Horváth Zoltán
Kant prekritikai fordulata
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
I. A METAFIZIKA ÁLMAI ÉS TERVE
1. Az Egy szellemlátó álmai és Kant indítékai
A) A szellem fogalma és a testtel való kapcsolata
a) Sejtett lehetőség és bevallott hajlam
b) A test és a lélek viszonya néhány korábbi műben
c) Értékelés a kritikai korszak "tananyaga" alapján
B) A szellemek világa és a médium
C) Az álmodozó érzékelés valószínű fiziológiája
D) Vallomás és "félresöprés"
E) A szellemlátó rokon
F) A metafizika feladata és terve
2. A kritikai filozófia eszméi a Szellemlátóban
A) Beteljesült "álmok" a Kritikákban
B) Az erkölcsök metafizikájának kísérlete
a) A dogmatikus rész morálfilozófiai kitérője
b) Intelligibilis okság lehetősége a Szellemlátó idejében
c) Kritikai intelligibilis világ
C) Összegzés az antropológiai fordulat jegyében
II. A METAFIZIKA PROPEDEUTIKÁJA: A SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS
1. Egy vagy két világ?
2. Az érzéki és az értelmi ismeretek megkülönböztetése
A) Érzéki ismeret és értelemhasználat
B) Kant szavai a létről és a dolgokról, "ahogyan vannak"
C) Az elme "szerzett" tiszta fogalmai
D) Locke és Leibniz öröksége az értelem ideáinak eredetét illetően
E) A metafizika "dogmatikus" végcéljáról
3. Kritikai fordulat a Székfoglaló értekezésben
A) A metafizika módszere
a) A Vizsgálódás analitikus módszere
b) A Kritika analitikus módszere és annak sajátosságai
c) A kritikai fordulat előzményei a Székfoglalót megelőző években
B) A tiszta értelmi fogalmak tapasztalatra vonatkozása és korlátozása
a) Létezés mint szemlélet
b) Mennyiség mint számlálás
c) A lehetetlen minősége
d) Esetlegesség, szubsztancia, okság és commercium a tapasztalatban
e) A módszer pozitív oldala: "sematizmus" és "dedukció" a Székfoglalóban
f) Az értelemhez való igazodás elvei és összegzés
III. A SZÉKFOGLALÓ KRITIKAI ESZMÉI A RÁKÖVETKEZŐ ÉVEKBEN
1. Lambert és Mendelssohn bírálatai
A) Az idővel kapcsolatos ellenvetések
B) A "szimbolikus ismeret" szerepe és helye
2. "a mind ez ideig rejtőzködő metafizika kulcsa"
A) Az 1772-es Herz-levél kérdésfeltevése
B) A kategóriák rendszerének jelentősége
a) A Prolegomena visszaemlékezése
b) A Herz-levél, az "objektív dedukcióhoz elegendő" A92-93 és a Székfoglaló
c) A tiszta értelmi fogalmak fontossága az erkölcs és a vallás számára
3. Allison "két leckéje" és megoldásuk a kéziratos hagyatékban
A) Az R 4634 feljegyzés
a) Analitikus és szintetikus ítéletek különbsége a tárgyhoz való viszonyban
b) A priori szintetikus ítéletek lehetősége az értelem megismerő tevékenységében
B) A duisburgi hagyaték
a) Az "objektivitás érv" és jelenléte a Disszertációban
b) Az appercepció és egysége
IV. A RENDSZER SZÜKSÉGESSÉGE ÉS ESETLEGESSÉGE
1. Az évtizednyi késlekedés oka a levelezés alapján
A) A "rideg matematikus" és az elvétett evidencia
B) Hallgatás és hitvallás: a Lavater-epizód
C) Herz, Mendelssohn, Tetens és a "legteljesebb érthetőség"
2. A tiszta ész kritikájának első fogadtatása: contra és pro
A) Mendelssohn, Garve, Feder
a) Garve és Feder recenziói
b) Kiváló férfiak rendre kerestetnek
B) Johann Schultz
a) "A derék Schultz lelkész"
b) Méltó Magyarázatok
ÖSSZEFOGLALÁS
IRODALOM
Előszó
Könyvem Kant két prekritikai, azaz "kritika előtti", A tiszta ész kritikájánál egy-másfél évtizeddel korábban írt művét elemzi részletesen, az 1766-ban megjelent Egy szellemlátó álmait, valamint a négy évvel későbbi Székfoglaló értekezést. Valójában Etika és rendszer összefüggése Kantnál című (2011-es) doktori értekezésem bevezetéséből nőtt ki, ahol a korai Kant témámra vonatkozó alapgondolatainak igen tömör összefoglalása után merésznek ható állítást fogalmazok meg. Igazán jogosan váltotta ez ki egyik opponensem, Szegedi Nóra bírálatát, akinek már az ösztönzésért is hálás vagyok, melynek hatására jobban elmélyedtem a kérdésben. Most pedig azért mondhatok köszönetet neki, s úgyszintén John Évának, hogy az ennek eredményeként született munkát elolvasták, nagyon fontos megjegyzéseket fűztek hozzá és bátorítottak a megjelentetésére.
