William Shakespeare színdarabját már évekkel korábban lefordítottam. A nyári napfordulón kezdtem el és a téli napfordulón fejeztem be a munkát. A fordítás - néhány fiókban eltöltött év után - alaposan átdolgozva 2019 telén kerül nyilvánosságra.

A darabot nem színházi felkérésre fordítottam le. "Mű- és szerzőkedvelő" fordítás volt, játék, elmerülni az angol és a magyar szövegben, jobban megismerni a színdarab mögött megbújó szerzőt. Vonzott a kihívás is, a korábbi fordítások után - de nem azok ellen vagy helyett - megpróbálkozni egy saját közelítéssel. Arany János fordításában olvastam először a művet, Nádasdy Ádámé áll hozzám a legközelebb.

A szöveg nem Arany klasszikus fordításának átdolgozása. A színdarab címén kívül csak egy nagyon szép sort vettem át tőle az ötödik felvonásban ("Tizenkettőt szólt a vasnyelvű éjfél."), így idézve meg az ő munkáját.

A drámaíró Shakespeare, a színházi szakember egyik legköltőibb darabját igyekeztem úgy fordítani, hogy a színpadon is megállja a helyét, ha egyszer egy előadás életre kelti. Formai hűségre törekedtem, a verssorok számát, a jambus és a trocheus váltakozását és a rímelést igyekeztem betartani.

A sorokat csak akkor kezdem nagybetűvel, ha ezt a magyar helyesírás szabályai indokolják. A magánhangzók helyesírásakor az akadémiai szabályokat követtem. Nem jeleztem írásban, ha a hosszú magánhangzót a verstani szabályok miatt röviden kellene ejteni.

A történelmi és mitológiai neveket általában latinos helyesírással "s"-sel írtam (Thisbe és nem Thiszbe), ezeket "sz"-szel vagy "z"-vel ejtjük. A "csínytevő manó" neve a színpadon már tulajdonnév lett, így én is "Puck"-nak írtam, ejtése "pukk".

A tegezés/magázás kérdésében nem minden esetben követtem az eredetit. A mesteremberek az én változatomban tegeződnek és magázódnak. Nevük hétköznapi, kicsit színpadias, "mesterkélt", valamilyen tulajdonságukra, illetve foglalkozásukra utal. Alkalmi színjátszók, jószándékúak, akik nem maradtak a kaptafánál.

Nick Bottom takácsmester kilóg a sorból, ő a tündéri világban is otthon érzi magát. Rajta kívül csak egy halandó lát mindent és mindenkit, athéni palotát és tündérek lakta görög (angol) erdőt: Shakespeare Vilmos színdarabíró. A történet szálait szövő hetedik mesterember. A fordításomban ezért lett Nick Bottom (Aranynál Zuboly, Nádasdynál Tompor) Dárdássy Miklós (spear = lándzsa, dárda).

A fordítás során alapvetően az Arden Shakespeare sorozat kötetét használtam (szerk. Harold F. Brooks), de más kiadásokat, illetve a korábbi magyar fordításokat is figyelembe vettem, elsősorban Arany János és Nádasdy Ádám munkáját.

Eger, 2019. december 14.
Gál Tibor (gtibornj@gmail.com)