Diriczi Tibor
A megjelentetett titok
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
Gyülekezet a keresztyén közösségekben
A láthatatlan egyház
A gyülekezet Jézus nevében
A gyülekezet az egyháztörténelemben
A gyülekezet küldetése
A gyülekezet belső élete
Gyülekezeti szolgálatok
A gyülekezet viszonya a világhoz és a bűnhöz
A közösségek egymáshoz való viszonya
A gyülekezet elragadtatása
Előszó
Ha gyülekezetről beszélünk, általában hívő keresztyének összegyűlésére (kongregáció) és az ahhoz tartozó dolgokra gondolunk, mint istentisztelet, imaház stb. Könyvünk nem erről a gyülekezetről szól. Hogy mégis nagyon sok szó esik róla, az azért van, mert szoros kapcsolatban áll azzal, amiről szólunk: Az élő Isten egyházáról, gyülekezetéről. Míg az első fizikailag meghatározható dolog, addig a második lelki, szellemi. De ennek is vannak fizikai, testi érzékszervekkel érzékelhető megnyilvánulásai. Ezek nagyon sokszor, vagy mondhatjuk legtöbbször a fizikai értelemben vett gyülekezeten keresztül érzékelhetők. Egy ilyen gyülekezetben vagy teljesen felismerhetők az élő egyház jellemvonásai, mivel képviseli azt; vagy már csak a külső forma maradt meg a tartalom nélkül, vagy éppen ebbe az irányba halad, és valahol egy ilyen átmeneti állapotban van.
Abban leginkább egyetértünk mindnyájan, hogy nincs gyülekezet probléma nélkül. De abban már megoszlanak a vélemények, hogy egy adott gyülekezet élő-e avagy halott.
Ennek a könyvnek nem az a célja, hogy e felett ítéletet mondjon.
Egy ember, ha van pulzusa és lélegzik, akkor él. Ezen nincs mit vitatkozni. Csakhogy egy életerős ember nem úgy végzi az életét - példánk esetében - hogy egyik pillanatról a másikra, minden előjel nélkül megáll a szíve. Munkabírása csökken, jelentkeznek a betegségek, majd egyre munkaképtelenebbé válik, később már magát se tudja ellátni, míg végül bekövetkezik a visszafordíthatatlan esemény.
Hogy egy gyülekezet az említett példa alapján melyik állapotban van, ezt nem vita vagy egyes emberek döntik el.
Az életnek jelei vannak. Mik ezek a jelek? Éneklések, vendégségek, keresztelési ünnepek? Vagy társadalmi munka, közösségi élet a gyülekezeti alkalmakon kívül is? Természetesen azt mondjuk, hogy ezek egy gyülekezet életének jelei.
Igen, de mit jelent a gyülekezet? Közösség? Vagy egy szervezet? Vagy több annál? Az Ige egy titokról beszél a gyülekezettel kapcsolatosan, mely el van rejtve a világ elől, és csak a szenteknek jelenik meg. (Kol. 1: 26) Tehát egy láthatatlan dologról szól, melynek mindenképpen vannak jelei, mint a szélnek, mellyel Urunk a Szent Lélek munkáját példázta. Hasonlóképpen a láthatatlan, szellemi világban élő gyülekezetnek is vannak életjelei. De ez a láthatatlan test, az élő gyülekezet soha nem hal meg, ellentétben egy közösséggel, mely ellaposodik, végül vagy teljesen megszűnik, vagy csak élettelen, formális közösség lesz.
Az örökké élő gyülekezetnek is vannak életjelei. Ezeket is fel lehet, fel kell ismerni. Erről is szól ez a könyv. Arról, hogy egy szervezett egyház, közösség valóban az élő gyülekezet része-e, ezek az életjelek mutatják meg.
Nem kis nehézséget ad a gondolatok rendszerezésében, hogy a két fogalom keveredik, sokszor összemosódik: a gyülekezet, mint szervezett közösség és a gyülekezet, mint Krisztus láthatatlan teste. A történelem folyamán egy-egy közösségben sok olyan tag volt, akik Krisztus testének is tagjai voltak; ugyanakkor sok olyan közösség is volt és van, ahol nagyon kevés ilyen tag volt, ha volt egyáltalán. Ezt egyedül Isten tudja, nem is a mi dolgunk most e felől ítéletet mondani.
Ami a leginkább megnehezíti az élő gyülekezetről szóló elképzelésünket, az az, hogy olyan korban élünk, melyben - környezetünkben legalábbis - a keresztyénüldözést már csak a történelemből ismerjük, és jelenkorunkban a keresztyénség hanyatlását éljük. Ez a hanyatlás rávési bélyegét a keresztyén közösségekre, melyeknek egyikéhez tartozunk, és számunkra meghatározza a gyülekezetről alkotott elképzelésünket.
Ezért e könyv elsődleges célja szembeállítani az elvilágiasodott, ellaposodott közösségeket, melyeket már leginkább a formalitás jellemez, az élő gyülekezet eszményképével, melyen minden életjel meglátható.
Általában a mai keresztyén közösségek valahol a kettő közt vannak. Ha megvizsgáljuk közösségünket az Ige fényében, megtaláljuk az ok-okozati összefüggéseket az evangéliumi alaptól való eltérésben.
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az egyháztörténelemben a gyülekezeteink az utolsó fázisban vannak, melyet a laodicziai gyülekezet példáz, akkor megértjük, miért olyan nehéz tiszta képet alkotni az élő gyülekezet mibenlétéről. Ennek a gyülekezetnek (nekünk) így szól az Úr: "Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen." Ezért kijelenthetjük, hogy ez miatt nem kapunk egy tiszta képet arról, hogy hol tartunk, és milyennek kellene lenni egy gyülekezetnek. De ha valaki elfogadja az Úr tanácsát, és megkeni szemét szemgyógyító írral, hogy lásson, az meg fog döbbenni, hogy mekkora szakadék van Jézus Krisztus élő gyülekezete és a mai keresztyénség közt.