Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Gereben Ferenc, Katsányi Sándor, Nagy Attila

Olvasásismeret

olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia

TARTALOM, BEVEZETÉS


Tartalom


BEVEZETÉS

I. KULTÚRA, KOMMUNIKÁCIÓ, OLVASÁS
1. A kultúra társadalmi szerepe
2. Művelődéskutatás - szociológiai nézőpontból
2.1 A művelődésszociológia tárgya
2.2 A művészetszociológia főbb kérdései
2.3 A művészetszociológia és az esztétika
2.4 Az olvasásszociológia helye a szaktudományok között
3. Az írásos közlésmód, mint megkülönböztetett fontosságú kommunikációs forma
3.1 Nyelv - gondolkodás - írás. Az írásos közlésmód sajátosságai
3.2 Az írásbeliség az audiovizuális tömegkommunikáció korszakában
4. Az olvasás helye a kulturális tevékenységek rendszerében
4.1 Művelődési tevékenységek - szabadidő-vizsgálatok tükrében
4.2 Őrségváltás vagy kiegészítő szerepkör? Az olvasás és a televíziónézés szociológiai jelenségei

II. A KÖNYV ÉS KÖZÖNSÉGE (OLVASÁSSZOCIOLÓGIA)
1. Olvasók és nem olvasók
1.1 Sajtóolvasás
1.2 Könyvolvasás
1.3 Az olvasáskultúra fokozatai
1.4 Nemzetközi kitekintés
2. Az olvasmányok beszerzése
2.1 Az olvasmány-beszerzés forrásai általában
2.2 Könyvtárhasználat
2.3 Könyvvásárlás, könyvgyűjtés
3. Mit olvasunk? Olvasmányszerkezet, olvasói ízlés
3.1 Olvasmányszerkezet a hatvanas évek első felében
3.2 Az ismeretközlő irodalom olvasásának néhány kérdése
3.3 Az olvasói ízlés
3.4 Egyes társadalmi rétegek olvasói arculata
4. Miért és hogyan olvasunk?
4.1 Miért olvasunk?
4.2 Az olvasmányok hatása
4.3 Az olvasmányok befogadása
5. Az olvasásszociológiai kutatások módszertanának problémaköréhez

III. OLVASÁSLÉLEKTAN
1. Az olvasási készségről általános lélektani megközelítésben
1.1 Szemmozgások olvasás közben
1.2 A terjedelem
1.3 Az olvasási terjedelem mint az érdeklődés függvénye
1.4 Sajtóhibák és hibásan olvasott szavak
1.5 Az indirekt látás szerepe az olvasásban
1.6 A kifáradás
1.7 A fixációk
1.8 Hangos olvasás
1.9 Csendes olvasás
1.10 Szemmozgások gyakorlása
1.11 Az olvasási készség fejlődése
1.12 A gyorsolvasás
2. A gyermekek olvasásának lélektanáról
2.1 Az olvasástanítás pszichológiai alapjai
2.2 Az iskoláskor előtti olvasástanítás
2.3 Az olvasókönyv
2.4 A szépirodalom és a gyermek
3. A szépirodalmi mű befogadásának lélektani vizsgálatáról
3.1 Hatás-elméletek
3.2 Az olvasó mint újraalkotó
3.3 Az értékelésről
3.4 A művészeti áganként eltérő befogadói stratégiák
3.5 Változtatható-e ízlésünk?
3.6 Személyiségjegyek és befogadás
3.7 Olvasás és gyógyítás (biblioterápia)

IV. OLVASÁSPEDAGÓGIA
0. Bevezetés
0.1 Alapfogalmak
0.2 A téma magyar irodalma, a problémák körvonalai
0.3 Fejezetek az olvasáspedagógia múltjából. Két klasszikus tudós
1. Nevelés
1.1 Az olvasáspedagógia célrendszere
1.2 Az olvasáspedagógia lehetőségei
1.3 Az olvasáspedagógus
2. Didaktika
2.1 Didaktikai alapelvek
2.2 Didaktikai módszerek
3. Színterek
3.0 Az olvasási kultúra közvetítőinek rendszere
3.1 A család
3.2 Az iskola
3.3 A könyvtár



Bevezetés

Összeállításunk elsősorban a tanárképző főiskolák könyvtár szakán bevezetett "Olvasáspszichológia, olvasáspedagógia" című három féléves tantárgy (melynek tanterve olvasásszociológiai témákat is tartalmaz); valamint az ELTE könyvtár szakán oktatott "Olvasásismeret" egy féléves tárgy tanításához és tanulásához kíván segítséget nyújtani azzal, hogy - korántsem a teljesség igényével - csokorba gyűjtötte az olvasás szociológiai, pszichológiai és pedagógiai szempontú vizsgálatának főbb eredményeit, gondolatait.

