---

Tartalom

BEVEZETÉS HELYETT
MIÉRT, HOGYAN ÉS MIBŐL?

I. A MÉDIACSATA ELŐZMÉNYEI ÉS KÖRNYEZETE
Egy "háború" fogalmi és kronologikus zavarai
A nyilvánosság arcai és változásai
1956 szerepéről és a sajtóra gyakorolt hatásairól
A média ellenzéki lesz?
Antall József és kormánya a magyar sajtóban
A Miniszterelnöki Sajtóiroda és a kormányszóvivői intézmény

II. A KORMÁNYZATI KOMMUNIKÁCIÓ KÜLFÖLDRŐL SZEMLÉLVE
Hogyan értékelték az Antall-kormányt New Yorkból és Frankfurtból?
A The New York Times és a The Times egyes értékelései
Amikor Magyarország egyetlen biztos ponttá vált
Hogyan használta a nyugati sajtót és politikusokat az ellenzék a kormány ellen?

III. A KORMÁNYKÖZELI NAPILAP LÉTREHOZÁSÁNAK KÍSÉRLETE
Az ellenzéki médiafölény szorításában
Meg sem jelent, de már elátkozták
Egységes volt-e valaha az Új Magyarország?

IV. A LEGKIÉLEZETTEBB ÜTKÖZET
A Magyar Televízió és Rádió jövőjének paktumkérdései
A krízis eszkalálódása
Intendatúrák, produkciós irodák: átalakítás vagy bölcs egyeztetés?
Lépéskényszerben
A "Kónya-dolgozat" hatásai
Az Alkotmánybíróságtól a totális káoszig
A Csurka-faktor
Mivel belekerültek, onnan többé nem szabadultak, és örökre a foglyai maradtak
"Mint II. József a halálos ágyán, vonja vissza az összes rendeletét, és menjen"
A politikai bizalom esete Hankiss Elemérrel
Egy kifütyült közjogi méltóság végtelen története(i)
Az utolsó egyeztetési kísérlet kudarca
Akkor legyen fegyelmi!
Utóvédharcok
Senki sem nyert? Döntetlen?

FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALOM
NÉVJEGYZÉK
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

---

Fülszöveg

Az 1990 és 1993 közötti időszak első médiaháborúja ma is közkedvelt témája a közbeszédnek. Ezúttal egy újabb kötetben ismerheti meg az olvasó a rendszerváltozás időszakának magyar sajtóvilágát, de ezúttal nem csak interjúk és cikkek alapján, ugyanis a szerző a téma feldolgozásához levéltári anyagokra támaszkodott. Ez utóbbi miatt releváns és új információkkal is szolgál a monográfia, hiszen az Antall-hagyaték, illetve a korabeli Miniszterelnökség forrásai is feltárulnak a könyv forgatása során. Bemutatásra kerül a Miniszterelnöki Hivatal Sajtóirodájának felállítása és működése, valamint a kormányszóvivői intézmény is. Köszönhetően a levéltári anyagokból átemelt sajtószemléknek, illetve a The New York Times és a The Times cikkeinek, a nyugati lapok fontosabb korabeli publikációival is megismerkedhetünk. Ezenkívül a médiakrízis olyan, a szakirodalomban eddig már többször tárgyalt, ám részleteiben nem tisztázott és elnagyolt területei is részletesen elénk tárulnak az olvasás során, mint amilyen az Új Magyarország, a kormányközeli napilap létrehozása és szerkesztőségének belső élete. Természetesen a leglényegesebb konfliktus: Hankiss Elemér Televízió- és Gombár Csaba Rádió-elnök leváltása és ennek keretében a miniszterelnök és a köztársasági elnök összecsapása is górcső alá kerül a munkában. Az Alkotmánybíróság döntései mellett megismerkedhetünk a kulturális bizottság ülésein történtekkel is. A szerző azonban ezeknek a politikai vitáknak a gyökerét az EKA és a NEKA tárgyalásai során keletkezett konfliktusban találta meg. A médiatörvény nem született meg az 1990-es választások előtt, és ez alapvetően előrejelezte a bekövetkező összecsapást. Halvány reménysugár volt az Antall-kormány kezdeti politikája, amely a sajtószabadság megvalósulását a médiaegyensúlyon keresztül képzelte el. A kötet oldalain arra is választ kaphatunk, pontosan miként vélekedett a korabeli ellenzék erről a politikáról, és miképpen jellemezte és támadta az ellenzéki sajtó Antall József személyét.

---