható ki.

Mindezekhez képest csak "mellékterméke" a kötetnek az a nyelvészeti vitairat, vagy inkább vallomás, amelyet a kötet végére illesztett Hermányos Mária. Nyelvészként se vitázom vele. Nem azért, mert esetleg mindenben igaza van. Azért, mert végre meg kell tanulni a mindentudó tudományoknak is megszívlelni azokat a megsejtéseket, anyanyelv- tulajdonosi megérzéseket, amelyeknek még a megfontolását, sőt létezési jogosultságát is elutasították és elutasítják máig a biztos tévutakon járók és halálos biztonsággal tévútra vezetők.

Mellékterméknek tűnhetnek a színes oldalak is, amelyeken egy-egy latin betűs versét mélységeket villódzó háttérbe helyezett rovásírással is megjeleníti a szerző. De az előzőhöz hasonlóan ez se mellékes része a kötetnek, hiszen az egészt idézi meg ismét a részben. Pontosan rímel ez a kötet szellemiségével, amely épp anyanyelvünk és anyakultúránk megtartó mélységeire figyelmeztet veszendő emberlétünk apokaliptikus útján. Ám nem vészt kiáltva, nem riasztva, sikoltva, hanem kincseinket mutatva, reményt, szeretetet ébresztve, embert és emberséget bátorítva ebben a feledékeny, tántorgó, kiútkereső világban.

Dr. Győri-Nagy Sándor PhD
nyelvész-, kultúrökológus ny. tszv. egyetemi docens
a Magyar Ökoszociális Fórum elnöke

Kiskunmajsa, 2016/2018

---