Ernst Haeckel
A természet és az ember
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
I. A származástan tartalma és jelentősége
II. Teremtési korszakok és teremtési okmányok
III. A gastraea-elmélet
IV. Tapasztalás és megismerés
V. Arab korallok
VI. Az élet értéke
Bevezetés
Százezrek ejtik ki a három év előtt (1919) elhunyt Haeckel nevét, ítélnek róla és élete munkásságáról, pedig alig ismernek tőle egyebet, mint sokat ócsárolt könyvét, a "Világproblémákat" és ezenkívül talán még néhány apróbb írását. Hogy ezek előtt mi mindent teremtett negyven évi szakadatlan kutató munkásságával, arról a legtöbben nem tudnak. Annyit tudnak, hogy a Haeckel neve a legszorosabban össze van kapcsolva avval a nagy mozgalommal, melyet Darwin indított meg korszakalkotó munkájával: "A fajok keletkezéséről" (1859), de csak bizonytalan fogalmaik vannak Haeckel különös érdemeiről. Nem is szólva arról, amit Darwintól függetlenül nagy dolgokat alkotott a sugárállatkákról, a mészszivacsokról, a medúzákról stb. írt terjedelmes monográfiáiban.
...
Ennek a férfiúnak már tisztán a mennyiségi munkateljesítése is csodálattal kell, hogy eltöltsön bennünket. Ha figyelembe vesszük, hogy előbb felsorolt népszerű és tudományos munkáin kívül, melyeket az egymásutáni új kiadásokban mindig átdolgozott és javított, még egész csomó kisebb dolgozat és értekezés került ki a tollából és hogy ezenkívül még tanári tevékenységet folytatott a jénai főiskolán s minden évben tanulmányutakat tett, akkor ilyen alkotóerő láttára a legmunkaszeretőbb embernek is meg kell borzongania egy kissé. Ehhez járul még, hogy Haeckel az ő csodálatos színes nyomású műmellékleteinek, amelyekből csupán a nagy monografiáiban kerek 360 van, az eredetijeit túlnyomólag maga festette, amihez nagyon kapóra jött az ő kiváló rajzoló és festő tehetsége.
Különben, hogy Haeckel mennyire mindig tudós és művész volt egy személyben, arról legjobban tanúskodik az ő több mint ezernyi színpompás "Vándorképe", melyeknek egy kis része ezen a címen meg is jelent. Akárhová vitték is el kutató útjai - pedig harmincnál többet tett meg életében - festő szerszámait mindig magával vitte az útra. Ha tolla elvégezte a leckéjét vagy ha a tudós kimerült a fáradságos állattani szakmunkában, akkor annál izzóbb szomjúságot érzett a művésznek, az esztétikusnak lelke, hogy egy kortyot igyék az össztermészet bugyogó forrásából s nem nyugodott addig, míg a szépségéből egy darabot ónnal vagy ecsettel meg nem örökített. A kék tengeren vagy a magas hegycsúcsokon, a trópusi nap perzselő sugarai alatt, az őserdő sűrűjének árnyékában, az orosz pusztaságokon vagy az északi fjordokban - a soha jól nem lakó szépségkeresés mindig állandó kísérője volt Haeckelnek, a tudósnak. Látni kell az ő izzó színpompával festett vándorképeit, olvasni gazdagon illusztrált útleírásait "Arab korállok", "Indiai útilevelek", "Insulindeből" stb., hogy egész terjedelmében megérthessük az ő szent lelkesedését minden igaz, szép és jó iránt.
Ma már csodálatos egészként fekszik előttünk Haeckel munkában és gyümölcsökben gazdag életmunkája, egy tudósnak, művésznek és filozófusnak életmunkája. És hozzátehetjük, hogy egy harcosé is. Senki se tagadhatja, hogy mint halandó ember minden zsenialitása mellett is ő is gyakran hibázott, hogy forrongó temperamentuma gyakran megszűkítette a látókörét, hogy filozófiájának, világnézetének gyengéi és hiányosságai vannak. Mindenkinek megvan a filozófiája. Neki is. Az övé a tapasztalati tudományok termékeny talajából nőtt ki és ezért nem nagy barátja a tisztán spekulatív ismeretelméleteknek. Ő lezárta a maga filozófiáját és boldog vele. Neki elegendő, hogy a kikutathatatlant annyira sarokba szorította, hogy szinte meg kell adnia magát. De senki, aki valóban ismeri az ő élete munkásságát, nem tagadhatja, hogy Haeckel egész ötven éves foglalkozása a természettel és odaadása a természet iránt, egész búvárkodása és gondolkodása valami más lett volna, mint egy vallásos vágyódásnak a kifolyása, szívbeli és kedélybeli dolog. Számára, aki az igazságot önmagáért kutatta, az igaz szükségképen azonos volt az istenivel.
Haeckel meg lehetett elégedve az élete mérlegével. Része volt a legnagyobb boldogságban, amit emberfia elérhet: a személyiség boldogságában és a nevét kitörülhetetlen betűkkel mélyen beírta az emberiség történetének évkönyvébe. "Későbbi nemzedékek" mondja Bölsche Vilmos, akinek a tudósról írt kitűnő életrajzát melegen ajánljuk az olvasónak, "irigyelni fognak bennünket egy olyan férfiúért, amilyen Haeckel volt. Szellemi személyiségéről beszélni fognak. Hogy vele vitatkozni lehetett, azt meg fogják érteni. Hogy a kortársai nem látták meg az ő nagyságát - arra csak a vállukat fogják vonogatni".
N K.
Azok a rövid szemelvények a Haeckel legfontosabb népszerű műveiből, melyeket a kötetben összeválogattunk, természetesen csak gyenge fogalmat adhatnak a híres természettudós általános munkásságáról. De ha a "Világproblémák" egyik-másik olvasóját vagy a természettudományi kérdések iránt érdeklődőket arra bírják, hogy magukat a Haeckel műveit vegyék a kezükbe, akkor elértük a célunkat. - Az egyes szemelvények végén mindig feltüntettük, hogy Haeckel mely munkájából vettük át.