---

Index rerum

Praefatio
Brandolini Aurelii de humanae vitae conditione et toleranda corporis aegritudine ad Mathiam Corvinum Hungariae et Bohemiae regem et Beatricem reginam dialogus
Brandolini Aurelii de comparatione rei publicae et regni ad Laurentium Medicem Florentinae rei publicae principem libri III
Carbonis Lodovici dialogus de laudibus rebusqve gestis R. Matthiae
Excerpta e Galeotti Martii libris de egregie, sapienter, iocose dictis ac factis s. regis Mathiae et de incognitis vulgo
Naldi Naldii Florentini de laudibus augustae bibliothecae libri IV. ad Mathiam Corvinum Pannoniae regem serenissimum
T. Alexandri Cortesii liber unus de virtutibus bellicis Matthiae Corvini, Hungariae regis invictissimi
Excerpta ex Ugolini Verini poetaeflorentini epigrammatum libris VII
Jo. Franc. Marliani epithalamium in nuptiis Blancae Mariae Sphortiae vicecomitis et ducis Joannis Corvini

---

Bevezetés

...

A jelen kötetben elhúnyt szerkesztője olyan irodalmi emlékeket állított össze, melyek Hunyadi Mátyás korában élt olaszországi íróktól származnak, s a nagy király egyéniségével foglalkoznak.

I. Első helyen Brandolini művei állanak.

...

Számos éven át tartózkodott Rómában, honnan humanista tudományosságának, ékes latin irályának híre Mátyás királyhoz eljutván, általa 1489-ben udvarához hivatott meg. Mikor ide megérkezett, a király köszvénybaja és lázak által gyötörtetvén, nem fogadhatta őt azonnal. De ő késedelem nélkül ki akarta fejezni háladatosságát meghívásáért és jogczímet kívánt szerezni a király nagylelkűségére. Ezért azonnal hozzáfogott a beteg király vigasztalására hivatott munka megírásához, a mivel rövid idő alatt el is készült. Czíme:

"De humanae vitae conditione et toleranda corporis aegritudine ad Mathiam Corvinum Hungariae et Bohemiae Regem et Beatricem Reginam Dialogus."

A humanista írók által gyakran használt párbeszédformát választván, Mátyás királyt, Beatrix királynét és Ranzan lucerai püspököt, a nápolyi király követét, szerepelteti, mint a kik az emberi betegségek és fájdalmak türelmes elviselésének módjáról beszélgetnek.

A munka, melyet írója kéziratban nyújtott át Mátyásnak, később nyomtatásban is közzé tétetett. Több kiadást ért: 1541-ben, 1543-ban Baselben, 1541-ben Bécsben, 1562-ben Párisban.

Ábel az 1541-ik évi baseli kiadást, melyet az erdélyi Brenner Márton az erdélyi püspöknek, Gerendi Miklósnak ajánlva bocsátott közre, használta.

Brandolini ezen munkájának megírása után egy másikhoz fogott, melyben jártasságát a politikai tudományok terén kívánta fejedelmi pártfogója előtt föltárni. Czíme:

"De comparatione reipublicae et regni."

Szintén párbeszéd formájában van írva. Tárgya a következő: Corvin János herczeg a farsang utolsó napjaiban, kerülve a vigalmakat, királyi atyjával államtudományi kérdéseket tárgyalva, tölti szabad idejét. Azon kérdés kerül szőnyegre: vajjon a monarchiai vagy pedig a köztársasági kormányforma-e helyesebb és czélszerűbb? A király vállalkozik a monarchia védelmére. János a köztársasági kormányforma védelmére maga helyett a flórenczi származású Giugnio Domonkos királyi tanácsost ajánlja. Ez meghívatik. Mire megindúl a király és tanácsosa között a vitatkozás.

Mielőtt ezen munka megírásával elkészült volna Brandolini, meghalt Mátyás király.

Brandolini ekkor visszatért szülővárosába Flórenczbe, hol a munkát befejezvén, Medici Lőrincznek ajánlotta.

Nyomtatásban nem jelent meg a könyv. Csak egyetlen kézirati példánya maradt fönn, melyet a szerzőnek öcscse, Brandolini Rafael díszesen állíttatott ki, és Medici János bíbornoknak, ki később X. Leo névvel pápa lett, ajánlott föl. Jelenleg a flórenczi Medici könyvtárban őriztetik.

Brandolini kevéssel Mátyás halála után, a szent Ágoston szerzetébe lépett és mint egyházi szónok híressé lett. Nápolyban 1497. évi október hóban múlt ki.

II. Carbo Lajos hírneves latin költő és szónok 1456-tól kezdve a ferrarai főiskolán működött mint tanár. Később rövid ideig a bolognai egyetemen foglalt el tanszéket. Majd ismét visszatért Ferrarába, hol 1482. táján meghalt.

