Tartalom

Bevezetés

Az 1927-ben Budapesten ülésezett X. Nemzetközi Zoológiai Kongresszus előtt bemutatott, de csak ez év elején megjelent tanulmányomban a macskaszerű ragadozók (Aeluroidea) öregcsaládját (superfamilia) vettem rendszer- és származástani revízió alá. Tekintettel arra, hogy munkámban főleg a machairodonta alakokra terjesztettem ki figyelmemet, míg az Euailuroidea-alakkörbeli igazi macskákat ott csak igen röviden érintettem, szükségét érzem annak, hogy az említett csoportot képező Felidák családját is valamivel behatóbban tanulmányozzam. Hogy a rendszertani revizió a machairodonta alakokénál is több problematikus pontot volt kénytelen megoldatlanul hagyni, a Carnivora-specialistát semmiképpen sem lepheti meg! A hisztorikum hosszadalmas tárgyalásának és az itt el nem fogadott régebbi nézetek per latum et extensum döngetésének hiányát és a fölösleges irodalom-citálást - a technikai okokon kívül - munkám programmatikus jellege mellett az a tény, hogy specialisták számára irtam, azt hiszem kellőképen indokolja.

Már a régebbi systematikusok belátták, hogy Linné Felis genusza abban a terjedelemben, melyben ő felállította (1758-ban), nem tartható fenn. Ennek hatása alatt Frisch már 1775-ben (tehát alig 4 évvel a Mantissa után!) felállítja a Catus-t, Leo-t, Tigris-t, Panthera-t és Linx-et, Forskal pedig a Leopardus-t. Úgy ezek, mint a XIX. század első felének taxonomusai az ő genuszaikat, szubgenuszaikat, vagy fajcsoportjaikat kizárólag a mustrázatra alapították (sőt Wagner éppenséggel a farkhosszúságot tekintette csoportkritériumnak), ami természetesen a legchaotikusabb helyzetet teremtette. Sokkal eredményesebb munkát végeztek az 50-es évek utáni anatomusmorfológusok (Severtzow és Gray), akik főleg a koponya alakjára alapítva számos genuszt állítottak fel. Neveiket azonban a rendszertannak a 70-es években meginduló második "bevonási orkánja" szinte nyomtalanul elsöpörte és így csak a század legvégén kezdtek Matschie iniciativájára ismét használatba jönni, bár a paleontológusok számára jóformán még ma sem születtek meg ezek a generikus-szubgenerikus nevek. A modern szemmel végzett alapos revizió hiánya már-már arra vezetett, hogy a Trouessar révén lassan-lassan használatba jött Severtzow és Gray-féle nevek oly kavarodást fognak okoznak, hogy újra kiküszöbölik őket, mikor Pocock, majd utána Allen és mások a legújabb időben végre tisztázták a kérdést zoológiai szempontból és így lehetővé tették a fossilis Felidák pontosabb rendszertani csoportosítását is. Mielőtt azonban az élő alakokon tisztázott rendszertani csoportokat a kihalt fajokkal igyekezném kapcsolatba hozni, a rendszertani és származástani rész előtt a Felida-koponya mechanikai analizisére térek ki, mert úgy rendszertani bélyegek, mint az egyes csoportok származástani viszonya, főleg pedig a fossilis alakok biológiája szempontjából néhány fontos és lényeges kérdésre lesz hívatva választ adni.