A természetjárás nagyon sok örömmel szolgál a túrázóknak, de rejteget veszélyeket is. Túratársaim kérésére fogtam hozzá, hogy ezt a kis kalandot leírjam. A valós események mellett tartalmaz fikciókat is. Aki túrázik, vagy túrázott valaha, tudja, hosszú évek alatt történő túrázások során sok minden megtörténik és a következő időkben is megtörténhet.

Én is többször tévedtem már el. Vagy a köd miatt, vagy túlbecsültem tájékozódási képességeimet. Az bizony igaz, hogy téli időben, amikor korábban elköszön a vörös napkorong a nyugati horizonton, sokkal könnyebb eltévedni az erdőben. Arról nem is beszélve, ha észrevétlen, egyik pillanatról a másikra, sűrű köd burkolja be a tájat.

Veszélyesebb a szabadban kivárni a reggelt egy didergős, fagyos éjszakát hagyva magunk mögött. De el lehet tévedni lombos erdőben, amiről ebben a történetben olvashatunk. Jól tudom, vannak úgynevezett, kiváló képességű túrázók, akik számára nincsen leküzdhetetlen akadály. Legalábbis, erről vannak meggyőződve.

Arról nem beszélve, hogy erdeinkben megjelent már a farkas után a medve is. Mert látták Miskolc főutcáján, látták Füzesabonyban. És látták őket bocsaikkal, amely arra vall, hogy élőhelyüknek választják a környékünket. Ez a fenevad egy cseppet sem veszélytelen. Sokan adnak hasznosnak mondott tanácsokat, de élőben alkalmazva nem biztos, hogy valamennyi beválik. Én mégis azt mondom, hogy legjobb tanács a mindenkori óvatosság. A természetben sokkal hasznosabb lehet kevesebbet képzelni magunkról, mint valójában vagyunk. Ez szolgálja leginkább a biztonságunkat.