Tanítványai között sok magyar ifjú is volt. Ezeknek élén áll: Csezmiczei János (Janus Pannonius), kinek fönmaradt költői művei között Carbóhoz intézett két epigramm találtatik. Ennek a pécsi püspöki széken utódja Ernest Zsigmond, mikor 1473 végén mint kiskorú ifjú elnyerte a püspökséget, Ferrarában Carbo vezetése alatt tanult. Kétségkívül az ő figyelmeztetésére írta meg Carbo 1475 táján - mint a tartalomból kitűnik - munkáját, melynek czíme: "Dialogus de laudibus rebusque gestis Regis Matthiae."

A szerző és a pécsi püspök között folytatott párbeszédet tartalmaz, a király jeles tulajdonságai és dicső tettei felől. Értékét emeli az, hogy a magasztaló phrásisok árjában tények és jellemző részletek is fordulnak elő. A párbeszéd élén Mátyáshoz intézett ajánló levél áll.

A munka nyomtatásban nem jelent meg. Kéziratban is csak egy példánya maradt fönn, az, a mit szerzője Mátyás számára íratott. Ez gróf Teleki József birtokába s ennek gyűjteményével a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárába került.

III. A Mátyás udvaránál tartózkodó humanisták között a narnii származású Galeotti Martius az, kinek művei reánk nézve legbecsesebbek, mert Mátyás egyéniségére legtöbb világosságot vetnek. Galeotti viszontagságteljes élettörténetét, magyarországi tartózkodásának körülményeit és irodalmi munkásságát Ábel Jenő egyik korábbi munkájában alaposan és kimerítőn ismerteti.

A jelen kötetben Ábel közli Galeotti két munkájából az irodalomtörténeti vonatkozású részeket. Az egyik munkát, Galeotti 1485. táján Mátyás udvarában írta: "De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis S. Regis Mathiae ad inclitum Ducem Johannem eius filium liber". Eredeti nyelvén és magyar fordításban több kiadást ért.

A másik munkát korábban írta meg és Mátyásnak ajánlotta 1477 táján. Czíme: "De incognitis vulgo". Ebben sokféle hittudományi, erkölcstani és bölcsészeti kérdéseket fejteget.

A könyv kézirati példányai elterjedvén, a benne foglalt némely eretnek tanok (egyebek között az, hogy a ki a józan ész sugallatai és a természet törvényei szerint él, az örök boldogságot elnyeri) a velenczei inquisitio üldözését vonták a szerzőre. És mikor ez Bolognából velenczei területen lakó családjának látogatására jött, elfogatott s Velenczében börtönbe vettetett, honnan Mátyás király és Medici Lőrincz közbenjárása szabadította ki.

Háladatosságát Mátyás iránt ugyanezen munka élére helyezett ajánlólevelében tolmácsolta. A munka szövegében is négy helyen, valamint zársoraiban, alkalmat talál Mátyás dicsőítésére.

A könyv nyomtatásban nem jelent meg. Ábel a bécsi udvari könyvtárnak két codexét (3166. és 12509. számúakat) használta föl kiadásában.

IV. A prózaírók után következnek a költők, kiket a magyar király dicső tettei és bőkezűségének híre egyaránt lelkesítettek arra, hogy versben ünnepeljék. Nem tartoznak ugyan a humanista-irodalom első rangú kitűnőségeihez; az irodalom-történet keveset jegyzett fel rólok.

Naldi Naldus felől csak annyit tudunk, hogy Flórenczben tartózkodott és latin verseket írt.

Ő maga beszéli el, hogy mikor Ugoletti Tádé, Corvin János herczeg nevelője, Mátyás megbízásából a budai könyvtár számára megrendelt kéziratok ügyében, Flórenczbe jött, ezzel több ízben társalgott a királyról; mire a hallottak által föllelkesítve határozta el magát arra, hogy a királyt és különösen az általa megalapított budai könyvtár dicsőítésére költői művet ír. Ezt "De Laudibus Augustae Bibliothecae libri quatuor ad Mathiam Corvinum Pannoniae Regem Serenissimum" czímmel és prózában írt ajánlólevéllel látta el.

Az 1853 hexameterből álló munkában előbb Mátyás és neje, Corvin János és nevelője egyéniségét magasztalja; azután tér át a könyvtár külső berendezésének és díszítményeinek, végre pedig az abban elhelyezett könyveknek ismertetésére.

A munkának az a kézirati példánya, a mit Naldus a király számára (1484-6. táján) készíttetett és Magyarországba küldött, fönmaradt. Thorn városába a gymnasium könyvtárába került. Az ívrétű hártya-kézirat, művészi kivitelű, Attavante, a híres miniature-festő kezére valló, két czímlappal bír, melyeken lombozatos díszítések között Mátyás czímere és jelvényei, valamint arczképek is szemlélhetők.

