---

Tartalom

Előszó
A differenciális termikus elemzés története

I. ÁLTALÁNOS RÉSZ
A DTA alapelve
A DTA termikus folyamatainak elmélete
A mennyiségi DTA-meghatározások elvi alapja
DTA-készülékek
Készüléktípusaink

II. AZ ÁSVÁNYOK DTA-GÖRBÉINEK RÉSZLETES LEÍRÁSA
1. Terméselemek
2. Szulfidok
3. Oxidok és hidroxidok
  a) Szilíciumdioxid
  b) Mangánoxidok
  c) Mangánoxihidroxid, manganit
  d) Vashidroxidok
  e) Magnéziumhidroxid, brucit
  f) Alumíniumhidroxidok és oxihidroxidok
4. Szilikátok
  a) Turmalinok
  b) Amfibolok
  c) Szepiolit
  d) Szerpentinásványok
  e) Csillámok és csillámszerű ásványok
  f) Kloritcsoport
  g) Vermikulitok
  h) Földpátok
5. Agyagásványok
  a) Kaolincsoport
  b) Montmorillonoid-csoport
  c) Hidrocsillámok
  d) Agyagásványkeverékek
  c) Különleges agyagásványok
6. Foszfátok
7. Szulfátok
8. Karbonátok
9. Nitrátok
10. Halogenidek
11. A természetben előforduló szerves ásványi anyagok

III. A DIFFERENCIÁLIS TERMIKUS ELEMZÉS AZ ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KUTATÁS SZOLGÁLATÁBAN
1. A földtani kutatásban
2. A talajtanban
3. A szilikátiparban
4. Az iparegészségügyben
5. A DTA alkalmazása termokémiai feladatok megoldására

Irodalom

---

Előszó

A differenciális termikus elemzés (a továbbiakban legtöbbször röviden DTA) az utolsó évtizedekben egyre általánosabban terjedt el, és ma már a szokásos anyagvizsgálati módszerek egyikének tekinthető. Az elterjedés egyik oka, hogy aránylag rövid idő alatt nyújt az anyag ásványos összetételéről tájékoztatást, sőt nem egyszer igen értékes és más módszerekkel csak nehezen elérhető felvilágosítást ad, a másik oka pedig az, hogy kisebb igényű vizsgálatok már egyszerűbb eszközökkel, házilag is elkészíthető, olcsó készülékmegoldásokkal is elvégezhetők, tehát a DTA-vizsgálatoknak nincs anyagi akadálya.

A DTA előnyei először az egyébként nehezen meghatározható agyagásványok vizsgálatánál mutatkoztak meg. A DTA alkalmazása ma már sok tudományágban szokásos, így pl. alkalmazzák kémiai folyamatok követésére, kémiai csapadékok összetételének vizsgálatára, de használják mikrokaloriméterként reakcióhők vagy égéshők meghatározására is. A DTA-nak, mint anyagvizsgálati módszernek fontos szerep jutott az ásványtanban és a földtanban is. A komplex földtani-, vagy ásványkőzettani anyagvizsgálat a vizsgálati módszerek között rendszeresen alkalmazza a DTA-vizsgálatokat, de nem egy esetben egymagában a DTA alkalmazásával is eldönthető egy ásvány-kőzettani probléma, és sok esetben teljes biztonsággal meghatározható valamely ásvány.

Mivel újabb elméleti megfontolások alapján az eddiginél pontosabb adatokat szolgáltató műszert vezettünk be, kívánatosnak láttuk, hogy ennek segítségével a különböző irodalmi adatokat kritikailag rendszerezzük és átvizsgáljuk. E vizsgálatok eredményeit foglalja össze ez a munka.

Minthogy a legutóbbi években hazánkban a DTA alkalmazása az ásványtanban és kőzettanban, újabban az olajföldtanban, sőt kőszénkőzettanban egyre szélesebb körben kezd elterjedni, úgy gondoltuk, hasznos szolgálatot teszünk azzal, ha összefoglaljuk mindazt, ami a differenciális termikus elemzést végző szakember és a DTA eredményeit felhasználó és értékelő kutató munkáját megkönnyíti. Szaktársaink munkájának megkönnyítésére nagyszámú termikus görbeanyagot dolgoztunk fel, amelyet részben az irodalomban található görbékből állítottunk össze, részben saját hazai anyagon végzett vizsgálatainkból. A hazai anyagokon végzett vizsgálatok, amelyek itt közlésre kerülnek, az Állami Földtani Intézetben és részben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Kőzettani-Geokémiai Intézetében készültek.

A görbék egységes elv szerint való összeállításában Koblencz Vera segédkezett. A DTA-készülékek műszaki leírása Kliburszky Béla munkája.

Reméljük, hogy ezzel a munkánkkal elősegítjük a módszer további elterjedését és esetleg ötletet, gondolatot ébresztünk a módszernek új területeken való alkalmazására is.

---