---

Tartalom

I. BEVEZETÉS
1. Könyvünk címe - Az "oktatás" szó értelmezése
2. Feladatunk tárgyának körülhatárolása
3. Az "arányosság" szempontja

II. KÉT KOPÁR ÉVSZÁZAD (1549-1773)
4. Költői tehetségek hiánya - A költészet mint tantárgy
5. A dráma és az eposz virágzásának akadályai
6. Krónika-szerű elbeszélő költészet
7. Vallásos lírai költészet
8. Szerelmi lírai költészet
9. Alkalmi (iskolai) költészet
10. Kalmár György

III. CSOKONAI ÉS KÖLCSEY KORA (1773-1815)
11. A "jó" (teológiai), az "igaz" (racionalista) és a "szép" (esztétikai) elvének egymással való súrlódása
12. Az 1773. év mint korszak-kezdet
13. Hatvani István hatása - Pálóci Horváth Árpád - Debreceni természetrajz-tudósok
14. Varjas János - Gáti István
15. Sinai Miklós
16. Szathmári-Paksi István
17. Budai Ézsaiás, Kalmár György, Péczeli József, Gáti István, Göböl Gáspár, Pálóci Horváth Ádám túlságos lojalitása
18. Szellemi elzárkózás - Mátyási József
19. Voltaire két magyar fordítója
20. Földi János
21. Csokonai parodisztikus költészete
22. Csokonai és Háló Kovács József
23. Csokonai és Budai Ézsaiás
24. Csokonai világirodalmi műveltsége
25. Csokonai alkalmi költészete
26. Csokonai preromantikus lelkisége
27. Fazekas Mihály
28. Kölcsey középiskolai tanulóévei
29. Kölcsey és a felvilágosodottság
30. Kölcsey debreceni elszigeteltsége
31. Kölcsey és Kazinczy
32. Kölcsey és a vallás
33. Az 1813-i református énekeskönyv
34. Színészet

IV. PÉCZELY KORA (1815-1849)
35. Péczely, mint magasabb értelemben vett "poeseos praeceptor"
36. A Pallas Debrecina
37. Péczely "Epigrammák s apróságok" című műve
38. A magyar nyelvi és irodalmi tanszék létesülése a főiskolai tagozatban
39. A Lant. A) Jeles költők utánzatai
40. A Lant. B) A biedermeier-ízlés
41. Kuthy Lajos - Obernyik Károly
42. Péczely szerkesztői szerepe - Ellentét Péczely és a tanári kar között
43. Péczely és Arany
44. Arany költői pályakezdése
45. A Csokonai-síremlék és az olvasó társaság ügye
46. Péczely "A magyarok történetei" című műve
47. Debreceni diákok sorozatos sikerei a Kisfaludy-Társaság pályázatain
48. Nagy Imre - Pap Endre
49. Péczely, pályája tetőpontján
50. Szilágyi István
51. Az Olvasó Egylet hivatalos elismertetése
52. Lugossy József
53. Színészet és dráma
54. Irodalmi alapítványok
55. Búcsú Péczelytől

V. AZ OSZTRÁK TANTERV OKOZTA VÁLSÁG - IMRE SÁNDOR KORA (1849-1872)
56. A Kollégium tanításrendszerének kényszerű átalakulása
57. Bajok a tankönyvek körül
58. A magyar nyelv és irodalom a középiskolába szorul
59. A magyar irodalmi oktatás anyaga és évfolyamai
60. Szegedi Sándor
61. A régi iskolarendszer visszaállítása
62. Ifjúsági önképző alakulatok
63. Az Önképző Társulat kiemelkedő tagjai: Szilády Áron, M. Kovács Gyula, E. Kovács Gyula - A Kazinczy-pályázati alapítvány
64. A debreceni irodalmi környezet rossz példaadása. A) Debreczeni Közlöny
65. Ugyanaz. B) Csokonai-Album
66. Ugyanaz. C) Balkányi Szabó Lajos
67. A kollégiumi ifjúság magyar nyelvi túlzása és elfogultsága
68. Kollégiumi növendékek műkedvelő színtársulata
69. Imre Sándor tudósi egyénisége
70. Imre Sándor elégedetlensége az irodalom-tanítás kollégiumi állapotával
71. Imre Sándor bírálata az egykorú magyar irodalomtörténeti tankönyvekről
72. Jámbor Pál tankönyve
73. Imre Sándor tankönyve
74. Imre Sándor egyik tanulmánya és beszéde
75. Imre Sándor és az ifjúság viszonya
76. Ifjúsági önképző alakulatok - Zsutai János
77. Szana Tamás

