---

Tartalom

Felhangoló: A. Gergely András A szakralitás szociológiája és antropológiája. (Bevezetés az emberközpontú határtudományok narratíváiba)
Ausztrics Andrea: A zsidóság Magyarországon egy budapesti ifjúsági szervezet tükrében
Buk Krisztina: "Mindig előkerül, hogy menni ... most is tervben van" (Interkulturális kisgyermekes zsidó családok élete Budapesten)
Cseh Enikő: Minden játék a férfiaknak jut. Női szerepek egy párizsi zsinagógában
Gál Ivetta: "A nagyok kistestvére" - a Dózsa György úti zsinagóga közösségéről
Gallasy Katalin: Zsidóság és kereszténység között
A. Gergely András: A zsidó(-)narratíva perspektívája
Modla Zsuzsanna: Kulturális antropológiai kutatások a diaszpórában. Élettörténeti módszer - Zsidó életutak a XX-XXI. századi Magyarországon
Németh Krisztina: "Csak magyarhoz és zsidóhoz". Az asszimiláció és a szekularizáció folyamatainak vizsgálata az egykorvolt sárbogárdi zsidó életvilágban
Papp Richárd: A "zsidó mentalitás" terei
Papp Richárd: "A nevem Kohn Winnetou". Sztereotípiák és identitáselemek egy budapesti zsidó közösség élő humorában
Surányi Anna: A tiszaeszlári per a magyar Dreyfus-per?
Surányi Ráchel: "Ha azt akarod, hogy Izrael alakuljon olyanná, amilyen Te vagy, akkor csalódni fogsz" - avagy az Izraelben élő magyar származású bevándorlók identitása és integrációja
Szabó Miklós: A bennünk élő gonosz - antiszemita tendenciák a holokausztig, és utóéletük Görögországban és Magyarországon
Szász Antónia: Identitásépítés progresszív zsidó közösségben
Szipszer Tamás: Egy messiási zsidó közösség tagjainak identitása
Tillmann Lili Eszter: Zsidó gyermeknevelés Budapesten
Vincze Kata Zsófia: Zsidó mikro-város képzet Budapesten
Zimre Fanni: Zsidó női létmódok és identitáskonstrukciók egy budapesti közösség tükrében
Zsinkó-Szabó Zoltán: A gyermek helye a társadalmi értékrendben

---

Fülszöveg

A szakrális tudományok oktatásának és művelésének közvetlen célja a diákok bevezetése vagy kutatók belopakodása olyan antropológiai tudásterületre, amelyen a társadalomtudományi ismeretek integrált egészben, ugyanakkor speciális rálátást kínálva kerülnek áttekintésre - specifikusan a hit, az egyház, a vallásos létmódok, az üdvmetodika és érzületetika világát véve fókuszpontba. Kötetünk kiemelt érdeklődési területe, a zsidóság vallási-rituális terei és idői mindazonáltal nem kezelhetők elvont magaslatokról vagy pusztán a tudományszféra magabiztos pozíciójából "megérthetőnek" és értelmezhetőnek tűnő jelenségekként. Mindaz, aminek empirikus, tényleges társadalmi közösségekben, vallási szubkultúrákban sokszor "értelmezésre nem szoruló" hitelvi alapja van más vallások és megértésmódok esetében, korántsem ily evidens formában jelenik meg a zsidóságkutatások szempontjából. Mindama részkutatást, speciális kérdésfelvetést, időszakos választ vagy megfigyelési-részvételi alapon állítható élményközeli bizonyságot, melyeket e kötet tanulmányai kínálnak, nem csupán a tudomány és hit eltérő világaiban, hanem az egyes felekezeti, vallási vagy hitközösségi csoportokban is hiába igyekeznénk jóváhagyatni: amit egyik szakrális közösség evidensnek tekint, a másik cáfolja..., amit éppenséggel többen is vallanak, azt megint mások kerülni igyekeznek, s amit történeti források, törvénykönyvek (vagy nevezetesen mondjuk Tóra-értelmezések) konvencióként tisztelnek, azt sokszor az élő közösségi visszhang megjelenítői fényesen cáfolni vagy hangosan vitatni próbálják. A kutatások, beleértve metodikai, mélységi, terjedelmi vagy dogmatikai bázisaikat, megismerési eljárásaikat vagy interpretációs önállóságukat is, régebbi vagy újabb áttekintések alapján ugyanúgy elvitathatóknak tűnnek, mint a felekezettörténeti, valláshistóriai elbeszélésmódok a maguk "szövegkörnyezetében". Itt is, mint az antropológiai értelmezések széles mezőin oly sok más esetben, vagy a legkülönfélébb élőhelyeken, különféle textusok illeszkednek kontextusokba, értelmezések magyarázatokba, kimondhatók a kimondhatatlanba. Nincs "igaza" senkinek, sem történeti, sem jelenkori zsidóságkutatási szempontból, hacsak az nem minősül "igazságnak", hogy erre az "igazságot" kinyilvánítani hajlamos attitűdre csakis az mer vállalkozni, akinek messze nincs akkora áttekintése a nem "igazságra" épülő szakralitások fölött, hogy akár magabiztosan is nyilatkozhat a szürnaturális világról - a legcsekélyebb bántalom vagy megítéltetés esélye nélkül.

