---

Tartalom

BEVEZETÉS
ÉDES GERGELY ÉLETE ÉS MŰVEI

JELIGÉK
ELŐSZÓK
GONDI ÉS MÚZSA A KÖNYVNYOMTATÓKHOZ

AZ EREDETI OKTATÓ MESÉK
1. Az illy mesék föltalálása
2. A mesék czélja
3. A pók és légy
4. A pulykák, a dongó és a Kőltő
5. A méh és a Kőltő méhfölveréskor
6. A fürj és fiai
7. A hajnal és a pityer
8. A kiöltöztetett majom és a páva
9. A világlátott ifjú s a honn leányai
10. Egy anya két leányival
11. Péter apostol a mennyország kapujánál
12. A Nemezis Franklinnál Éjszakamérikábann
13. A nőstény és hím vadgalamb
14. Ódi és Újdi az óról s újról
15. A macska és kígyó
16. A só, bor és méz
17. Az orvos és pap
18. Eggy ifjú és Minerva
19. A rózsafa, szőlőtő és seregély
20. A két kancsó
21. A farkas és róka a juhakol körűl
22. A varjú és szarka
23. A víz, tűz, levegő, föld és a természet
24. A városi kény és a fülemüle
25. Négy nyelvek az elsőségért
26. Az egér, gözü és prücsök
27. A gida és a majom
28. A majom és mopsz
29. A kakuk és gyerekek
30. A madarak a jövendölés ügyébenn
31. A pór-gazda és fia
32. Eggy szegény apa, két fiai s macskái
33. A hitvallás, észmény, okosság s Péter
34. Négy Vallásőr és eggy Kérub
35. A daru és hattyú
36. A rózsa és több virág
37. A bor és a víz a vendégségbenn
38. Eggy buzgó és Kény
39. A Vallás, hit és okosság
40. A Valláskény és Istentanos
41. A daru és hattyú és eggy fogoly
42. A békák, Jupiter és Merkúr
43. A Kőltő és Múzsa a kőltészet ügyébenn
44. Az ölyv, bagoly és varjú
45. A Színek
46. Tóbi Jóbi s a szűz Asztréja
47. Két éjszakamerikai: Hentes és Kósza
48. Eggy Európai holló éjszakamerikábann
49. A magát elbízott oroszlány
50. Eggy Nej és férje
51. A Chínai térítők és a gállyarab
52. Az ércznemek és a tűz
53. A csordás és tehén
54. Eggy Géber és négy idegen
55. A légy és a méhek őrállóji
56- A veréb, fecske és gazda
57. Rege az emberről
58. A gólya és csuka
59. A művészetek eggyütt
60. A Kőltőmív rövid története
61. A kakasok
62. Ugyanazonról másképpenn
63. Az oroszlány két bikával

FÜGGELÉK

---

Bevezetés

A debreceni ref. kollégium gimnáziumának VII/A. osztályos növendékei 1931 tavaszán elhatározták, hogy ők is közreadnak egy "magyar irodalmi ritkaság"-ot. Választásuk Édes Gergely "Eredeti Oktató Mesék" című kiadatlan kéziratos munkájára esett. Egy évszázad óta várakozik ez a munka arra, hogy napvilágot lásson: már maga ez a körülmény bizonyára jogosulttá teszi vállalkozásunkat. De nagymultú intézetünk hagyományos szelleme is mintegy pártolólag terjesztette elénk ezt a művet. Édes Gergely - rövid ideig bár - a debreceni ref. kollégiumnak is diákja volt s egy testvérintézet: a sárospataki ősi alma mater lett igazi nevelőanyjává, ez nyomta reá egész egyéniségére a maga kitörölhetetlen bélyegét. A kollégiumi diákból lett kálvinista tanítónak és prédikátornak egyik legjellegzetesebb, megható igazságú típusa néhai való jó Édes Gergely. Nagy nélkülözések közt tudta elvégezni iskolai tanulmányait, - egész életének legkedvesebb emlékei mégis ezekhez a kollégiumi évekhez fűződtek, mert pályafutásának későbbi szakaszait az anyagi gondok még nagyobb nyomorúsága között kellett eltöltenie. Rektori és lelkészi állomáshelyeinek már a nevei: Kinizs, Csór, Litér, Kúp stb. sejtetik, mily szerény jövedelemre és mily kezdetleges színvonalú szellemi környezetre volt utalva egész életében. De áldott jó kedélye s a kollégiumi puritán eszményiségű nevelés olyan szilárd világnézeti alapzatot épített számára, hogy azon megtörtek a földi gondok és bajok legmakacsabb hullámai is. Emberi egyéniségének szeretetreméltóságát, átlátszó őszinteségét azok is elismerték, akik költészetét nem méltányolták.