VI. AZ IFJÚSÁGI ÖNKÉPZŐ ALAKULATOK KORA (1872-1914)
78. A bölcsészeti tagozat megszűnése
79. Géresi Kálmán
80. Katolikus panaszok a református irodalomtörténészek ellen
81. Az ifjúsági önképző alakulatok előtérbe jutása
82. "Közlöny." - Felsőbb Tanulók Olvasó Egylete - Magyar Irodalmi Önképző Társulat - Fiók Károly
83. Szabolcska Mihály kollégiumi élete és költői próbái
84. Szabolcska költészete
85. Jókai, Baksay a debreceni Kollégiumról
86. Géresi távozása - Kulcsár Endre
87. Önálló bölcsészeti fakultás létesül - Pap Károly
88. A Debreceni Főiskolai Lapok megindulása - Az ifjúság és a hazafiúi eszme viszonya
89. Az ifjúság és a tanári kar közötti viszony
90. Ady Endre, diáktársai között
91. A "Bokréta" társszerzői - Oláh Gábor
92. Az irodalmi ízlés kettészakadása - A modern irány előretörése
93. Szombati Szabó István
94. A Debreceni Főiskolai Lapok lehanyatlása
95. Színészet
96. A gimnáziumi Önképzőkör
97. Utóhang

---

Bevezetés

Feladatunk tárgyi határainak megvonása már maga is olyan kérdés, amely elvi tisztázásra szorul, s a szerzőnek vállalnia kell a felelősséget elvi álláspontjáért.

E munka címe eredetileg ez volt: A magyar irodalmi oktatás története a debreceni Kollégiumban. Csupán része ez a munka egy készülőben levő, többkötetes nagy vállalatnak: A debreceni Kollégium története címűnek, melyen a munkatársak egész csapata dolgozik. Ebben a készülő nagy monográfiában minden egyes tantárgy oktatásának története helyet kap, amelyek a debreceni Kollégium életében szerepet játszottak. A magyar irodalomnak a Kollégiumhoz való viszonyát azonban meggyőződésünk szerint nem lehet a "tantárgy" szokásos értelmű fogalmi körébe beleszorítani. Szabatosabban szólva: hogy bele lehet-e szorítani vagysem, ez a kérdés azon fordul meg, mit értünk az "oktatás" szón.

Az "oktatás" szó nyilvánvalóan a magyar irodalom tanárainak iskolai szerepét, oktatói kötelességük teljesítését jelöli meg legközvetlenebb tárgyunkul. De e legközvetlenebb tárgy megvizsgálása is csak "közvetett" módon történhetik: következtetés útján. Elsősorban a hivatalos tanterv kínálkozik a következtetés alapjául. De tudvalevő, hogy a református iskolák mindig idegenkedtek a hivatalos tanterv nyűgétől, sokkal többre becsülték az oktató egyéniségének szabad érvényesülését; az állami hatóság a múlt század közepe óta rákényszerítette őket a tervszerű tanításmódra, de iskoláink csak kelletlenül engedelmeskedtek a gyanús helyről érkező parancsnak, s a tantervszerűség az alkotmányos nemzeti élet helyreállta után is gyenge oldala maradt a magyar református oktatásnak. Az iskolák működéséről beszámoló évvégi Értesítőkben az elvégzett tananyag rovata meglehetősen semmitmondó, s különben is az 1867 előtti években a debreceni Kollégium működéséről vagy egyáltalában nem jelent meg év végi beszámoló, vagy csak egyik-másik tagozatra terjedt ki. Több tanulság remélhető tehát a tanárok egyéniségének ismeretéből. Idevonatkozólag becses útmutatók az ő nyomtatásban megjelent vagy kéziratban ránk maradt műveik; de nem kevésbbé volna fontos minél többet tudnunk arról is, milyennek látták őket mások, akik közelről vagy távolról ismerték.

