Treitz Péter
Magyarázó a többtermelés szolgálatában álló talajvizsgálatokhoz
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
1. A tenyészedény-kísérletek módszere.
2. Bakterológiai talajelemzés, vagyis talajelemzés baktériumok felhasználásával.
3. Kémiai módszerek.
4. Vegetációs és kémiai kombinált módszer.
A KÜLÖNBÖZŐ ELJÁRÁSOK ÉRTÉKE.
A TALAJ KÉMIAI REAKCIÓJÁNAK FONTOSSÁGA.
A LEMMERMANN-FÉLE MÓDSZER A TALAJ FOSZFORSAV HIÁNYÁNAK MEGÁLLAPÍTÁSÁRA.
A TALAJOK MÉSZIGÉNYÉNEK MEGHATÁROZÁSA.
Előszó
Midőn ezelőtt 80 esztendővel Liebig a növények táplálkozásáról szóló törvényeit megállapította és minimum törvényét felfedezte, az agrikultur-kémikusok azt hitték, hogy a talajnak tápanyag-igényeit ezután már nagyon egyszerű lesz megállapítani. Csak meg kell a talajt elemezni és amely tápanyagból legkevesebb van benne, azt kell pótolni s a talaj rögtön ki fogja fejleszteni a lehető legmagasabb termőképességét.
Azonban már az első időben - amidőn a talajelemzések eredményeit termelési kísérletekkel ellenőrizték - tapasztalták, hogy a kémiai elemzések eredményei és a talaj termékenysége között nincsen meg az a szoros kapcsolat, amelyet Liebig törvénye alapján feltételeztek. Ha azt a tápanyaghiányt pótolták, amelyet közönséges talajelemzéssel kimutattak, akkor sohasem, vagy csak a legritkább esetben kapták meg a várt nagyobb terméshozamot, melyet a tápanyaghiány megszüntetésével elérni reméltek. Ennek a balsikernek alapján az egész világon szorgalmas kutatómunka indult meg. Az agrikultur-kémikusok mindenütt olyan elemzési módot kerestek, melynek segélyével meg lehetne állapítani a talaj tápanyagkészletének azt a részét, mely a növények részére könnyen felvehető alakban van jelen a talajban.
Az elmult 80 év alatt a világ minden részében sok százezer talajelemzést végeztek és a nyert eredményeket legtöbbször termelési kísérletekkel is ellenőrizték, de sikert épen csak az utolsó években értek el. Ma már vannak olyan módszereink, amelyek segélyével meg tudjuk állapítani valamely talajnak azokat a hibáit, melyek meggátolják, hogy teljes termőképességét kifejthesse. Ezek a legújabb talajelemzési módszerek a következő kérdésekre adnak felvilágosítást:
1. A talaj életműködése olyan élénk-e, aminő egy nagyobb termés biztosításához szükséges?
2. A vizsgált talajban melyik tápanyagnak hiánya gátolja termőerejének kifejlesztését?
3. Milyen só alakjában kell a hiányzó tápanyagot pótolni, hogy hatását kifejleszthesse s a várt nagyobb termés bekövetkezzék?
A talajok tápanyag-szükségletének megállapítására szolgáló módszerek négyfélék:
1. Gazdasági növényekkel való talajelemzés, más szóval a talajok tápanyag-szükségletének megállapítása tenyészedény-kisérletekkel,
2. Bakterológiai talajvizsgálat, melyben a talajt baktériumok segélyével vizsgálják meg,
3. A tiszta kémiai módszer, amidőn a talajt bizonyos kombinált kémiai oldószerekkel kezelik,
4. Összetett vagy vegyes módszer.