---

Tartalom

ÚT A DICSŐSÉGBE
Miért létezik fájdalom?
Az egyetlen út
Szenvedésen át a dicsőségbe

KRISZTUS FÖLDRE JÖTTE ELŐTT
Az út kezdete
Krisztusról az Ószövetségben

ÚT A SZENVEDÉS FELÉ
Mózes és Illés
Jeruzsálem felé
Bevonulás Jeruzsálembe
Júdás

AZ UTOLSÓ VACSORA
A húsvéti bárány
Az Úrnak vacsorája
A megtört kenyér
A szövetség vére
Egy testből és egy vérből valók
Ama nagy vacsora
A lábmosás
Jézusban megbotránkoztak
Jézus utolsó beszédei

A GECSEMÁNÉ KERTBEN
A Te akaratod legyen meg
A tanítványok elaludtak
Angyal jelenék meg néki
Jézus elfogatása
...elhagyák Őt a tanítványok

JÉZUS ELÍTÉLÉSE
Kajafás előtt
A koncepciós per
Jézus pedig hallgat vala
Péter megtagadja Jézust
Pilátus előtt
Heródes előtt
Jézus megcsúfolása
Jézus megostorozása

A KERESZTHALÁL
A kereszt felvétele
A ti fiaitokon sírjatok
Jézus a kereszten
A két lator
Miért hagytál el engemet?
Jézus anyja és a tanítvány
Bocsáss meg nékik!
Szomjazom!
Elvégeztetett
A kárpit kettéhasadt
A nép megtérése

KRISZTUS SZENVEDÉSÉNEK MARADÉKA
JÉZUS TEMETÉSE

JÉZUS FELTÁMADÁSA
A szellem feltámadása
A test feltámadása

JÉZUS MENNYBEMENETELE

---

Előszó

A szenvedés és fájdalom minden ember része. Nincs olyan ember, legyen az a legbűnösebb vagy legigazabb, a legszegényebb vagy leggazdagabb, aki nem tapasztalta volna meg.

A legtöbb "miért" a szenvedéssel kapcsolatosan hangzik el. Ha valaki méltán, azaz cselekedeteinek következtében szenved, akkor könnyebben megértjük. Ő okozta magának. De ha valaki ártatlanul szenved, különösen egy kis gyermek, akkor az emberben ismét és ismét felmerül a kérdés: Miért kell ennek így lennie? Hol van Isten?

Sok könyv foglalkozik ezzel a kérdéssel, de kielégítő, minden apró kérdésre választ egyik se tud adni.

Az egyik legfigyelemreméltóbb történet Jób esete, akiről a Biblia úgy szól, mint olyan igaz emberről, akihez hasonló nem volt, és mégis ő lett a szenvedés egyik jelképe; mind testi, mind lelki szenvedések legnagyobb mélységeit meg kellett járnia. De teljes választ mégse kapunk annak okáról. Annyit tudunk, hogy Isten bebizonyítja, hogy nem csak a bűnéért szenvedhet az ember, hanem az igaz is ugyanúgy szenvedhet, mint a bűnös. De hogy miért, arról túl sokat nem tudunk meg.

Jób szenvedésében a Sátán bizonyságot vehetett arról, hogy akik Istenben hisznek, azokat a szenvedés se szakítja el Őtőle, még akkor se, ha nem értik annak okát.

Tudjuk, hogy minden rossznak forrása a gonosz lélek, a Sátán, és a szenvedés szoros összefüggésben van az ő munkájával. Jób esetében is nyilvánvalóvá válik, hogy ő akarta és végül is okozta Jóbnak minden szenvedését; de azt is látjuk, hogy maga Isten engedte meg azt. Az ember szenvedését Isten szabályozza, vet annak határt vagy szünteti meg.

A bűnös ember szenvedése a bűnnek következménye, melyben a bűnösnek fel kell ismernie, hogy bűnös, és a szenvedésen keresztül bűnének súlyát. Az ember életében a szenvedés, mint vízválasztó működik; vannak, akik még gonoszabbá válnak a szenvedésben, míg mások megtérésre jutnak általa. Ez a fordulat mindenkinél a saját szabad akaratán múlik.

Ha a Sátánon múlna minden, akkor ezen a földön már létrejönne a pokol. De az ő hatalma korlátozva van. Miért van viszont mégis egy bizonyos hatalma, egy bizonyos élettere neki is annak minden következményével?

Semmiképpen nem akarunk olyan választ adni, amiről nem szól semmit az Ige. Óvakodunk mindenféle filozófiai megközelítéstől is. Amit ebben a könyvben teszünk, az nem más, mint Jézus Krisztus szenvedését, az Ő fájdalmának útját szemléljük, abban a reményben, hogy ha ez se ad ugyan teljesen választ minden kérdésünkre a szenvedések és fájdalmak útján, mégis segít abból valamit megérteni. Azt legalábbis, hogy mi a hívő ember szenvedése, mi a kereszt és mi annak célja.

Minél inkább átadjuk magunkat Isten vezetésének, annál többet fogunk megérteni a keresztből, melyről azt írja Pál apostol: Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. (1 Korinthus 1:18) Így annál többet fogunk megismerni annak áldásából is, és boldogan énekeljük:

Néked ajánlom magamat, Atyám, elégedetten;
Megszünteted fájdalmamat, üdvömre lesz küzdésem.
Majd Mennybe érve egykoron megértem ott földi sorsom;
Meghatva mondom néked: Üdvös volt vezetésed!

---