---

Tartalom

Kósa László: Baráti laudáció
Ábrahám Barna: "Nemzeti vallások" Magyarországon a 19. században
Babos János - Czuczor Gergely: A történelmi falusi önkormányzat intézményeinek továbbélése Zetelakán
Balogh Gábor: Utópikus gondolatok
Bindorffer Györgyi: Nemzetiségek egymás közt. Interetnikus kapcsolatok és sztereotipizációs folyamatok a leányvári németek és a piliscsévi szlovákok körében - esettanulmány
Bögre Zsuzsanna: "Lebegés a létben... " - Berta nővér visszaemlékezése
Császár Melinda: Burgenlandi magyarok és a státustörvény. Egy hipotetikus helyzet dilemmái
Csernicskó István: A nyelv szerepe a kárpátaljai magyarság azonosságtudatában
Csilléry Edit - Lőw András - Babos János: Gyermekek egymás elleni agressziója az iskolában. Kutatási beszámoló
Deák Ernő: A soknyelvű ország
Éhmann Gáborné Havas Mária: Zetelaka művelődésszociológiai vizsgálata
Fábri Anna: Róz(s)a. Emlékezet és emlékeztetés Ignácz Rózsa regényében
Falussy Béla: Kulturális tőke - művelődési és olvasási szokások korcsoportos alakulása a KSH időmérleg-felvételei alapján
Fekete Attila: Kedvezményezett települések Magyarországon a fordulat évétől a rendszerváltásig
Földvári Mónika: Körtánc és vallásosság
Gáspár Kinga: A népszokások dramatikus vonásainak vizsgálata a magyar néprajzban
Gyurgyík László: A szlovákiai magyar lakosság természetes népmozgalmi folyamatai a '90-es évektől napjainkig
Hegedűs Rita: Alamizsna - egy példa a vallás hatására
Helmich Dezső: Miért olvasunk? Miért nem olvasunk? Elmélkedés az okokról
Kamarás István: A vallásosság szerepe irodalmi művek befogadásában
Keller Tamás: Az értékkoncepció - egy talált fogalom megtisztítása
Keszei András: Identitások és egyéb realitások
Kisdiné Neményi Barbara: Ők az ellenségeink, velük házasodunk. A házasság és a család intézménye kultúraközi összehasonlításban
Mészáros Andor: A dualizmus kori pesti cseh egyletek könyvtárai
Nagy Attila: Sorsok és mesék
Nagy J. Endre: A szubjektum eltűnése. Nietzsche, Althusser, Foucault: az isteni igazságtól el-vezető kalauzok
Pusztai Gabriella: Sola scriptura? Könyvolvasás egy határmenti térségben felekezeti és nem felekezeti iskolások körében
Rajki Zoltán: A Hetednapi Adventista Egyház regionális jellemzői a 21. század elején Magyarországon
Rébay Magdolna: Leánygimnáziumot?! Alapítási törekvések 1891-1892-ben
Ress Imre: A nyugat-magyarországi horvátok identitástudatának alakulásához a 18-20. században. (Vallás és történelmi önismeret)
Rosta Andrea: Gondolatok a kisebbségek bűnözéséről a hazai tudományos kutatások tükrében
Rosta Gergely: Szekularizáció vagy privatizáció? A vallásosság változása Magyarországon a rendszerváltás utáni másfél évtizedben
Személyi László: Szabadidős tevékenységek a vagyoni háttér függvényében
Tomka Miklós: Röviden a szlovákiai és a magyarországi vallásosságról
Vépy-Schlemmer Éva: Gyermekek egymás közötti agressziója az iskolában. Hazai tanulmányok bemutatása

A kötet szerzői
Gereben Ferenc publikációi

---

Ismertetés

A Gereben Ferenc 65. születésnapja alkalmából megjelent tanulmánykötet címe - Ami rejtve van s ami látható - a jeles olvasásszociológus személyére, munkásságára való vonatkoztathatóságán túl a kötet egyik központi fogalmának, az identitásnak a metaforájaként is értelmezhető. A kötet a Pázmány Társadalomtudomány-sorozat 10. kiadványaként jelent meg Császár Melinda és Rosta Gergely szerkesztésében, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológia Intézetének közreműködésével, a Loisir Könyvkiadónál. Kósa László Baráti laudációja vezeti be a tanulmányok sorát, amelyek - néhány kivételtől eltekintve - az identitás különböző aspektusainak eltérő szempontú értelmezéseit nyújtják. Bár a tanulmányok a szerzők neveinek ábécérendjében követik egymást, a kötet elolvasása után néhány főbb kérdéskör körvonalazódik, amelyeken belül az írások termékeny párbeszédben állnak egymással.

A szociológia legkülönbözőbb ágainak kérdésfelvetései által nyújtott tematikus gazdagság módszertani sokféleséggel párosul a kiadványban, ugyanakkor a vallás-, olvasás- és kisebbségszociológiai szempont nagyobb teret kap. E tematikus összetétel egyáltalán nem meglepő, hiszen Gereben Ferenc kutatásaihoz, szakmai teljesítményeihez kapcsolódnak kutatásaikkal a szerzők.

