---

Tartalom

Előszó
Kőkorok
  Paleolitikum (i.e. 2000000-8000)
  Mezolitikum (i.e. 8000—5500)
  Neolitikum (i.e. 5500-3400)
Fémkorok
  Rézkor (i.e. 3400-1900)
  Bronzkor (i.e. 1900-800)
  Vaskor (i.e. 800-tól időszámításunk kezdetéig)
Római kor
Népvándorlás kor, honfoglalás kor
A középkori magyar királyság
  Érc- és kősóbányászat
  A mélybányászat körén kívül eső ásványi nyersanyagok
A három részre szakadt ország
A XVIII. századtól napjainkig
  Energiahordozó ásványi nyersanyagok
  Érc- és ásványbányászat
  Bauxitbányászai és alumíniumipar
  Építőipari ásványi nyersanyagok
  Finomkerámia
  A felszín alatti víz hasznosítása
Mutatók
  Ábrajegyzék
  Színes mellékletek jegyzéke
  Táblázatok jegyzéke
  Név- és tárgymutató
    A kőkortól a középkori magyar királyságig
    A középkori magyar királyság és a három részre szakadt ország
    A XVIII. századtól napjainkig
Az irodalomjegyzékekben használt rövidítések magyarázata

---

Előszó

Ez a munka Magyarország geológiája c. könyvem bevezető fejezeteként készült. Mindenekelőtt az ásványi nyersanyagkutatást hivatásuknak választó fiatalok részére, hogy a múlt tapasztalatainak megismerésére és figyelembevételére ösztönözze őket. Az elkészült munka szétfeszítette a tervbe vett keretet és az önálló közreadás látszott célszerűnek. Biztos vagyok abban, hogy nemcsak az ásványi nyersanyagokat kutató, de az azokat kitermelő és feldolgozó szakembereket is, sőt énnél még szélesebb körben érdekli a ma emberét az ásványi nyersanyagok magyarországi története.

Munkámban elsősorban az ásványi nyersanyagok kiaknázása és hasznosítása társadalmi és gazdasági szerepének bemutatására, valamint a mindenkori szükségletek kielégítése hazai forrásainak áttekintésére törekedtem. A honfoglalás előtti korokban és az első világháborút követően Magyarország mai területe, közben a történelmi Magyarország szolgál a tárgyalás keretéül.

Ásványi nyersanyagokon a földkéreg azon ásvány- (fizikailag és kémiailag homogén) és kőzetfajtáit (fizikailag és kémiailag heterogén földkérget felépítő anyagok) értjük, amelyeket a társadalom - fejlődésének szintje által meghatározott - szükségleteinek kielégítésére felhasznál. Az ásványi nyersanyagok köre az emberiség története során rendkívül kibővült. Kezdetben csak az élesen törő, kemény kovakőfajták, majd velük együtt az agyag játszottak központi szerepet. A fémek előállítása és felhasználása további nagy fejlődési korszakok névadója lett. Az ipari társadalmak az ásványi nyersanyagok igen széles körű és nagy tömegű felhasználói.

Az ásványi nyersanyagok lelőhelyei egyenetlen elterjedésűek, hasznos anyag tartalmuk mennyisége és minősége, valamint települési viszonyaik igen eltérőek. Kiaknázásuk gazdaságosságát a társadalmilag még feltétlenül szükséges, legkedvezőtlenebb forráshoz viszonyított teleptani adottságok határozzák meg. A kedvező adottságokkal rendelkező lelőhelyek nagy haszonnal aknázhatók ki. Ezekre vonatkozóan helytálló az ásványkincs megjelölés.

Az ásványi nyersanyagok lelőhelyeinek megismerése, feltárása és kiaknázása speciális felkészültséget, magas fokú szervezettséget, korszerű eszközöket és nagy tőkebefektetést igényel. Bármelyik feltétel elégtelensége a kiaknázás, ill. a hasznosítás gazdaságtalanságához, hanyatlásához vezet. Mai gondjainkat is, a megoldás útjait is a múlt sokféle módon példázza. A megismerés élménye így válik egyben hasznos példatárrá.

A kőkortól a népvándorláskorig terjedő évezredek során Magyarország területén élt népek ásványi nyersanyag felhasználása a régészet és a történelemtudomány viszonylag kevésbé feltárt területe. A középkori magyar királyság, a három részre szakadt ország és a Habsburg abszolutizmus korának bányászattörténete nemzeti történelemtudatunk része. A felvilágosodás, majd a dualizmus évtizedei egyben mai ásványi nyersanyaghasznosítási kultúránk alapvetése, amelyet a szocializmus építésének évtizedei fejlesztettek egyre korszerűbb tevékenységgé.

A Föld, amely sokáig a "világ" volt az ember szemében, ma egyetlen égitest a milliárdnyi között. Az ember számára azonban továbbra is az a világ, amely alapvető életkörülményeit megszabja, boldogulásának, gazdagodásának lehetőségeit biztosítja. Ezen a téren továbbra is meghatározó szerepű azon ősi tevékenység, amely a földkéregben fellelhető anyagokat állítja az emberiség szolgálatába.

---