---

Tartalom

Sorsutas
Fényre lépdelek
Lehalkított csend
Siker, kiolvasva
Volt két csésze kávé
Fém szavak
(F)élelem
Egyet közületek
Elveszett évek
Zsongás a fejben
Egy mondat megbotlott
Női monológ
(J)egek
(K)út
Az én kutatásom
Porból kiáltom
Besepert emlékek
(K)értem
(K)érdem
Az én őszöm
Alkut kötöttem a sorssal
(K)árral
Szédelegve
(Rem)élsz
(M)ész
(M)ég
(Hős)ég
(Á)lom
(Lát)ás
Lelassult képek
Csak töprengtem
Sorsok
Lennék még veletek
Esti gondolatok
Csak pénzért kapható
Csak elmerengtem
Az én városom
Viharban
Látogatóban
Zé bohóc élete
Egy mosolygós napom
Semmit, de nagyon
Istennel beszélgettem
Egy este, ahogy én látom
Ő, csakis Ő
Egy borús őszi reggelen
Majdnem odaértem
Kettétört tükör
(Mek)egek
Esti gondolatok
Találkozás a múlttal
Költőként szabadon
A valóság háza
Ébressz fel
Szemfényvesztés
Merj boldog lenni
Te csak szeress
Ha úgy érzed
Lakatlan szigeten
Osztálytárs
Köszönt a tél
Ha lehetnék megint gyerek
Az én zongorám
Lehetnél minden
Majd ha nyerek a lottón
Elhalkultan
Ifjúságodon túl
A belső út/útvesztő
Horgászni mentem
Rólad, neked
Boldognak lenni
Eső áztatta öröm
Kávéházi emlékeim
Körbezárt idill
Eddig már éltem
Átsuhanó gondolatok
Merengek köztetek
Ébren álmodom
Kinek vagy
Az idő vasfoga
A szegénység lánca
Kinek mutatod meg magad
Van amit meg kell tenni
Tavasz képekben
(Sem)miért
(Kép)regény
(Lény)egek
(Lóg)ás
Ábránd küszöbén

---

Fülszöveg

Hegedűs Adriana könyvében megteszi azt, amire sokan képtelenek egész életük során. Farkasszemet néz önmagával és a világgal. Az olvasót szembesíti a mai élet visszásságaival, és boldog pillanataival egyaránt. A sorokban megbújó csendes lélekpillanatok erős kontrasztot alkotnak a néhol kemény, húsbavágó valóság képeivel. A verssorok az összetartozás érzése köré fonódnak, a gondolatok a létezés szépségét mutatják be, utazva a fiatal kortól az idősebb csendesebb évekig.

Olvasva az egyedi költői képekkel szépen megformált érzelemvilágot egy csendesen suhanó gyorsvonatban érezhetjük magunkat, ahonnan kipillantva, mint egy film képei peregnek előttünk percek, órák, évek, hogy egybeolvadva átöleljenek minket és rávezessenek arra, hogy mi magunk formáljuk "sorsutasként" életünk száguldó éveit.

"Égessük a holnapot vágyó bilincseinkkel/hagyjuk nyugodni, amire az idő ráfeküdt." - írja Adriana versében. Ami elmúlt, hagyjuk pihenni, nézzünk a jövő felé és legyenek mindig céljaink, mert ez hajt minket előre, a boldog holnap felé.

A verssorokat megfűszerezi a költő szelíd humorral is, amely oldja ugyan a komoly gondolatok feszültségét, de egyben erősíti is a kötet mondanivalóját. Így lesz igazán egységes és nagyon elgondolkodtató olvasmány ez a könyv mindenki számára, aki hajlandó csatlakozni egy őszinte, lélektisztító, kicsit önirónikus, de minden pillanatban boldogságot kereső utazáshoz...

Bakos József

---