Ez a kis monográfia három fejezetből áll: az első Jósika életrajzát foglalja magában, a második történeti regényeit ismerteti, a harmadik társadalmi regényeiről számol be. Ez a három rész azonban művészi kézre valló egységbe olvad össze. Az első rész ugyanis a regényíró életének nemcsak külső folyását vázolja, hanem lelki világának s ebből fakadó költői munkásságának fejlődését is, s ezt a fejlődésrajzot teszi teljessé a két másik fejezet. Az életrajz Dézsi monográfiájára támaszkodik, a másik kettő is tanúskodik ugyan a Jósika-irodalom teljes ismeretéről, de meglátszik rajtuk szerzőjük eredeti felfogása, amely egyes pontokban elüt az uralkodó nézetektől. Zsigmond Jósika történeti regényében Vörösmarty eposzi örökségének továbbfejlesztését állapítja meg s biztos kézzel rajzolja meg azokat az eszközöket, amelyekkel a regényíró meséit a valószerűség színével vonta be. A társadalmi regények tárgyalásában kivált a jellemrajz belső igazsága ellen elkövetett vétségek okait kutatja a szerző, s bár megállapításai (az idegen hatások, Jósika tehetségének fogyatékossága) nem is hatnak az újszerűség varázsával, megokolásukban eredeti felfogást és újabb bizonyítékokat találunk. Kár, hogy a szűkre szabott terjedelem meggátolta a szerzőt eszméinek bővebb kifejtésében.

Császár Ernő

Forrás: Irodalomtörténeti Közlemények 1928. 1-2. sz.