Gajdos István [et al.]
Az alföldi pannóniai (s. l.) képződmények litosztratigráfiai egységei
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. Bevezetés
2. Litosztratigráfiai egységek jellemzése
2.1. Marosi Formációcsoport
2.1.1. Békési Konglomerátum Formáció
2.1.2. Tótkomlósi Mészmárga Formáció
2.1.3. Dorozsmai Márga Formáció
2.1.4. Vásárhelyi Márga Formáció
2.1.5. Keceli Bazalt Formáció
2.2. Jászkunsági Formációcsoport
2.2.1. Nagykörűi Agyagmárga Formáció
2.2.2. Szolnoki Homokkő-Agyagmárga Formáció
2.3. Csongrádi Formációcsoport
2.3.1. Algyői Agyagmárga-Homokkő Formáció
2.3.2. Törteli Homokkő Formáció
2.4. Hevesi Formációcsoport
2.4.1. Zagyvai Homok-Agyag Formáció
2.4.2. Nagyalföldi Tarkaagyag Formáció
2.4.3. Bükkaljai Lignit Formáció
Függelék
Zárszó
Rövidítések
Szemelvényes irodalom
Bevezetés
A pannóniai emelet elnevezést Roth L. vezette be 1879-ben és értette alatta a Kárpát-medencei szarmata és pleisztocén közötti rétegeket. Az emelet taglalására sokféle elnevezésű, egymással nem minden esetben és nem minden ponton azonosítható, elsősorban biosztratigráfiai és kronosztratigráfiai beosztást készítettek. A vizsgálatok alapjául a középhegység-peremi pannóniai képződmények szolgáltak. Az Alföldön az 1920-as évek elején kezdett kőolaj- és földgázkutató fúrások beosztását is ezek alapján igyekeztek megoldani. Lyukgeofizikai szelvények ebben az időben nem készültek.
Az Alföldön ma már több mint négyezer kőolaj- és földgázkutató mélyfúrás harántolta szakaszos magfúrásokkal a teljes pannóniai összletet. Ezek alapján - a középhegység-peremi beosztások adaptálásával - mind biosztratigráfiai, mind kronosztratigráfiai szempontból sokan, sokféleképpen szintezték az összletet. Litosztratigráfiai beosztást elsősorban a kőolaj- és földgázkutatásban dolgozó szakemberek (Völgyi L. 1965 és Kőrössy L. 1971) készítettek és jelentettek meg. Általánosan elfogadott beosztás azonban a mai napig sincs. Ennek legfőbb okát az Alföld földtani fejlődéstörténetének bonyolultságában kell keresni.
Jelenleg több helyen a "pannóniai s. l." kifejezést használják. Helyének, elnevezésének, értelmezésének mai variációiból a kiutat az jelentené, ha a szarmata és pleisztocén közötti rétegek nevezéktanának irányadó bázisa az a terület (hazánk) lenne, ahol az a legnagyobb mélységekben ismert és sűrűn feltárt. A magyarországi Hódmezővásárhely (Hód)-I. sz. mélyfúrás a fiatalabb (harmad-negyedidőszaki) képződményeket 5842,5 m-es végmélységével, a környező országokhoz viszonyítva is a legnagyobb vastagságban tárta fel. Hazai ismereteink több mint 10 millió méter szénhidrogénipari mélyfúrás adathalmazára épülnek. A "Pannóniai-medence" legpregnánsabb és legnagyobb része éppen Magyarország területére esik. A locus classicus tényét tehát aligha lehet vitatni.
A pannóniai képződmények fekü térképe egyértelműen igazolja, hogy az Alföld a pannóniai időtartama alatt változó - időnként nagymértékben felgyorsuló és esetenként igen nagy szintkülönbségeket létrehozó - epirogén-szinorogén mozgások során tagolódott sok, változó sebességgel süllyedő részmedencére. Az egyenlőtlen süllyedésből és az egyes litosztratigráfiai egységek igen nagy mértékben eltérő vastagságából, valamint abból, hogy esetenként ugyanazon egységben a vastagság és a mélység fordítottan arányos - következik, hogy a képződés során azonos időhorizontban szükségszerűen eltérő lito- és biofácieseknek kellett léteznie. Tehát a litosztratigráfiai beosztásnak a bio- vagy kronosztratigráfiai tagolással való azonosságára törekedni lehet, de teljes egyezés elvileg sem várható.
...