Goriupp Alisz
A Magyar Nemzeti Múzeum Hírlaposztálya fennállásának első félévszázadában, 1884-1934
ELŐSZÓ
Megalapítása ötvenedik évfordulóján legrégibb közműveltségi intézetünk egyik különlegesen nagybecsű gyüjteményének, a Magyar Nemzeti Múzeum Hirlaposztályának félszázados fejlődéséről és munkateljesítéséről kívánunk e lapokon rövidre fogott áttekintést nyujtani.
Mutatós jubileumi emlékmű emelésére a mai idők bizonyára nem alkalmasak, mi itt csak ennek a jobbára nehéz, második felében pedig egyenest válságos viszonyok közt eltelt időszaknak szeretnénk szerény határkövet állítani.
Felkérésemre - a rendelkezésünkre álló ügyiratanyag gondos áttanulmányozása s a maga hosszú évekre kiterjedő tapasztalatai alapján - osztályunknak az a tisztviselője nyujt ezekben a sorokban történeti visszapillantást, akire az osztály fejlesztését célzó intézkedések legtöbbjének eszmei kiépítése és gyakorlati végrehajtása is hárult. Dolgozatából a lezáruló öt évtized szervezeti fejlődésmenetének, gyarapodási és használati számadatainak ma elérhető legpontosabb képe fogadja az érdeklődőt.
De itt a küszöbön nem állhatom meg azt sem, hogy e reánk nézve ünnepi fordulón a kegyelet és hála érzésével ne adózzam azoknak, akiknek célismerete, megértése és nagylelkűsége ezt a nagyrahivatott intézményt valóban naggyá is növelte. A magyar könyvészeti tudomány atyamesterének, id. Szinnyei Józsefnek, csakúgy a honalapítókat megillető tisztelettel tartozunk, mint az ő elgondolását lelkesen felkaroló nagy kultuszminiszternek, Trefort Ágostonnak.
Az ő szellemükben, az általuk kijelölt, de az idők során akárhányszor bozótba vesző útra visszatalálva, sietett még Könyvtárunk, majd Intézetünk élén végzett irányítómunkája éveiben a Hírlaposztály ügyeinek áldásos támogatására Hóman Bálint is, ki azóta Trefort örökében a magyar közműveltség legfőbb őréül rendeltetett. Ötven esztendőnk történetéből az utolsó évtized sorsdöntő intézkedéseit alább feltáró adatok önmagukban is egy "második honfoglalás" eredményeiről beszélnek, ezeket szóvirágokkal feldíszíteni még az ünnepi alkalom sem tehetné megokolttá.
S végül mély hálával fordulunk a magyar társadalomhoz is, melynek kiapadhatatlan áldozatkészségében egyik leghatalmasabb erőforrásunkra leltünk. Erre támaszkodva s a magunk eltökéléséből is hű és odaadó munkát fogadva, hittel és bizalommal vághatunk neki a második félszázad munkavégzésének.
Budapest, 1934 június havában
Rédey Tivadar,
a Magyar Nemzeti Múzeum
Hirlaposztályának igazgatója