---

Tartalom

Előszó
Falusi lak
Amazon
Semmire-kellő
Öröm
Abafi
Kolozsvár 1594-ben
Fa-alkotmány
Három hölgy
Rása-ház
A veres ember
Fogadás következményei
Egy szónok
Vendéglő
A kis Tóbiás
Sikoltás
A Mikola-ház
Eleven szobor
Szeszély
Csetátye Boli
Villám
Fekete lovag éjfélkor
Táncterem
Trencsi-vár
(Tornya Máté)
Hattyú-lovag
Zománcos vitéz
Szép pár
Hadi készületek
(A fürdő)
Bátori mint vezér
A csata s következései
Hála s halál
(A kis Zsiga)
Reménytelen kívánat
Gizella

---

Előszó

"Uraim, le a kalapokkal! Egy művet van szerencsém bemutatnom, mely körében elsőrendű, legjobb, mióta e nyelv zeng...", így kezdődik Szontagh Gusztávnak, a finom ízlésű műbírálónak az a cikke, melyben báró Jósika Miklós "Abafi" című regényére felhívta 1837-ben a magyar olvasóközönség figyelmét. Ez az elismerő ítélet azóta irodalomtörténeti igazsággá vált, az "Abafi" mindenkorra nevezetes darabja marad irodalmunknak, egyrészt mint egy roppant termékenységit írónk legsikerültebb alkotása, másrészt, mint egy roppant népszerűségű irodalmi műfajnak, a történeti regénynek első értékes, a kor színvonalán álló terméke.

Jósika már negyvenkét éves volt, mikor "Abafi"-jával kilépett a nyilvánosság elé, hetvenegy éves korában pedig meghalt. Tehát írói működése csak három évtizedre terjedt, s ezalatt százhuszonhét kötet regénye és novellája jelent meg. Ezek az adatok felébresztik kíváncsiságunkat báró Jósika Miklós élete, egyénisége és munkássága iránt. Fájdalmas csalódás és tespedő unalom kellett ahhoz, hogy megírja az "Abafi"-t, még fájdalmasabb csalódás tette lehetetlenné számára írói pályája második felében az unatkozást és kényszerítette fáradságos, szakadatlan, kenyérkereső írói munkára. Nagy tevékenysége nem maradhatott káros következmények nélkül, főként ez a magyarázata annak, hogy az "Abafi"-tól nem emelkedik, hanem lefelé hajlik Jósika műveinek értékvonala; viszont egy vagy két hibátlan munkával nem tudott volna Jósika "a magyar regényirodalom atyjává" lenni, sokat kellett írnia, újabb és újabb művekkel előállania, hogy a művelt magyar olvasókat, köztük a főrangú osztályt is, elhódítsa az idegen nyelvű regényektől, hogy meg is tarthassa felébresztett érdeklődésüket, évek során át kielégíthesse várakozásukat, a hazai élet és az anyanyelv szeretetére mintegy átnevelhesse őket.

...

Az "Abafi" magábanvéve is igen sikerült műalkotás, de önértékét túlszárnyalja irodalomtörténeti jelentősége. Ez a munka olyanféle szerencsés ihletű írói kezdemény volt, mint tizenegy évvel azelőtt Vörösmarty "Zalán futása". Egy évtizeden át az eposz volt a bágyadt magyar nemzeti öntudat erősítő balzsama, de tíz év alatt el is használódott a hatóereje. Jósika mintegy az eposz korszerű utódát teremtette meg a történeti regényben, s egy újabb évtizeden át ez táplálta tovább a lábadozó magyar nemzeti önérzetet. Az olvasóközönség a nemzeti múltért lelkesedett, de az 1830-as évektől kezdve már valószerűbb megvilágításban óhajtotta látni a múltat, a hitregék, isteni csodák világa helyett emberibb tárgykörre vágyott, olyan hősökről akart hallani, akik nagyobbak, különbek ugyan a "mostaniaknál, de mégis csak emberek, olyan eseményekről, amelyek a "régi dicsőséget" idézik emlékezetünkbe, de amellett elhihetők, sőt bebizonyíthatóan igazak. Az "Abafi" c. regényén jól felismerhető az eposzról áthagyományozódott örökség. A jelentől különböző, letűnt világ elevenedik meg benne, az erdélyi fejedelemség kora. A fejedelem éppen nem eszményi jellem ugyan, de mégis csak a - legalább látszólag - önálló erdélyi magyar állam megszemélyesítője; körülte diplomáciai aknamunka folyik. Összeesküvéssel vádolt férfiak feje hull le a vérpadon, csata dúl a határszélen, bent pedig, a fővárosban lovagi torna ad nagyszerű keretet a fejedelem menyegzői ünnepségének, s ez alkalommal a kiváló bajnokok egész sora jelenik meg előttünk, köztük a legderekabb dalia, a regény főalakja, Olivér.

Ezt az eposzból korszerűsített regényműfajt a skót származású angol Scott Walter honosította meg az európai irodalomban, 1814-től kezdve. Jósikát nemcsak tehetsége, hanem szerencsés külső körülmény is segítette abban, hogy mintegy "magyar Scott Walter" válhassék belőle. Scott nagy szeretettel tanulmányozta a vadregényes kis Skótország történetét, és enemű ismereteivel ügyesen tudta a hitelesség színében feltüntetni regénycselekvényeinek képzelt, kitalált mozzanatait. Jósikát épúgy vonzották gyermekkora óta szűkebb hazájának természeti szépségei, épúgy érdekelte az önálló Erdély hősies-viszontagságos múltja, mint Skóciáé Scott Waltert, - és e regényes erdélyi történelem emlékei bőségesen hozzáférhetők is voltak Jósika számára: családja birtokain, különösen nagyanyjánál való nevelkedésekor temérdek helyi vonatkozású mondát hallott az ottani nép körében, a család könyvtára, kéziratos krónikái, oklevelei, fegyvergyűjteményei is beszédes tanúivá, szemléletes magyarázóivá lettek egy letűnt kor nagyságának. Abban is Scott Walter tanítványa Jósika Miklós, hogy a múlt idő külsőségekben való feltámasztása terén gyakran túllépi a kellő határt, a tájak, épületek, szobaberendezés, öltözetek, arcok hosszadalmas leírása néha fárasztó hatású; de tájrajzai közt megragadó szépségnek is vannak.

...

Füzetünk következő lapjain az "Abafi"-t adjuk az olvasóközönség kezébe, itt-ott egy kissé megrövidített, összevont szöveggel. A regény 35 fejezete közül csak 3-at hagytunk el egészen (a 24, 29 és 33-at); e kihagyott három fejezetből tartalmi kivonatot adunk s még egy helyen (a 10. fejezet élén) pár sornyi áthidaló betoldást. Ez a négy részlet apróbb betűvel van szedve és zárójel közé téve. A többi kihagyott szövegrész helyét nem jelöltük meg, hogy a regény folyamatos olvasásának ne legyen sok zökkenője. A Badics Ferenc gondozásában 1918-ban megjelent 11. kiadást vettük alapul, s a 232 lapnyi szövegből összesen körülbelül 50 lapot tesznek ki a mellőzött részletek. Az eredeti szövegben minden fejezet élén jeligeszerű idézet található külföldi és hazai írókból (Scott Walter-idézet négy fejezet élén szerepel), de ezek legtöbbször semmitmondóak, inkább csak a szerző olvasottságát akarta mutogatni ez az akkoriban igen elterjedt divat, - mi tehát helykímélés végett elhagytuk ezeket.

Zsigmond Ferenc

---