---

Tartalom

I. 1944-1949
  Bevezetés
  A piaristák és a szerzetesi iskolák
  Politikai események
  Újságírás
  A katolikus világ
  Az egyetem és a Külügyi Akadémia
  A társadalmi élet
  Az emigráció előkészítése
  A szökési kaland

II. 1949-2015
  Intermezzo
  A befogadó ország
  A család
  Társadalmi élet
  Szakmai pályafutás
  Kapcsolatok Magyarországgal
  Két hazának a fia

Utószó

---

Bevezetés

A következőkben bemutatott életrajzi anyagok alapját az 1944-től 1954-ig vezetett naplóm képezi. 1944. január 1-től kezdve (pár nappal 15. születésnapom előtt) mindennap följegyeztem, ami velem történt. Azonban a naplók tartalmazzák a politikai élet markánsabb megnyilvánulásait is, és megjegyzéseimet ezekkel kapcsolatban. A családi és baráti, valamint társadalmi életem leírásából lehet következtetni arra a környezetre, amelyhez tartoztam. Sok tanúságtétel olvasható a világháború utáni generációról, különösképp a jövőre készülő ifjúságról. Gondolatvilágom, terveim, útkeresésem őszintén rögzítve vannak.

Forráskritikai szempontból ezeknek a dokumentumoknak az értéke abban áll, hogy nem visszatekintést tartalmaznak, hanem azonnal írásba foglalt tárgyakat. Tehát az emlékezet torzító hatása (feledés, utólagos interpretációk) nem jelentkezik. Radikális különbség választja el a tanú meglátásait és a tudós történész szemléletét. A tanú nem ismeri cselekedeteinek és véleményeinek következményeit, a történész pedig ismeri a tények és események eredményét.

A történész előnye az, hogy rendelkezik egy bizonyos időbeli távolsággal, de az a tévedés is elérheti, hogy nem lévén a kutatott korszak résztvevője, félreértheti az eltűnt világ szereplőinek szándékait és magatartását. Én 1945-ben nem sejtettem, hogy a születő demokrácia a kommunizmusba fog torkollni. Mint történész ma már tudom, hogy ez a folyamat hová vezetett.

Ha ma összehasonlítjuk Chamberlaint és Churchillt, azt az ítéletet hozzuk, hogy Chamberlain naiv volt Hitlerrel szemben, míg Churchill megingathatatlan elszántsággal és sikerrel harcolt a Führer nagybirodalmi tervei ellen. Ám 1938-ban legitim volt azt gondolni, hogy a Szudéta-vidék visszacsatolása az anyaországhoz csillapítani fogja a német diktátort (vagy időnyerést eredményez). A Münchenből visszatérő Chamberlaint és a francia Daladiert lelkes tömegek fogadták.

---