Így jutunk el az oktatás fogalmának másik főtényezőjéhez, az oktató személyétől azokhoz, akiknek az érdekében történik az oktatói tevékenység. Tehát a tanári munka hatásáról van szó, más szóval a tanítás eredményéről. Ennek figyelembevétele nélkül az oktatás történetéből éppen a leglényegesebb elem hiányoznék. Tanár és tanítvány, előadó és hallgatóság: egymással kölcsönös viszonyban (reciprocitás) levő, egymást feltételező fogalmak.

A tanárnak a tanítványokra tett hatása kétféle alakban vehető szemügyre: közvetlen és közvetett módon, elsőleges és másodlagos tükörvetületben. A közvetlen mód az, hogy a tanítvány vallomást tesz mesteréről, tudatosan beszámol arról, milyennek látja és mennyire értékeli tanárának emberi és nevelői jellemét. Kár, hogy a tanítványok közül aránylag nagyon kevesen tudatosítják önmagukban, s még kevesebben jegyzik fel az utókor számára, hogy szellemi fejlődésük mérlegébe milyen súlyokat rakott volt ez vagy az a tanár. Egy-egy adoma, mint a diák-közvélemény csattanós megnyilatkozása, rendkívül becses adattá válhatik a kései kutató számára épúgy, mint egy-egy jószemű tanítvány egyéni látásmóddal megrajzolt tanár-arcképe. Sajnálatos, hogy a legnagyobb múltú, leghíresebb magyar főiskola az egykorú jellemző adatoknak ezt a pótolhatatlan fontosságú fajtáját nem termelte ki magából olyan mértékben, ahogy az természetes volna. A sárospataki Kollégium diák-adomáiból már gazdag gyűjtemény jelent meg, a debreceni Kollégium volt diákjainak ez a terve mindezideig megvalósulatlan. A debreceni Kollégium legnagyobb tanárairól is ritkaságszámba megy egy-egy maradandóbb értékű jellemrajz, az irodalommal kapcsolatban levőkről meg, mondhatni, egyáltalán nincsenek ilyen munkák, s ezt a hiányt e dolgozat írása közben is fájdalmasan érezzük.

De a tanítványok nemcsak közvetlenül és tudatosan tájékoztatnak bennünket egyik-másik nevezetes tanáruk lélekidomító hatásáról. Közvetettebb, de egyszersmind érdekesebb és gyakran tanulságosabb az a mód, amellyel öntudatlanul vagy épen akaratuk ellenére árulják el magukról, hogy kinek a hatása alatt, kinek az irányítása szerint működik az agyuk és az ízlésük. Az effajta hatáson épen olyankor lehet legbiztosabban rajtakapni az iskola tényleges vagy egykori növendékeit, mikor önállósági szárnypróbálgatásokat végeznek, mikor egy-egy szellemi alkotásukat már eléggé eredetinek érzik ahhoz, hogy nyilvánosság elé lépjenek velük. Az ilyen művek magasabb értelemben vett iskolai írásbeli dolgozatok, s gyakran évek, sőt évtizedek múlva is rávallanak egy-egy kiváló tanár termékeny sugalmazására. E közvetett tanári hatás vizsgálata sehol sem jogosabb és gyümölcsözőbb, mint épen az irodalmi vonatkozású tantárgyak körében.