Az említett szempontok természetesen nem különíthetők el élesen egymástól, hiszen egy-egy olvasási jelenségnek (pl.: irodalmi ízlés, olvasmányok befogadása stb.) egyaránt - és egyszerre - vannak szociológiai, lélektani és pedagógiai vonatkozásai. A jegyzet olvasójának ezt a tényt nem szabad szem elől tévesztenie, mégha összeállításunk - a jobb áttekinthetőség és didaktikai tagoltság céljából - a három nézőpontot általában külön-külön is érvényesíti.

Munkánk során arra törekedtünk, hogy az olvasáskutatással kapcsolatos - elsősorban hazai - szakirodalom megállapításait tematikusan rendezve mutassuk be. Ezért (valamint terjedelmi okokból) nemcsak az önálló kiadványokból, hanem a szakcikkekből is csak szemelvényeket közlünk. Itt említjük meg, hogy ugyanilyen okokból e szemelvényeket is többnyire átszerkesztve: rövidítésekkel, esetleg eredeti folyamatuk megváltoztatásával adjuk közre. (Ugyanakkor a lelőhelyek feltüntetésével biztosítani kívánjuk a közlemények eredeti formában és terjedelemben történő tanulmányozásának lehetőségét is.) A publikációk gondolatmenetének megbontásából származó hátrányokat egyrészt ezzel a - jegyzet céljaira alkalmasabbnak ítélt - új szerkezettel, másrészt azzal igyekeztünk csökkenteni, hogy az egyes részletek közé gyakran rövidebb-hosszabb (tipográfiailag elkülönített) összekötő - magyarázó szövegeket iktattunk be - mindezzel biztosítva (amennyire lehetett) a mondanivaló folyamatos és rendszeres kifejtését. Összeállításunk tehát nem igazán jegyzet, de nem is tipikus szöveggyűjtemény: műfajilag e kettő között helyezkedik el.

Úgy véljük, hogy - inkább előbb, mint utóbb - el kell készülnie a magyar olvasáskultúra átfogó kézikönyvének. Jelenleg azonban - nem régóta művelt kutatási területről lévén szó - több fontos kérdés vár még alaposabb és kellő mélységű feltárásra: nem egy olvasási jelenségről még nagyon hiányos vagy ellentmondásos képpel rendelkezünk. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a könyvtárosi munka megfelelő színvonalú ellátásához ma már nélkülözhetetlenek bizonyos olvasáskutatási (szociológiai, lélektani és pedagógiai) ismeretek. A könyvtárosképzés, valamint a könyvtári gyakorlati munka egyaránt joggal támaszt igényt az eddigi ismeretek valamilyen fajta összegző bemutatására, mely vezérfonalul szolgálhat az ilyen tárgyú kérdések tanulmányozásához. Célunk és feladatunk az volt, hogy ezt az igényt - amennyire erőnkből tellett és amennyire itt és most lehetett - kielégítsük.

Az olvasott ismeretek elmélyítését, önálló feldolgozását és gyakorlati alkalmazását kívántuk segíteni azzal, hogy a szakszövegek sorát olyan feladatokkal, kérdésekkel is tarkítottuk, amelyek megkönnyíthetik a felölelt problematika "hétköznapi nyelvre" való lefordítását, az elmélet és gyakorlat hatékonyabb találkoztatását.

Nem volt szándékunkban ezeket a kérdéseket okvetlenül a számonkérés eszközeivé, kötelező vizsgafeladatokká avatnunk - mégha egy részüknél természetesen az ilyen irányú felhasználást sem tartjuk kizártnak.

Ahhoz, hogy az egyes olvasási jelenségeket részletesebben tárgyalhassuk, először meg kell ismerkednünk az olvasásnak a művelődési és kommunikatív tevékenységek sorában betöltött sajátos helyzetével.

További témáinkat lényegében az alábbi kérdésfüzérre adott válaszok (illetve válaszkísérletek) adják: ki mennyit, honnan (milyen forrásokból), mit, miért (milyen indítékokkal) és hogyan (milyen pszichikai készségeket mozgósítva, az olvasmányt milyen szinten feldolgozva) olvas; illetve hogyan (milyen színtereken, milyen módszerekkel) lehet elérni, hogy az emberek többet, jobbat, fejlettebb igényekkel és jobban olvassanak.

A jelzett problémák alkotják összeállításunk legfőbb szerkezeti elemeit.

A szerkesztők


×