Sajnos, ezek közé tartozott a korabeli magyar irodalom vezére, Kazinczy Ferenc is. Igaz, hogy Édes Gergely nem volt nagy költő, de Kis János sem volt az (cseppel sem nagyobb, mint Édes Gergely), Kazinczy tekintélye őt mégis a nagyok közé emelte egy nemzedék szemében, Édes Gergely iránt pedig túlságos szigorúságra hangolta - úgy látszik, végképen - az irodalomtörténetet. Ez ellen a közömbösségig, sőt gúnyos lekicsinylésig fajult szigorúság ellen tudtunkkal csak egy komoly felszólalás történt, jó félszázaddal ezelőtt, de eredménye nem lett. A kritikai közvélemény ma sem hajlandó egyebet meglátni Édes Gergely műveiben, csak a "mesterkedő" költői divat helytelen kinövését, - holott ilyen hibában az egykorú magyar költészet többi irányát is el lehetne marasztalni. Voltaképen Kazinczyék is, Édes Gergelyék is a görög-latin ókori költészetben látták az utánozni való tökéletes mintaképet, de Kazinczyék az egykorú művelt nyugati ízlés francia-német szűrőjén át igyekeztek azt honfitársaikkal megkedveltetni, Édes Gergelyék pedig a parlagibb, de tősgyökeresebb magyar olvasóközönség igényeihez alkalmazkodva szolgálták lényegében ugyanazt a célt.

...

Édes Gergely bámulatosan termékeny költői buzgalmát egy középponti cél irányítja, a formakeresés nagyfontosságú esztétikai szempontja: a csodálva szeretett görög-latin remekírók kincstárát hogyan lehetne minél teljesebb mértékben megnyitni az évezredekkel későbbkori magyar olvasóközönség számára? Tudja, érzi, hogy egy kulcs nem elég ehhez: rendszerint kétféle kulccsal fog a nyitogatáshoz. Anakreon költeményeit kétféle fordításban adja ki: mindenik lap függőleges vonallal kétfelé van osztva; balfelől olvasható a tartalmi és alaki tekintetben egyaránt hű fordítás ("bár vessék öszve az eredetivel" a tudósok), jobbfelől pedig hangsúlyos-rímes verseléssel a magyar fülhöz akarja közelebb hozni Anakreon mondanivalóját. Horatius műveit is lefordítja és kétnyelvű kiadásban bocsátja közre, az eredeti versmértéket részint megtartva, részint (többnyire a sapphói strófát) rímekkel is ellátva, s a magyar éghajlathoz egyébként is érdekes (néha helytelen) stiláris eszközökkel próbálva Horatius egyéniségét áthonosítani. Saját költészetének is egyik legjellemzőbb vonása, hogy válogat a különféle versfajták között s gyakran ugyanazt a témát többféle alakban énekli meg.

Ez adja meg Oktató Meséinek is a főérdekességét és jelentőségét. Tartalmi szempontból is figyelemreméltók ezek az apró költemények; nem az aesophus-haedrusi anyagból vannak kölcsönözve, hanem egy református magyar pap-költő leleménye keresi itt az erkölcsi és művészi hatás egyszerre való érvényesülését s lépten-nyomon benne tükröződik a XVIII. századvégi racionalista-humanista világnézet, melyet fiatal korában magába szívott szerzőnk. De minket elsősorban nem a gondolkozó, hanem a költő érdekel majd a maga alakító, szerkesztő és fogalmazó eljárásával.

A százhatvan meséből álló gyűjteményt, sajnos, nem adhatjuk ki egész terjedelmében. Kiválogattunk a talpraesettebbek közül hatvanhármat, főleg arra ügyelve, hogy mindenik versnem (hexameter, distichon, leoninus-distichon, hatos jambus, kétrímű alexandrinus, négyrímű alexandrinus) szóhoz jusson. E meséknek sajtó alá készített, gondos, szép kéziratát a debreceni ref. kollégium nagykönyvtára őrzi, ahova ez a kézirat Édes Gergely egyik leszármazottjának adományaképen Péterffy László tanár közvetítésével került 1921-ben. A kéziratos könyv címlapjára oda van írva: "Édes Ábrahám tulajdona" (a szerző unokájáé). Eleinte azt hittük, hogy ez a kéziratos mű: unikum. Utóbb megtudtuk, hogy a M. T. Akadémia könyvtárában is megvan, ugyanazon kéz írásában, de más sorrendben, egy mesével megtoldva és némi stiláris módosítással. Mi a debreceni példányból adunk szemelvényeket. Szegény Édes Gergely sokat búsult azon, hogy munkái nagy részét nem tudja kinyomatni, mert "festékkel nem győzi", s az utókortól remélte ezek közreadását. Legalább kis részben hadd teljesüljön ez a reménye a mi gyarlóságaiban és modorosságában is rokonszenves magyar Ovidiusunknak, aki olyan szaporán írta a verseket, mint más a prózát, s aki a maga istenhátamegetti lakóhelyeit egy-egy "Tomi"-nak érezve, őszinte élményként zengette ovidiusi keserveit...

E kiadásban pontosan alkalmazkodunk a debreceni kézirat helyesírásmódjához. Édes Gergely itt is elvi alapon áll: "orthographiám helyessége felől úgy meg-győződve vagyok, mint a' felől, hogy a' nap az egész országos Systemáját vezeti", mondja Kazinczyhoz írt egyik levelében. Ez a régimódi helyesírás, következetlenségei ellenére is, hozzátartozik Édes Gergely mesemondásának sajátos zamatához. (Csak a kiejtésre nézve úgyis közömbös hiányjelt mellőzzük az "az", "ez" z nélküli alakjaiban.)

A Kazinczy-centennárium időpontjával esik egybe e füzet megjelenése. Az utókortól ünnepelt Kazinczy szelleme ma már bizonyára megbocsátóbb szemmel nézi elfeledett kortársát, aki különben is mindig hódoló tisztelettel ragaszkodott Kazinczyhoz.

Zsigmond Ferenc

---