A cikk áttekintést ad a folyóiratcímek egységes rövidítésére irányuló nemzetközi törekvések fejlődéséről az egykori Népszövetség keretében működő Szellemi Együttműködés Bizottságának ilyen irányú tevékenységétől kezdve egészen napjainkig. A nemzetközi szabványügyi szervezet (ISO) által kiadott ún. ajánlás - amely a címrövidítések módszerének jelenlegi nemzetközi kódexe s amelynek alapján az egyes nemzeti rövidítési szabványok is készültek - általában csak olyan rövidítéseket enged meg, amelyek önmagukban is világosan érthetők, feloldásukhoz segédeszköz (rövidítésjegyzék stb.) nem kell. A tudományos gyakorlatban (pl. folyóiratcikkek jegyzeteiben) meg a dokumentációban azonban a címeket még radikálisabban rövidítik, csak betűjeleket, sziglákat, szimbólumokat használnak a cím jelölésére (pl. ATZ, MNy., Nyőr stb.).

A cikk ezeknek az egyre inkább terjedő s a jelenlegi szabványosítás által nem szabályozott rövidítéseknek rendezésére tesz javaslatot. Eszerint általában meg kellene engedni a betűjelekkel való rövidítést, amelyet egyes szabványok (pl. a magyar MNOSz 3404-51.) csak kivételesen tesznek lehetővé egyes "szakmailag közismert" folyóiratok számára. De figyelemmel kell lenni a dokumentalisták és főleg a könyvtárosok munkájára is, akikhez legtöbbször fordulnak a kutatók, ha számukra érthetetlen rövidítéssel állnak szemben. Mivel a legtájékozottabb könyvtáros sem ismerheti valamennyi szak "közismert" folyóiratait, gondoskodni kell a rövidítések központi nyilvántartásáról. A cikk azt javasolja, hogy a rövidítéseket országonként és nemzetközileg is foglalják jegyzékbe, s az így készülő rövidítési kódexeket időnként tegyék közzé.