A vallás társadalmi szerepével több írás is foglalkozik, közös alapfeltevésük, hogy a vallásosság a posztkommunista időszakban funkcionális eltéréseket mutat a korábbi periódushoz képest, ezekben a szövegekben a fogalom új tartalmának a megragadására vállalkoznak. Földvári Mónika Körtánc és vallásosság című tanulmánya az intézményen kívüli vallásosság egyik megjelenési formáját, a Szakrális Körtánc Mozgalom kialakulásának társadalmi hátterét, illetve az itt megjelenő spiritualitást igyekszik megragadni. Rosta Gergely, Tomka Miklós és Rajki Zoltán a vallásosság regionális jellemzőit vizsgálja, Kamarás István esettanulmánya pedig a vallás irodalomértésre gyakorolt hatását veszi górcső alá. A tanulmányok a vallási individualizálódás folyamatára, a vallás megváltozott társadalmi szerepeire hívják fel a figyelmet.

A kötetben szereplő kisebbségszociológiai témájú írások a nemzetiségi létben kitermelődő nemzeti identitás komponenseinek több szempontú vizsgálatát nyújtják. A nemzeti identifikáció szempontjából regionálisan eltérő aspektusok mutatkoznak dominánsnak, ennek egyik oka, hogy a kisebbségi státus jellemzői és jelentései tekintetében a különböző régiók között eltérések fedezhetők fel. Bindorffer Györgyi tanulmányának következtetései alapján a leányvári németek és a piliscsévi szlovákok esetében az interetnikus kapcsolatokat a két etnikum egymásról kialakított sztereotípiaprofilja modellálja, és ez a profil nem csupán a másik közösségről alkotott képet befolyásolja, hiszen az egymásról forgalmazott sztereotípiák internalizálódnak, a másik csoport róluk kialakított véleményének egyes elemei az önidentifikációjukba épülnek. Ress Imre a vallás és a történelmi önismeret nemzeti identitásra gyakorolt formatív hatását vizsgálva a nyugat-magyarországi horvátok esetében a 18-20. században, arról beszél, hogy a magyarországi horvátok történelmi önértelmezésének egyik jelentős komponense az a tétel, miszerint a múltban a szétszóródott horvátok csupán a Magyar Királyság területén tudták megőrizni identitásukat, míg a német-osztrák tartományok beolvasztották őket. Ez identitásuk sajátos összetevőjévé vált, melynek egyik következménye, hogy az 1923-as határmódosításkor ezek a területek inkább a Magyarországhoz csatolást választották. A kisebbségi nemzeti identitást vizsgáló többi tanulmány a magyar kisebbségi közösségek esetében egy másik komponens, az anyanyelv fontos identitásmeghatározó szerepét emeli ki.

Az olvasásszociológiai perspektívát érvényesítő tanulmányok között is vannak olyanok, amelyek a határon túli és a magyarországi magyarok olvasási szokásainak komparatív elemzésekor a különbségek fő magyarázóelveként a kisebbségi létben kitermelődő nemzeti identitást tették meg. Ezek az olvasásszociológiai vizsgálatok a magyarországi és a határon túli magyar közösségek olvasási szokásainak változásában tetten érhető kommercializálódási folyamatról beszélnek, amely az amerikanizálódásnak, a szépirodalom pozícióvesztésének, a non-fiction térnyerésének a jelenségeivel kapcsolódik össze, ezek az elemzések minden esetben a határon túli régiók klasszikusabb ízlésorientációját emelik ki.

Az eddig említett vizsgálódásokon túl olyan tanulmányokat is tartalmaz a kötet, amelyek a 19. századi magyar társadalom különböző szempontú vizsgálatát nyújtják.

...

Amint említettem, a tanulmánykötet írásait az identitás problémája fogja egybe, így Keszei András Identitások és egyéb realitások című tanulmánya tulajdonképpen a kötet módszertani foglalatát képezi (ez a szerepe leginkább kötetnyitó pozícióban domborodhatott volna ki). Keszei alakulásukban igyekszik megragadni az identitás és a csoporttudat kategóriáit, történeti konstruktumokként kezeli őket, és csupán a társadalmi kontextusba való visszahelyezésükkel látja a tartalmukat felfejthetőnek, az identitás "változás közben mutatkozó állandósága" ebben a módszertani keretben válik értelmezhetővé (311.). Ily módon a kötet többi tanulmányának központi előfeltevését, az identitás társadalmilag determinált, konstruktum voltát problematizálja.

A kötet egyik legfontosabb jellemzője, ami elsikkadni látszik az ábécérendet követő kötetfelépítés miatt, a tanulmányoknak az a képessége, hogy a társadalomtudomány különböző területein belül párbeszédbe tudnak lépni egymással, kérdésfelvetéseik kiegészítik egymást, így a tárgyalt problémák több szempontú megvilágítását tudják nyújtani.

Forrás: Zabán Márta: A változásban mutatkozó állandóság

https://epa.oszk.hu/00400/00458/00146/zabanm.html

---