Ezen kéziratból két kiadás jelent meg. Ábel a munkából csak mutatványokat közöl.

V. A Rómában élő költők hódolatának tolmácsa Cortesius Sándor, ki már gyermekkorában kitűnt verselési és szónoki tehetségeivel, mint tizenkilencz éves ifjú a vatikáni bazilika szószékén lépett föl, és 1494-ben, harmincz éves korában mult ki.

Mátyás király hadi dicsőségét énekelte meg, 1486 táján írt ily czímű művében: "T. Alexandri Cortesii Liber unus de virtutibus bellicis Matthiae Corvini Hungariae Regis invictissimi."

Rövid ajánlólevél előzi meg, melyben egyebek között kiemeli, hogy Róma (Mátyás őseinek is szülővárosa) háláját fejezi ki. Ezt "Ad librum" czímű epigramm követi. Maga a költői mű 1198 hexameterből áll. A görög és latin eposok mintájára készült égbeli jelenésekkel, beszédekkel stb. Történelmi részletekben szegény.

A kézirat, melyet a költő Mátyásnak megküldött, a budai könyvtárból Brandenburgi György őrgróf birtokába került, s általa, a mikor (1525) Magyarországból távozott, Ansbachba vitetett, honnan a wolfenbütteli herczegi könyvtárba került. A könyv két ízben látott sajtó utján napvilágot.

VI. Ugolino de Vieri (Verinus) flórenczi költőről az irodalomtörténet csak annyit jegyez föl, hogy a XV. század vége felé 75 éves korában halt meg, és hogy századának legtermékenyebb, de nem legkiválóbb költőihez tartozott. Verseiben gyakran énekelte meg Mátyást, Beatrixot és a királyi udvar előkelő tagjait, magyarokat és idegeneket egyaránt.

1484-ben költői műveit hét könyvben, "Epigrammatum libri septem" czím alatt egybegyűjtvén, a gyűjteményt Mátyás királynak és Beatrix királynénak ajánlotta. A kézirat átnyujtásával egyik fiát (Silvestro d'Ugolino de Vieri) bizta meg. Ez a királyi udvarnál kitüntető fogadtatásban részesült. Pénzzel, lovakkal, királyi kiváltságlevelekkel alkalmazva tért vissza hazájába. De mikor Zengből Pesaro felé vitorlázott, a velenczei köztársaság egyik főtisztviselője által megtámadtatott és kifosztatott.

Ugolino epigramm-gyűjteményének azon kézirati példányát, melyet Mátyás király számára készíttetett, nem bírjuk. Egy másik egykorú példányát a flórenczi Laurentiana-könyvtár őrizi. A gyűjtemény nyomtatásban is megjelent.

Ábel a vers-gyűjteményben foglalt mindazon darabokat közli, a melyek Magyarországra vonatkoznak. Ezek közől tizenkettő Mátyás királyhoz, három Beatrixhoz, kettő Flórenczi Fülöp festőhöz, ki a király számára képet festett, egy-egy Péter kalocsai érsekhez, Péter esztergomi főespereshez, Bandini Báthory Miklós váczi püspök könyvtárnokához, Bresciai Ferencz királyi orvoshoz, a toscanai Callimachus költőhöz "Mátyás barátjához", De Termo Jeromos Magyarországban tartózkodó tudóshoz van intézve, egy Scolari Fülöp (Ozorai Pipo) Zsigmond király hírneves hadvezére emlékének van szentelve.

VII. A jelen kötet befejező részét képezi "Joannis Francisci Marliani Epithalamium in Nuptiis Blancae Mariae Sphortiae Vicecomitis et Ducis Joannis Corvini." Azon beszéd, amit Marliani János jogtudós, a milánói fejedelem tanácsosa Milánóban 1487. november 25-ikén, azon ünnepélyes alkalommal mondott el, mikor Corvin János herczeg és Sforza Blanca herczegnő között a házasság megköttetett. Tárgyát a Sforza és a Hunyadi családok dicsőítése képezi.

Marliani ezen beszédet, 1488. január 1-én kelt ajánlólevelével, megküldötte Mátyásnak, kilátásba helyezvén, hogy később történetírója lesz dicső tetteinek, melyekkel - úgymond - "az atheneiek, spártaiak, perzsák, thébaiak, assiriak, macedónok, carthagóiak és rómaiak összes csodálatra méltó tényeit felülmúlja!"

A Mátyás király és Sforza-család czímerével ékeskedő hártyakéziratot Olaszország egyik kis városában, Voletterában, a Guarnacci-Múzeum könyvtárában Ábel Jenő fedezte föl 1888-ban, tehát íratásának épen négy százados évfordulóján!

---