---

Tartalom

Részletes tartalom
Rövidítések és mozaikszavak jegyzéke

Előszó (Bába Iván)
Szerkesztői megjegyzések
Bevezető

DOKUMENTUMOK
I. Magyarország és a Szovjetunió kapcsolata. A Szovjetunió felbomlása
II. Magyarország lépései az euroatlanti integráció felé
III. Magyarország kapcsolatai a szomszédos országokkal és a határainkon túl élő magyarokkal
IV. A Visegrádi Hármak

MELLÉKLET
1. A felhasznált források jegyzéke
2. Névjegyzék

---

Előszó

A rendszerváltoztatás utáni első teljes év magyar külpolitikai lépéseit mutatja meg ez a dokumentumgyűjtemény. Antall József 1990-ben mind a kormányprogramban, mind politikai programadó beszédeiben egyértelműen meghirdette a külpolitikai fordulatot. Ennek közismert három pillére az euroatlanti integráció, az új szomszédságpolitika és a Magyarország határain kívül - a szomszédos országokban vagy távolabb - élő magyarságért való felelősségvállalás, az új magyar nemzetpolitika volt.

1991-ben a világ - s elsősorban térségünk - már átalakulóban van, de a régi nemzetközi struktúrák még léteznek. Magyarország - elsőként a térségből - már teljes jogú tagja az Európa Tanácsnak, állandó párbeszédet folytatunk a nyugati - elsősorban a német, a francia, a brit és az amerikai - magas szintű politikai vezetőkkel és diplomatákkal, de még "áll" a Varsói Szerződés szervezete, még létezik a KGST, még nem lehet tudni, milyen lesz a Szovjetunió jövője. Azt látjuk, hogy Gorbacsov tartja magát "doktrínájához", és agresszív módon nem avatkozik bele a Közép-Európában zajló folyamatokba. Ugyanakkor - Pozsgay Imre kifejezésével élve - nem tudhatjuk, hogy nem "bokrosodik-e meg" valamelyik szovjet tábornok, aminek következményei beláthatatlanok. Antall József is ettől tart leginkább, érzi, hogy ez a veszély még nem múlt el. A Varsói Szerződés feloszlatása és a KGST lebontása történelmi jelentőségű eseményei az évnek, s ennek a folyamatnak szinte drámai lezárása az augusztusi moszkvai puccskísérlet, a "keményvonalasok" utolsó erőfeszítése a történelem kerekének visszafordítására. Antall József pontosan tudja, hogy csak Gorbacsov és Jelcin lehet a "mi emberünk", s a puccsistákkal szemben azonnal támogatásáról biztosítja mindkettőt - miközben a nyugati politikai vezetők még bizonytalankodnak. Ez a határozott kiállás jelentős mértékben segíti a szovjet, majd orosz vezetőkkel később folytatott tárgyalásokat, azok sikeres lezárását, és az új magyar- orosz kapcsolatok megalapozását.

A másik nagy dráma déli határaink mentén zajlik. Míg a térség többi államában a rendszerváltozás viszonylag békésen folyik, Jugoszláviában a kommunizmus bukása együtt jár az ország szétesésével. A lényegében Tito halála óta zajló folyamat a végkifejletéhez közeledik, a tagállamok sorban deklarálják függetlenségüket. Ám ez a változás már nem békés átmenet formájában, hanem egy ekkor kezdődő és hosszú évekig tartó véres háborúban zajlik le, közvetlenül a szomszédságunkban.

Sajátos feladata az évnek a kormányprogram két fontos pillérének, a szomszédságpolitikának és a szomszédos országokban élő magyarokért való felelősségvállalásnak egyensúlyban tartása. A kisebbségben élő magyarok kérdése évtizedekig a kommunista tabuk kategóriájába tartozik. Amikor Antall József kiszabadítja onnan - "lélekben tizenöt millió magyar miniszterelnökeként" megtéve történelmi jelentőségű nyilatkozatát -, térségünk politikai vezetői erős gyanakvással, a Nyugat politikusai pedig fenntartással fogadják. Az előbbiek a magyar revíziós politikától, az utóbbiak a magyar politika térségünket destabilizáló hatásától tartanak. Nem akármilyen politikai mestermunka ebben a helyzetben meggyőzni a lengyel, a cseh és a szlovák politikai vezetőket arról, hogy a szorosabb politikai együttműködés mindnyájunknak hasznára válik. Érdemes felidézni a korabeli politikai naptárt: február 15-én létrejön a Visegrádi Együttműködés, és február 25-én tartják Budapesten a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének külügyminiszteri és honvédelmi miniszteri ülését, amelyen kimondják a szervezet katonai struktúrájának felszámolását. Akik mindennek részesei, valamennyien érzik, hogy ott, akkor a szemük láttára és általuk zajlik a történelem!

Az Antall-kormány külpolitikájáról sok-sok rosszindulatú, tudatlanságból fakadó vagy céltudatos ferdítésen alapuló mendemonda kering ma is. Az ilyen és ehhez hasonló dokumentumgyűjtemények funkciója, hogy az érdeklődő közvélemény elé tárja a tényeket. Hogy a további politikai és történészi vita lehetőleg a tények alapján, azok ismeretében folyjék.

Az érdeklődő olvasó pedig megismerhesse az eseményeket és megérezhesse a kor hangulatát, átélhesse a XX. századi magyar történelem egyik legizgalmasabb, nem kevés magyar külpolitikai sikert hozó évét.

Bába Iván

---