---

Tartalom

Szubjektív előszó - avagy "a reménytelenek reménye"

I. Viták a magyarországi tanítóképzés korszerűsítéséről, felsőfokúvá tételéről az 1868. évi népiskolai törvény fél évszázados évfordulója körül (1916-1918)
1. A hatéves/akadémiai, illetve felsőfokú tanítóképzés bevezetésére vonatkozó első javaslatok és fogadtatásuk
2. Újabb javaslatok, kezdeményezések az I. világháború utolsó éveiben
3. Viták, tervek az "őszirózsás forradalom" időszakában

II. A tanítóképzés ügye országos szinten a Magyarországi Tanácsköztársaság idején
1. Az előzményekről röviden: harc az iskolai kötelező hitoktatás, vallásos nevelés fenntartásáért/megszüntetéséért a Tanácsköztársaságot megelőző években
2. A tanítókkal és tanáraikkal szemben megfogalmazott, radikálisan változó követelmények
3. A tanítóképzősök és a szervezett diákság irányában tett gesztusok, továbbá a velük szemben támasztott elvárások
4. Az országos tanári szakmai szervezetek, érdekképviseletek átalakulása, törekvéseik
5. Farkas Sándor és a népbiztosság tanítóképzői ügyosztályának tevékenysége - avagy egy csöndes, ám hatékony ellenállás története

III. A tanító(nő)képzők helyzetének változása 1918 őszétől 1920 tavaszáig
1. A tartósan idegen impérium alá került tanító(nő)képzők sorsa 1918-1920-ban
1.1. A magyar kormányok elvárásai és kötelezettségvállalásai a megszállás alá került területek pedagógusaival szemben
1.2. A magyar tanító(nő)képzők drámája a csehszlovák megszállás alá került területeken
1.2.1. Exkurzus: egy Felvidékről menekült tanár kálváriája
1.3. A magyar tanító(nő)képzők helyzetének alakulása a román megszállás alá került területeken
1.4. A magyar tanító(nő)képzők ellehetetlenülése a szerb megszállás alá került területeken
1.5. Kiegészítések, szempontok, következmények
2. A háború, a járványok s egyéb körülmények hatásai a trianoni országterület tanító(nő)képzőire 1918-1920-ban
2.1. Megszállás, beszállásolások, rekvirálások vidéken
2.2. A budai állami tanítóképző és az Országos Izraelita Tanítóképző internátusának megpróbáltatásai 1919-1920-ban
2.3. Jelentős létszámváltozások, ellátási, elhelyezési nehézségek és az egészségügyi helyzet alakulása 1918-1920-ban

IV. Képzős diákok a forradalmak és a forradalmakat követő vizsgálatok idején (adalékok, kérdések)
1. Bevezetés: a képzős diákokra és tanárokra vonatkozó források szűkössége, buktatói
2. A diákok kívánságai a tanító(nő)képzést illetően, s javaslataik, az intézetek belső rendjével kapcsolatban. Szervezeteik a forradalmak időszakában
3. A képzősök a demonstrációkon, belépésük a Vörös Hadseregbe. A diákok forradalmak alatti tevékenységének következményei a Tanácsköztársaság bukását követő számonkérés és beiskolázás során
4. A forradalmi eszmék hatása a diákokra (s a korábban végzett tanítványokra). Az egyes tantestületek tapasztalatai és a VKM-nek tett javaslatai

