Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Konczek József

A tájjal maradtam

versek, 1962-2002

TARTALOM, FÜLSZÖVEG


Tartalom


Hagyomány

EGY HŰVÖS RÉTEN
Táj
Eső alatt álló erdő
Héjakútmácsonya
Bazalthegy
Almafák
Kert és alkonyat
Szeptemberi vihar
Mivel megint

KÁRÉ MAGDOLNA UDVARA
Dunazug
Eső
A bábrablók
Udvar
Káré Magdolna
Nagyanyám lakodalma
Tisztaságod eltakarva
Anyám, arany liliomszál
Apám
Kiterítve az ifjúság
Úgy vacogtunk, úgy kacagtunk
Vakít a gőg
Hűvös vize nyárnak, ősznek

KIKIÁLTÓ-VERSEK
A fakanál árus
A csibeárus
A cukorka árus
A handlé
Magam nélkül
Gyűlölő
Ideköt az ősz is
Búcsúztató
Köszöntő

DÜRER: HANS IMHOF ARCKÉPE
Példázat a fákról
Az az udvar
Majd az éjszaka
Hősi ének egy ménről
Kenyérnagy csipőjű asszonyok
A bauxitosok
A kiskocsi
Dürer: Hans Imhof arcképe
Petőfi daguerrotípiája
Rippl-Rónai lerajzolja Móricz Zsigmondot
A dundi kisgyerek
Két kurta: buzogány, arc
Fölleli

A SZARVASOK KÖNYVE
E megsuvadt és vízmosásos
Patak még bennem
Közöm sincs ahhoz
Ez is késik
Honnan az ég megnyugtató
Magányos, tévesztő jövőhöz
A szarvas ott feküdt a deszkán
A dióbarna délutánnak
Az augusztusi hársfalombok
Fű vagy virág
Káré Magdolna stilizált halála
Epilógus
Harangok városa
Körtefa
Kattog a fény
Piros alma, körte
Öreg Makrai és a szél

TÉL ELÉ RÉVEDŐ
Francia etűd
Égen, földön, parton
Radnóti
Erzsi levele 1950-ben
A történet két ága: A zsitvagyarmati ablakok, Asztal virágváza
Mégis
Munkaszünetben
Asszony
Üzenetek: Mondtad, hogy álltál..., Majd
Táncsics Mihály Pestre érkeztében
Pányvás mosollyal, szombatokkal
A balhé
Napló
Rendezgetés
A vörösruhás nő
Rippl-Rónai vendégsége Maillolnál
Hintázó asszony
Erika nevére
Október
Forgatlak, forgatlak
Nézlek, te vagy hát a béke?
Vacsoraidő
Májustól őszig
Tél elé révedő

AZ ÉN VADALMAFÁM
A vetkőző nyárfa
Nem létező táj
Az én vadalmafám
Patakok oldódnak
Június
Rímek

KŐVERTE TISZTÁSOK
Virágfürt
Ott, a kőverte tisztásokon
Otthon
Még
Dórika

VARJAKKÁ TÉVŐ
Varjakká tévő

HEGYI ÉRTEKEZÉS
Hegyi értekezés
Csak Rózsa Bandi mosolyog



Fülszöveg

Hatvan éves koromig sokféle hatás ért. Ragaszkodom az élményeimhez, mert bennünk fejeződnek ki és őrződnek meg a tanulságok és tanúságok. Belőlük nő ki a jövő lehetősége is.

Konczek József


×