---

Tartalom

BEVEZETÉS
IRODALOM
RÖVIDÍTÉSEK

ADATTÁR
I. A Pécsett fellépő társulatok időrendi jegyzéke 1818-tól 1848-ig
II. Műsor 1821-től 1848-ig
  A székesfehérvári nemzeti színjátszó társaság előadásai, 1821-1822
  Baky Gábor társulatának előadásai, 1834
  Pály Elek társulatának előadásai, 1835
  Kilényi Dávid társulatának előadásai, 1837-1838
  Farkas József társulatának előadásai, 1839
  A nemzeti kaszinó igazgatása alatt álló társulat előadásai (Erdős János igazgató), 1839-1840
  Műkedvelők előadása, 1843
  Kilényi Dávid társulatának előadásai, 1845
  Havi Mihály és Szabó József társulatának előadásai, 1846-1847
  Chiabai Pál társulatának előadásai, 1848

A SZÍNÉSZEK MUTATÓJA
A SZERZŐK MUTATÓJA
MUTATÓ AZ ELŐADOTT DARABOKHOZ
RÉSUMÉ
РЕЗЮМЕ

---

Bevezetés

Pécsett aránylag későn, csak 1818 tavaszán jelent meg magyar színtársulat, a "székesfehérvári nemzeti színjátszó társaság", éppen a baranyai származású Balog István vezetésével. Német vándortársulatok ekkor már majdnem két évtizede otthonosak voltak a városban. A magyar és a német társulatok mégis hosszú éveken át békésen megfértek egymással. Vetélkedésre később került sor közöttük, s ez a versengés majd csak a megbukott polgári forradalom és a szabadságharc utáni években élesedett ki.

Balog társulatának szereplése után 1848-ig még számos más társulat lépett fel Pécsett, ebben a fokról-fokra izmosodó és polgárosodó városban. Kilényi Dávid híres vándortársulata, amelyet Győr, Baja, Miskolc és Kassa közönsége éppen annyira kedvelt, mint az erdélyi városoké, majd Pály Elek társulata, azután Baky Gábor dunántúli együttese, több más társulattal együtt sok kellemes estét szerzett a pécsieknek. Némelyik társulat több ízben is visszatért a városba az első szereplés után. Az egykorú színházi beszámolók többször jegyzik meg a pécsi előadásokról, hogy "a terem zsúfolásig telve", vagy azt, hogy "helyhiány miatt sokan hazamenni kénytelenítettek".

A Balogék fellépésétől 1848-ig eltelt harminc év alatt több száz színmű került Pécsett bemutatásra magyar nyelven. Valamennyi előadás műsorának felderítése ma már szinte megoldhatatlan feladat. A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban annyit megállapíthatunk e korszak műsoráról, hogy a bemutatott daraboknak több mint a fele vígjáték, bohózat és dalos-énekes színmű volt, az elég gyakori quodlibet (egyveleg) estéken kívül.

A nehezebb műfajhoz tartozó tragédia, szomorújáték és dráma, úgy látszik már akkor is kevésbé vonzotta a közönséget, s így kisebb kasszasikert jelentett. Ám ebből a körülményből még nem kell feltétlenül a társulatok alacsony színvonalára következtetnünk. Más az arány ugyanis, ha az egy-egy művész képességeinek legjavát megcsillogtató előadásokat, a jutalomjátékokat vesszük vizsgálat alá. Ebben az esetben a nehezebb műfajoké az elsőség. Ha pedig más vidéki városok, vagy akár a pesti társulatok műsorával vetjük egybe a Pécsett előadott darabok jegyzékét, azt tapasztaljuk, hogy a repertoár mindenütt csaknem azonos. Így, más városok műsorához hasonlóan, a Pécsett színre került darabok szerzői is zömmel németek és franciák, de hazai (Balog, Gaál, Fáy, Szigligeti), néhány angol (Shakespeare, Scott, Rowley, Goldsmith), egy-két olasz (Goldoni, Metastasio, Federici), sőt egy spanyol (Calderón) és egy lengyel szerző (Fredro) nevével is találkozunk. A német drámát a divatos Kotzebuen, Raupachon és Birch-Pfeifferen kívül Lessing és elsősorban Schiller képviseli ekkor a pécsi magyar játékszínen, míg Nestroy, Töpfer, Albini, Hirschfeld és Schikaneder a német vígjátékot. Kedvelt francia szerzők a drámaírók közül az idősebbik Alexandre Dumas és Victor Hugo, a vígjátékírók közül pedig Bayard, Dumanoir és Scribe.

...

Alábbi összeállításunknak éppen az a célja, hogy a szétszórt adatokat összegyűjtve rögzítse azoknak a társulatoknak időrendi sorrendjét és előadásaik műsorát, amelyek a pécsi magyar színjátszás első három évtizedében a városban felléptek. A kutatás elsőrendű forrásául az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán, a Pécsi Egyetemi Könyvtárban és a Ráday Könyvtárban, valamint az Országos Színháztörténeti Múzeumban őrzött egykorú színlapok és színházi plakátok, zsebkönyvek és súgókönyvek szolgáltak. Igen hasznos segítséget jelentettek még természetesen a Honművész és más pesti folyóiratok pécsi levelezőinek színházi tudósításai. Számos kérdésben, főképpen az előadott darabok műfajaival és szerzőivel kapcsolatban, máshonnan kaptunk választ. Ebben a tekintetben sokat forgattuk Bayer József monográfiáját, Mályuszné Császár Edit adattárát és különösen a Nemzeti Színház műsorkönyvének e korra vonatkozó részét.

Meg kell jegyeznünk, hogy még ilyen értékes források birtokában sem értük el a kívánt teljességet. Egyrészt ugyanis több társulat pécsi fellépésről van tudomásunk, mint amennyiről adatszerűen számot tudunk adni. Másrészt a szerzők személyét sem sikerült minden esetben a kielégítő módon megállapítani. Reméljük azonban, hogy hiányai ellenére is használható segédlet lesz ez az összeállítás mindaddig, amíg létrejön a levéltári kutatásokra támaszkodó pécsi magyar színháztörténeti monográfia.

---