A szerző rémtettet álmodott: elrabolták a lányát. Megírta úgy, ahogy vissza tudta idézni az álmát. Szörnyű, mondta a lánya, de hozzájárult a publikálásához. Beiktatta két könyvébe is, nem sok visszhangot aratva vele. Nem csoda, a mű szokatlan, nehezen olvasható stílust képvisel: nincs benn punktuáció, se nagybetűk. A gondolatmorzsákat csak pár leütésnyi térköz szakaszolja. A monotónia hangsúlyozza a döbbenetet.

Most, élete utolsó szakaszát taposva elkezdett az élettörténetével foglalkozni. Szerencsés volt, mert csak kisebb galibák érték élete során, 85 évesen még reménykedhet egy-két évben. A világ, és különösen hazája helyzetét azonban annyira sötét színekben látja, hogy két írásában is kalandozik élete erdejében. Az álommesét többszörösére bővítve élete valós és látomásos mozzanataival szülte meg az egyiket, remélve, hogy lesz, aki elolvassa, és talán, aki meg is érti. Ezt tesszük most közzé. A másik - hagyományos mesélő formában - még születőben van. Lehet, hogy idén azt is útjára tudjuk bocsájtani.