V. Képzős tanárok és tanítók az 1918-1919. évi forradalmak és a forradalmakat követő vizsgálatok idején
1. Alkalmazkodók - és akik csak vonakodva vagy úgysem "értették meg az idők szavát"
1.2. A klerikus/egyházi pedagógusok dilemmája - a "kötél nélküli kötéltáncosok" túlélési próbálkozásai
1.2.1. A visszafogott rezisztencia s a csendes, látszólag alkalmazkodó alámerülés katolikus kísérlete
1.2.2. A túlélésért látszólag állj élére annak, amit megakadályozni nem tudsz
1.2.2.1. A nagykőrösi református tanítóképző a megszűnés küszöbén. Kényszer szülte manőverek a képző fenntartása érdekében és következményeik
1.2.2.2. A pápai református tanítónőképző felvilágosult, szociálisan érzékeny, nemzeti elkötelezettségű igazgatójának útkeresései, taktikája a forradalmakban
1.2.3. A felsőlövői és soproni evangélikus tanárok mérsékelt alkalmazkodási kísérletei - és ennek ugyancsak mérsékelt következményei
2. Az aktív politikai szerepet vállaló elkötelezettek megpróbáltatásai
2.1. A sárospataki képzős tanárok kíméletlen küzdelmének krónikája
2.1.1. Pályakezdő pedagógus útja a szociáldemokrata/szocialista párttitkárságig
2.1.2. Egy eszközökben nem válogató politikai, világnézeti, generációs harc állomásai
2.2. Ifjú képzős tanár a kalocsai fegyveres ellenforradalmárok, majd a vörös terror áldozatai között
2.3. Képzős tanárok városok művelődése élén és a Tanácsok Országos Gyűlésének tagjai között
2.3.1. Ungvári párttitkár - a veszprémi oktatásügy élén
2.3.2. Az állami tanítóképző ifjú tanára a művelődési osztály jegyzője és Pápa művelődésügyi megbízottja - a tervezett változások motorjai
2.3.2.1. Nagy Sándor különös pályaíve: Pápa - Komárom - Pápa és Veszprém
2.3.2.2. Déri Gyula a Tanácsok Országos Gyűlésén és pápai kulturális megbízottként
2.4. Egy mélyszegénységből kitört, tehetséges, beteges, kolerikus gyakorlóiskolai tanító a budapesti izraelita tanítóképzőből - a Tanácsköztársaság propagandistája
3. Esküvel fogadott közalkalmazotti hűség az államhoz - de melyikhez? Állami tanítóképzők igazgatói és tanárai a forradalmakban és a forradalmak bukása után
3.1. Átmeneti "útitársak"?
3.1.1. A TITOE (ex)főtitkára a győri pedagógusátképző tanfolyam élén
3.1.2. TITOE-(ex)alelnök igazgató és csurgói kollégái a forradalmak idején
3.1.3. Amikor az (ex)polgármester, a kormánybiztos-főispán és az egri érsek feljelent: a jászberényi állami tanítóképző alapító igazgatója és két tanára pedagóguspályájának kerékbe törése
3.1.4. Egy a "nemes és igazságai vonzásával ható szocialistaságot a konstruktív nemzeti" keresztény irányzattal összekapcsolni próbáló, avagy egy "gyenge egyéniségű, nézeteit váltogató" tanár-újságíró és egy tétlenségre kárhoztatott, egyenetlenkedő tantestület Nyíregyházán
3.2. "Purifikációhoz" vezető világnézeti-politikai ellentétek a budapesti II. kerületi állami tanítónőképző intézetben
3.2.1. Egy szociáldemokrata pedagógus megnyilvánulásai a Csalogány utcai tantestületben és azon kívül - s ennek következményei
3.2.2. Egy szociálisan érzékeny, hazafias, autodidakta költő-tanár csetlése-botlása a forradalmakban, s ennek következményei
4. Fejezetzáró szempontok, kiegészítések

Kötetzáró megjegyzések, kérdések a Tanácsköztársaság (volt) egyházi és állami pedagógusokkal kapcsolatos politikájával és a Tanácsköztársaság bukását követő számonkéréssel kapcsolatban
Rövidítések, levéltárak, gyűjtemények
Köszönetnyilvánítások
Felhasznált irodalom
Summary

---

Fülszöveg

A kötet az alábbi kérdésekre keres választ:

Miként vélekedtek a tanítóképzés helyzetéről, s milyen reformokat javasoltak a Képzős tanárok az első világháború alatt és az "őszirózsás forradalom" idején?

Milyen kihívások érték a tanítóképzést, a tanítóképzőket, a képzők diákjait, tanárait és szervezeteiket a Tanácsköztársaság idején?

Miként volt lehetséges, hogy a Közoktatásügyi Népbiztosság tanítóképzői ügyosztályát egy polgári gondolkodású sovén magyar szakember, egy korábbi királyi tanácsos vezesse a Tanácsköztársaság idején?

Milyen drámai helyzetekkel szembesültek az idegen (csehszlovák, román, szerb, francia) megszállás alá került magyar tanítóképzők, s milyenekkel a többi terület intézetei?

Miként viselkedtek a tanítóképzők diákjai a forradalmak idején? Hányan léptek be a Vörös Hadseregbe, s a forradalmak bukása után mi lett szereplésük következménye?

Miként szerepeltek a tanítóképzők tanárai a forradalmakban? Mi jellemezte a "vonakodva alkalmazkodók", a pró vagy kontra "elkötelezettek" és az "átmeneti útitársak" viselkedését, s mi lett ennek következménye a forradalmi és az ellenforradalmi megtorlás során?

Donáth Péter (történész, az MTA doktora, az ELTE TÓK professor emeritusa) dokumentatív elbeszélő módszerrel készült monográfiájában 29 levéltár anyagainak és periodikák, könyvek széles körének felhasználásával új források tömegét vonta be a kutatásba. A kötet minden fejezetében szó esik az immár 150 éves budai tanítóképzőről (igazgatóiról, diákjairól vagy tanárairól) is.

---