Meggyőznöm mindazonáltal nem sikerült őket, jóllehet magam megerősítve látom korábbi nézetemet. A tézist már a címben magában rejti a prekritikai jelző. Ez ugyanis itt elsősorban a Kant gondolkodásában az 1760-as évtized közepére végbement "antropológiai fordulatra" hivatott utalni, mégpedig abban a formában, ahogy állításom szerint az előbbi műben (az ironikus hangvétel ellenére) nyíltan és nyilvánosan is kifejeződik. Az egyszerű emberben is meglévő erkölcsiséget és az abból fakadó vallásosságot jelöli meg Kant olyan értékekként, amelyek "megelőzik" azt, amit majdan kritikának nevez. Megelőzik, amennyiben a megújítandó metafizika feladata az lesz, hogy az ész határainak megvonásával a "bölcs együgyűség" "kísérője" és védelmezője legyen. E feladat tudatos végrehajtásához tartozik a másik vizsgálandó mű, amely már - tézisem talán még merészebb folytatása szerint - teljes egészében tartalmazza a kritikainak mondott fordulat alapgondolatát. A tiszta értelmi fogalmak, melyekre Kant az etikát és a teológiát alapozni ígéri itt (és alapozza is majdan), éppen azért bírhatnak realitással, mert másfelől a tapasztalat lehetőségének legátfogóbb feltételei.
Ha valaki olyan szerencsés, hogy Munkácsy Gyula és Tengelyi László előadásain kapott bevezetést Kant filozófiájába és mélyedhetett el benne, akkor eleve nem állhat tőle távol a perkritikai korszak, illetve a kriticizmus gyökerei iránti érdeklődés. Magam is e körbe tartozván azt remélem, hogy Munkácsy tanár úrnak a rendszer egysége és egésze iránti tiszteletét is képes voltam közvetíteni és a helyes irányba továbbvinni. Tengelyi tanár úrnak pedig jó néhány meghatározó gondolatát közvetlenül is át tudtam nyújtani ronggyá olvasott Kantkönyve révén. Az ő emlékük előtt is szeretne tisztelegni ez a könyv.
Köszönöm Dr. Ujszigeti Dezsőnek a baráti biztatást és a gondolati gazdagságot, amellyel levelezésünk révén nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy helyére kerüljön egy-egy építőelem "prekonstrukciómban", ahogyan egy alkalommal illette művemet, hozzátéve igen találóan: "Olyasmi lehet ez, mint az előítélet, de pozitív felhanggal". Magam ugyanezt tartom a kanti rendszer morális magváról, és elsősorban ennek kimutatását tűztem ki célomul.
Köszönettel tartozom Pavlovits Tamásnak és Schmal Dánielnek, amiért lehetőséget adtak számomra, hogy a könyv vázát és egy-két fontos részét ismertethessem az általuk vezetett Kora Újkori Filozófiatörténeti Műhelyben. Külön köszönet illeti Blandl Borbálát, Forczek Ákost, Szegedi Nórát, akiknek hozzászólásai nyomán nemcsak átgondoltam és átírtam egyegy részletet, de egy teljesen új fejezet is született.
Végül, de elsősorban vagyok hálás feleségemnek, Bauernfeind Évának támogatásáért, állhatatosságáért, mindenekelőtt pedig hitéért, amellyel kísérte és oltalmazta e könyv írásának - számára vagy a gyerekek, Juli, Kati, Misi, Imi számára nem feltétlenül mindig érthető - munkáját.