Ismertetés

Jókait köztudomás szerint nagyon sok kedves szál fűzi a kálvinista Rómához. Ezeket a szálakat Jókai költészetéből már kifejtette Oláh Gábor egy szép tanulmányában, mely folyóiratunk 1906-iki évfolyamában jelent meg. De a nagy mesemondó születésének százados fordulója arra az elhatározásra juttatta a város tanácsát, hogy e kérdést teljes alapossággal megíratja s e munka kiadásával fejezi ki legméltóbb módon hódolatát és háláját Jókai lángelméje iránt. Szerencsés választással e szép feladatra Jókai kiváló monografusát nyerte meg, s Zsigmond Ferenc hivatottsággal és kedvvel tett eleget megtisztelő megbízatásának.

Zsigmond nemcsak Jókai műveinek debreceni vonatkozásait állítja össze, mint Oláh Gábor, hanem elemzi Debrecennek Jókai lelkére és művészetére gyakorolt hatását is. Jókai debreceni élete voltakép 1849 jan. 1. - ápr. 25-ig tartott. Ennek az időnek hiteles történetét megírni csaknem lehetetlenség, bár maga Jókai többször ír róla. A szerző mulatságosan írja le, mint bizonyultak utánjárásai során tisztára költötteknek nevek és események, melyeket Jókai emlékezéseiből a valóságnak minden kétséget kizáró adatai gyanánt fogadtunk el eddig. De kétségtelenül fontos időszaka ez Jókai életének s mindenekelőtt politikai magatartásának mérséklésére volt kedvező hatással. Addig Petőfi volt politikai orákuluma, s hatása alatt valósággal bálványként tisztelte a forradalom eszméjét. A Debrecenben töltött pár hónap alatt Nyáry Pál szuggesztív irányítása mellett ellensúlyozó leckéket kapott, s ezek a forradalmi terrorizmus tekintetében is megfontolás alá vétették vele álláspontját. Ezen kívül ezek a hónapok alkalmat szolgáltattak Jókainak arra, hogy jól megismerje a debreceni magyarság életmódját, és jellemzetes alakjait.

Huzamosabb időt többé nem töltött Jókai Debrecenben, de később is sűrűn ellátogatott rövidebb időre, tervszerű megfigyelésre a fajmagyarságnak ebbe a legjellegzetesebb városába, s ezeknek a kirándulásoknak eredményei Jókai költészetének legegészségesebb és legmaradandóbb termékei közé tartoznak. Telivér romantikus képzeletét egyetlen más város sem tudta, oly állandó igézet alatt tartani, mint Debrecen.

A debreceni téma elsősorban mindig exotikus jellegével fogja meg Jókait. Ezt bizonyítja az is, hogy ha magát a várost választja színhelyül a múltba megy vissza, amikor még csakugyan exotikus világ volt ez. Főként két tárgykört aknáz itt ki. Egyik Debrecen régi társadalmi élete a maga különleges történeti adottságában: védtelen külső helyzetével s belső életének nagyszerű bölcseségével. A másik a kollégium élete, melynek jellemképző s nemzetnevelő fontosságát semmiféle adattár sem világítja úgy meg, mint Jókai képzeletének bűbájos alkotásai. Méltán érezteti a szerző a mélyrelátó intuíció sikerét abban, hogy Jókai a sokaktól ridegnek mondott kálvinista puritánizmust a magyar faj természetes humorának legalkalmasabb talajául tudja elfogadtatni. A diákélet rajza mögé a nemzeti jelentőség elmélyülő távlatát is odavetíti. A debreceni kollégiumnak legmonumentálisabb emléket Jókai emelt.

Ha egykorú debreceni eseményeket és embereket ír le, ezeket hortobágyi környezetben szerepelteti, hol még sok exotikus vonás dacolt Jókai idejében a modern idők zsarnokságával. Hortobágyi anyagát előbb a Hortobágy című leírásában dolgozta fel s csak aztán szerkesztette regénnyé a Sárga rózsában.

Végső eredményül Jókai és Debrecen viszonyára vonatkozólag azt állapítja meg a szerző, hogy leghatásosabban Jókai költészete érezteti meg velünk, mily nagy jelentőségű szerepet játszott Debrecen a XVI. század eleje óta a magyar nemzet politikai és művelődési történetében. Viszont Debrecen méltán büszkélkedhetik azzal, hogy szerencsésen elősegítette a legnagyobb magyar mesemondó lángelméjének kifejlődését, költői ihlete számára a legegészségesebb táplálékot nyújtva fél évszázadon át.

...

Forrás: Zsigmond Ferenc: Jókai és Debrecen [recenzió]