---

Tartalom

Tollal őrzött erdélyiség avagy A sokszínű lélekmadár (Nagy Székely Ildikó)
Az idei harmadik Erdélyi Toll kínálatából
A negyedik Erdélyi Toll kínálatából
A Toll védelme
Az ötéves Toll második röpte
Erdélyi Toll - idén harmadszor
A biztos pont
Az idei első Erdélyi Toll színei
A Toll melegében
Toll-varázs ősszel
A lélekmadár Tolla
Tollban a gyökerek
Szárnynövesztő útkeresések
Fiatal tollak színvilága
Utak, ünnepek a Tollban
A 300. könyv
Az idei első Erdélyi Tollak
2017 Erdélyi Tollai
Tavaly múlt tízéves az Erdélyi Toll
Gyermekirodalom, hit, tudomány
Az Erdélyi Toll harmadik antológiája

---

Előszó

Az irodalmi lapok mindig egy szűkebb-tágabb közösség önazonosságának, szellemi létének őrzői, szükség esetén újrateremtői voltak az évszázadok során. Az 1989-es rendszerváltás utáni szabadságmámorban számos lapszületésnél bábáskodtak kulturális életünk legjelesebbjei. Elég, ha a marosvásárhelyi Látóra, az Igaz Szó utódjára vagy a kolozsvári Helikonra, a nagyváradi Váradra gondolunk. Es persze ott vannak a még tekintélyesebb múltú, diktatúrát átvészelt sajtótermékek, amilyen a Korunk. A székelyudvarhelyi Erdélyi Toll a fiatalabb, de a kezdetektől igen kitartó, elhivatott "őrzők" nemzedékét gazdagítja. Beke Sándor főszerkesztő 2009-ben, tíz éve indította útjára, azóta minden negyedévben székely vendégszeretettel gyűjti pazar szellemi tápláléktól roskadozó asztal köré az alkotókat és olvasókat egyaránt.

Számomra a "Toll" szépsége leginkább a sokszínűségében rejlik. Nem egy szűkebb térségre, netán alkotói körre leszűkített csoportot ösztönöz irodalmi, hitbeli és tudományos üzenetek átadására és befogadására, az egyetlen válogatási szempont számára a minőség. Ennélfogva jó szívvel fogadja a pályakezdőket, "új tollakat", és ez a "Toll a Tollban"-érzés az, amitől igazán otthonossá, ha úgy tetszik, erdélyiségünk biztos pontjává, lenyomatává válik.

Különös módon a lap neve nem egy íróasztala fölé hajoló, történetesen erdélyi ember vagy asszony alakját idézi fel bennem, nem az alkotó kézben lassan mozduló pennára, sokkal inkább a színes madártoll könnyű röptére, földi valónk megnyilvánulása helyett a korlátok fölé emelkedő légiességre asszociáltat. Arra, hogy erdélyiségünk vállalása, árnyalatokban gazdag megvallása nem teher, mely lehúz, a földön tart, hanem égi ajándék, mely szárnyalni enged. Talán öntudatlanul is ezt a gondolatot próbáltam megfogalmazni a Népújság című Maros megyei napilap Múzsa című irodalmi-művészeti mellékletében megjelent lapismertetőkben. Az pedig, hogy nemcsak a megfigyelő és értékelő szerepében, hanem a szépirodalmi és gyermekirodalmi rovat szerzőjeként is részévé válhattam az Erdélyi Toll életének, imént leírt gondolataimat igazolja. Mindazt, amit kulcsszavakban így foglalhatnék össze: értékőrzés, nyitottság, szárnyalás, székely vendégszeretet.

Nagy Székely Ildikó

---