A múlt század közepéig a református iskolákban a tanárok egyénisége sokkal szabadabban érvényesülhetett, mint azóta, az állami ellenőrzés egyenlősítő és a szakszerűség korlátai közé szorító kényszere alatt. A nagy szabadságnak árnyoldalai is voltak, de pótolhatatlan előnyei is. Egy-egy nagy tanár-egyéniség hatása kiterjedt az egész iskola szellemi légkörére, az ifjúság közszellemére, szétolvasztva az egyes szaktárgyak cella-falait. A magyar irodalmi hatásnak mindmáig legszembetűnőbb, s országos viszonylat szerint is legszámottevőbb példája olyankor érvényesült a debreceni Kollégiumban, mikor a magyar nyelvnek és irodalomnak még nem is volt benne tanszéke; s e tanszék létesülése után is, másfél évtizeden át, a magyar nyelv és irodalom új, külön tanárának működése a jelentéktelenség homályában maradt, mert teljesen eltörpült az előbb említett, más szaktárgyú, de rendkívüli egyéniségű professzor lenyűgöző hatása mellett. A mi mondanivalónk tehát már csak ezért is korábban kezdődik a külön magyar nyelvi és irodalmi tanszék megalapításának időpontjánál.

Egy-egy kivételes hatású irodalom-tanár az iskolát mintegy belekapcsolja valami korszerű nagy ízlésáramlat keringésébe, a kollégiumi épület zárt négyszögének ablakai mögé országos vagy európai szellemi látókör távlatát mélyíti el. Megtörténik, hogy egy-egy nagy jelentőségű irodalmi mozgalom idején nincs az iskolának kimagasló tehetségű, vagy a tanítványok lelkének húrjain játszani tudó tanára; egy-egy türelmetlen, hangoskodó irodalmi divat lármája különben is könnyen elnyomja a legjobb tanár szavát is. A korszerű irodalmi eszmeáramlat hullámverése ilyenkor is behallatszik az iskola tantermeibe és lakószobáiba, az irodalmi "oktatás" ilyenkor sem szünetel, de súlypontja szinte egészen áthelyeződik a tanítványokra, ezeknek saját hatáskörükbe tartozó, önképző alakulataiba. Az "oktatás" ilyenkor is folyik, csakhogy az oktató nem a tanár, bármennyire akarna is esetleg az lenni. Hogy az "oktatás" szónak ez a szokatlanul kitágított jelentése már előzetesen félreértést ne okozzon, dolgozatunknak ezt az általánosabb, de egyszersmind színtelenebb és határozatlanabb értelmű címet adtuk: A debreceni Kollégium és a magyar irodalom.

...

A debreceni Kollégium története című nagy monografia munkatársaira kötelező az az elv, hogy a még életben levő személyekről nem szabad értékelő ítéletet mondani, csak lexikális adatok közölhetők róluk. Mi is elismerjük magunkra nézve kötelezőnek ezt az elvet, csupán egy-két költő pársornyi jellemzésében vagyunk kénytelenek az irodalmi irányra való utalás kapcsán esetleg megszegni a köteles némaságot.

Feladatunkat lehetetlenség volna úgy megoldani, hogy bárki fel ne szólalhatna dolgozatunk ellen: X mi jogon szerepel a megemlített írók között? s még inkább: Y és Z miért nincsenek megemlítve? Mindenkinek joga van ilyesmit kérdezni, s joga van hozzálátni dolgozatunk hiányainak pótlásához, hibáinak kiküszöböléséhez. Hogy csak XIX. és XX. századi magyar íróink közül mily sokan voltak rövidebb-hosszabb ideig a debreceni Kollégium egy vagy több tagozatának növendékei, azt bárki megtudhatja S. Szabó József ily című munkájából: A debreceni református Kollégium tanárai és kiválóbb növendékei 1549-1925. (Debrecen, 1926.) Akik könyvemből hiányzanak, tessék azoknak a Kollégiumhoz való viszonyát, a tőle kapott irodalmi hozományukat felderíteni, s munkámat tökéletesebbel tenni mielőbb fölöslegessé.

...

---