...

A kötet anyaga nem ölelheti fel minden egyház, vallási kultúra, hitéleti gyakorlat vagy morális univerzum teljesértékű megjelenítését, de éppen azért, mert nem vállalja vallástudományi elméleti alapok lerakását vagy akár csak egyetlen terület méltó "körképének" teljes megrajzolását, sokkal inkább az értelmezésre, a magyarázatkeresésre koncentrálva a modern társadalmi "ésszerűségek" árnyalatainak és a válaszlehetőségeknek megnyilvánításával kívánja szolgálni az érdeklődés "gyakorlatias" céljait. Nem kíván egynemű választ "átadni", de besegít a válaszadás és a kérdésfeltevések összhangjának kezelését lehetővé tévő rutinok kialakulásába. Minthogy a két tudásterület más és más narratívába rendezi ismeretanyagát és megértési praktikáit, a kutatásukra vállalkozó, eltérő metodológiát, de rokon szemléletmódot vállaló érdeklődés a legkisebb kockázattal fókuszálható egy elvben határosabb területre, esetünkben a kortárs zsidóság csoportjaira, magyarországi revival-jének helyzeteire. E kutatási "felkentségek" és rugalmas-reflexív belátások kifejezetten a határátjárás és kölcsönhatás-keresés céljával hozhatók egyetlen terítékre. Mind az átadandó ismeretanyag, mind pedig a kutatói attitűdök, belátások megannyi konkrét módja illeszkedik ahhoz a (számos hazai egyetemen már jó ideje) akkreditált tantárgyi szinten tálalt tudástartományhoz, amely a zsidóság nem judaisztikai, hanem kortárs, változó, szerepet és alakzatot cserélő formativitásához segít közelebb jutni. A tudásátadás folyamatában azonban ezek a kortárs módon feltett kérdések vagy kortárs interpretációkba illeszkedő megfigyelések nem építenek szakosodott, speciális tudásterületekre, hanem a maga komplex rendszerében kezelik a zsidóságot mint olyant.

A kötet, ha markánsabb programcélt nehéz is lenne megfogalmazni tanulmányainak átlapozásával, annyit mindenképp vállal, hogy bevezetőként szolgáljon, a hiányzó közvetlen oktatásra szánt szakkönyv vagy forrásértékű szöveggyűjtemény helyett is mintegy példatárat adjon azáltal, hogy figyelemmel kíséri és folyamatosan beépíti tananyagába a vallási tudományosságról, a tudástársadalomról és informatikai társadalomról szóló univerzális diskurzust, a szakrális közéletet vagy a rejtett kommunikatív szférákat éppúgy, mint az összehasonlító elemzésre megannyi tudásterületen alkalmassá tehető társadalmi (szerkezet- és tudatváltozást kísérő) szakrális átalakulást.

Ehhez a megismerési-belátási és interpretációs folyamathoz kívánnak sikeres ismerkedést és kételyekkel megerősített belátó értelmezésmódokat a kötet szerkesztői.

---