---

Tartalom

Előszó
Felhasznált irodalom
Rövidítések

I. A kódexek leírása
  Az A kódex
  A B kódex
  A C kódex
  A D kódex
  Az E kódex
  Az F kódex
  A G kódex
II. Liturgiatörténeti érdekességek
  A vasár- és ünnepnapi szenteltvízhintés szertartása
  A Missale Romanumtól eltérő hármas olvasmányú misék
  Áldozási imádságok
  Az Úrfelmutatás a szentmisében
  Gyertyaszentelés február 2-án
  Hamvazás szertartása
  Nyilvános bűnösök ünnepies vezekléskezdése
  Virágvasárnapi pálmaszentelés
  Nagypénteki szertartások
  Nagyszombati szertartások
  Ételáldások
  Sequentiák
  A hét pozsonyi missale miserendje

Összefoglalás
Fényképek

---

Előszó

A Zalán Menyhért korai halála óta szünetelő magyar liturgiatörténeti kutatás Szent István jubileumi évében új lendülettel támadt életre. Egymás után kerültek napvilágra a magyar liturgikus emlékek, avatott kezek által részletesen feldolgozva, tartalmilag ismertetve, keletkezési, használati helyekhez, időpontokhoz rögzítve. Ezek, ha számban nem is, de a tartalom gazdagságában és a műfajok változatosságában a külföld figyelmét felkeltő nagy értéket képviselnek. A magyar liturgia legrégibb emlékei közül a Hahóti-kódex (1073-1092) még tiszta sacramentarium. A Szelepchényi-kódex (1073 előtt) a régi evangeliáriumoknak egy "evangelista"-nak nevezett ritka változata. Legértékesebb kincsünk, a Pray-kódex (1192-1197) már átmenet a sacramentarium és a missale plenum között. Az Esztergomi benedictionale (XI. század) és a Hartwick-kódex (XI. sz. vége) pedig a benedictionalek, illetve agenda pontificalisok műfaját képviseli az árpádkori magyar liturgiában.

Jelen munkám a magyar középkor liturgikus emlékeiből ölel fel hét kéziratos kódexet, melyek műfajuk szerint mind teljesen kialakult missale plenumok. A kódexek leírása és a bennük található liturgiatörténeti érdekességek feltárása alkotják értekezésem anyagát. Célom, hogy munkámmal fényt vessek a XIV.-XV. század magyarországi liturgiájára. E miatt nem az egyes szertartások történeti feldolgozásán, hanem azok nálunk végzett módján, a szövegek és rubrikák bemutatásán van a hangsúly. A magyar liturgia fejlődésére és magyarországi szerkönyveink közötti összefüggésre igyekszem a figyelmet felhívni.

Hálás köszönetemet fejezem ki e helyen is dr. Marczell Mihály egyetemi tanár úrnak, kinek szemináriumában dolgozatom készült, s kinek bölcs irányítását éveken át élveztem, és dr. Galla Ferenc egyetemi tanár úrnak hasznos és értékes utasításaiért.

A legmélyebb tisztelettel mondok köszönetet Dr. Radó Polikárp O. S. B. tanár úrnak, ki a jelen anyagra figyelmemet felhívta, a liturgiatörténet kutató munkájába bevezetett, s szerető buzdításával, segítő irányításával, hasznos útbaigazításaival állandóan támogatott.

Budapesten, 1942. máj. 10-én.
Jávor Egon O. S. B.

---