A dolgozat célját és legvégső eredményeit maga Zsigmond így foglalja össze (32-33. l.): "Elismerjük, hogy a kép, melyet Mikszáthról rajzoltunk, egyoldalú. Mentségünkre szolgálhat azonban, hogy az az egyetlen szempont, melyből modellünket néztük, nagyon lényeges, talán épen a leglényegesebb. Jellemző nemcsak Mikszáthra, hanem egész korára, mi közülünk is úgyszólván mindazokra, akiket felnőtt életkorunkban ért nemzetünk katasztrófája. Mindnyájan adtuk a blazírtat, a fölényest, szerettük a paródia szemüvegen át nézni személyeket és eseményeket, nem hittünk semmiben igazan, legkevésbbé egy mindnyájunkat érhető irtózatos veszedelem közeli lehetőségében". Zsigmond nem vádol senkit, csak megállapít. Annak az idealizmusból "kiábrándult", szinte minden értéket csak relatívnak felfogó lelkületnek forrásait az utolsó ötven év politikai viszonyaiban, a természettudományos, materialista korszellem hatásában keresi, leggazdagabb és legjellemzőbb tükörképét pedig az egész magyar költészetben Mikszáthnál találja meg. Megállapításait bőségesen megokolja, midőn a szakember biztosságával megrajzolja Mikszáth felfogását a vallásos hitről, a szerelemről, a történelmi nagyságról és a költészet "sine qua non" törvényeiről. De maga e kis füzet is érdekes "kortörténelmi dokumentum". Jele a mai idők komolyabbá válásának, azonban nem mindenben vigasztaló. Írója az idealizmus hajnalhasadását várja s vele a föltámadást (34. l.), de szerintünk ennek legelső föltétele a szilárd, nemcsak ösztönszerű, hanem értelmi belátásból is fakadó meggyőződés az ideális világnézet lényeges tartalmának igazságáról. Zsigmond azonban - nem hiszem, hogy félreértettem (pl. 9., 10. l.) - azt voltakép szükséges, jótékony, de mégis csak "illuziók(-előítéletek)" szövedékének tartja. A túlzó szkepszis mérge nagyon is mélyre hatott.

Kocsis Lénárd

Forrás: Forrás: Kocsis Lénárd: Zsigmond Ferenc: Mikszáth írói egyénisége mint történeti dokumentum