Tartalom

Előszó

A Biblia nyilván mondja, hogy az utolsó napon, amikor Jézus visszajön, hogy elvigye gyülekezetét, sok csalódott keresztyén lesz, aki valóban azt gondolta, hogy bejut a Mennyországba, de ott kell szembesülnie azzal, hogy mégse.

Jézus Krisztus nem hagyott minket bizonytalanságban a felől, hogy kik lesznek azok.

Ha ilyen világosan értelmünkre adja, miért lesznek mégis olyanok, akik ott fognak megdöbbenni? Valóban minden jó szándék meg volt bennük a tekintetben, hogy célba érjenek?

Ha valaki el akar jutni egy városból a másikba, útjelző táblák segítik a tájékozódásban. Útközben is többször van lehetősége arra, hogy ellenőrizze, vajon jó irányba halad-e. Ha látja ugyan, hogy melyik úton kellene haladnia, de talál számára könnyebbet, szimpatikusabbat, és inkább azon halad, akkor nem kell csodálkoznia azon, ha nem ér célba.

A mai keresztyénség nagy része olyan úton halad, amelyik nem visz célba. "Jézus az út" - vallja mindenki, de úgy tűnik, hogy közülük sok mégis másik úton halad, melyet ő maga szintén Jézusnak nevez, de a Biblia nem. "Jézus az Úr" - mondják a keresztyének, mégis sokan közülük másik úrnak szolgálnak.

"Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek a miket mondok?" (Lukács 6:46)

Jézus Krisztus azt is mondta: "Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom." (Lukács 14:33)

Az ilyen könnyen érthető, de nehezen elfogadható igeverseket szeretjük figyelmen kívül hagyni. Pedig erre az Igére is ugyanaz vonatkozik, mint a többire, melyekről azt mondja: Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogy nem a törvényből egy pontocskának elesni. (Lukács 16:17)

Jézust csak osztatlan szívvel lehet követni. Ha valaki fel nem számolja régi életét teljesen, ha meg nem tagadja minden kívánságát, mely az evilági élet felé irányul, ha teljesen meg nem tagadja saját akaratát, nem követheti Krisztust.

Krisztus az út, mely az Atyához vezet. Az Ő követése pedig nem csak szájvallomás, hanem csak akkor jutunk oda, ahova jut, akit követünk, ha mi is valóban végigjárjuk azt az utat, amit Ő.

Ő világosan megmondta: "Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, a mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek." Ezt az apostolok, miután mindent elhagyva követték az Urat, megtapasztalták. Azért írja Pál apostol: "Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus." (Filippi 3:10-12) De ahhoz, hogy ezt elérje, néhány verssel korábban azt írja: "De a melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem. (Filippi 3:7-8)

Nézzük meg, hogy részesülünk az Ő szenvedésében, hogy leszünk hasonlóvá az Ő halálához, és hogy ismerjük meg az Ő feltámadásának erejét.